Varga Mihály kiváló munkát végzett, Nyugat-Európa jobban drágul, csakhogy ez is baj

A havi euróövezeti inflációs számok előzetesei gyorsabban jönnek ki, mint a közép-európaiak, így alig fejeződött be május, máris tudjuk: az éves drágulás 3,2 százalékra gyorsult az áprilisi 3 százalékról. A magyar számok egy hét múlva érkeznek, áprilisban nálunk 2,1 százalék volt a drágulás, így szinte biztosan kijelenthető: a Nyugat jobban drágul. Ez a teljesítmény a Varga Mihály vezette jegybank munkáját dícséri, az unióssal erősen integrált magyar gazdaságban azonban az euróövezeti folyamat is bőven okozhat fejtörést.

Az infláció európai gyorsulásának háttere az iráni háború február végi kitörése és az általa okozott energiaválság: az energia árának tartós emelkedése át szokott gyűrűzni az árucikkek és szolgáltatások áraiba is. Az előző magyar kormány intézkedései – az üzemanyag védett ára, a rezsicsökkentés és az árrséstop  – pajzsot tart a magyar háztartások elé. Más európai kormányok lassabbak és kevésbé határozottak voltak.

Az infláció féken tartásában az is segít, hogy a Magyar Nemzeti Bank megfelelően magas szinten tartotta kamatait ahhoz, hogy az áprilisi választás győztesei ígérte majdani euróbevezetés többéves csúcsokra röpítse a forintot. Mindez akár a gazdaságot segítő MNB-kamatcsökkentések előtt is nyitva tarthatná az utat, de pont ezt a lehertőséget komplikálja, ha az euróvezet és jegybankja más utat kényszerül bejárni.

Amit figyelnünk érdemes, mert számunkra is jelezheti problémát: ha az euró árfolyama megindul délnek a dollár ellenében. Elmagyarázzuk, miért. 

Infláció: az energiaválság háborgatja a tengert, amelyen az EKB és az MNB hajója is halad

Alapvetően azért, mert hiába nem tagja Magyarország az eurózónának, kvázi már régen tagja. Ami a nagy uniós gazdaságokban történik növekedésben, inflációban, mind vastagon kihat ránk. Ugyanígy, ami az európai kamatokkal és az euró árfolyamával történik, amelyeket az Európai Központi Bank menedzsel. 

Amikor az MNB saját döntéseit hozza, mindezt figyelembe kell vennie: általa az ország saját maga manőverez, de ugyanazon a vízen, mint az EKB, figyelve a nagy euróövezeti hajót is. Azt kell megnéznünk tehát, merre indíthatják el az EKB-t a friss inflációs adatok.

Ez csak egy előzetes adatsor, az azonban már elsőre látható, hogy valóban az energiárak hajtják az inflációt, a hatásuk már más szektorokra is átterjedt, és a folyamat – erre korábban figyelmeztettek a szakemberek – még akkor se zárul le hirtelen, ha varázsütésre vége szakad a világ energiaszállításait káoszba taszító iráni háborúnak. 

Az EKB előzetes májusi jelentése szerint "az euróövezeti infláció fő összetevőit vizsgálva májusban várhatóan

• az energiaárak emelkedése lesz a legmagasabb éves ütemű (10,9 százalék, szemben az áprilisi 10,8%-kal), 
• ezt követik a szolgáltatások (3,5, szemben az áprilisi 3,0 százalékkal),
• majd az élelmiszerek, alkoholos italok és dohánytermékek (2,0 százalék, szemben a 2,4 százalékkal),
• valamint a nem energiajellegű iparcikkek (0,9 százalék, szemben a 0,8 százalékkal)."

Kifejezetten durva az infláció gyorsulása egyébként Bulgáriában – 6,3 százalék –, ahol csak az idén vezették be az eurót, egyébként úgy, hogy a kritikusok szerint az ehhez szükséges inflációs és költségvetési adatokat manipulálták. Szomszédaink közül Ausztriában 3,4-ről 3,7 százalékra gyorsult az éves infláció, a turistaszezont nyitó Horvátországban 5,4-ről 4,9-re, a számunkra fontos német gazdaságban 2,9-ről 2,7 százalékra mérséklődött. A horvátok egyébként három éve vezették be az eurót, és az ő példájuk is kiválóan jelzi: aki azért szeretne eurót Magyarországon, mert alacsony inflációt remél tőle, az rossz villamost nézett ki.

Varga Mihályéknak a frankfurti kezeket is figyelniük kell

A kérdés, mindez és a később kiderülő részletek milyen döntésekhez vezetnek az EKB frankfurti üléstermében. Az igazság pillanata (vagy legalábbis az első pillanata) pedig igen közel van: alig több mint egy hét.

Elég sommásan a Bloomberg hírének konklúzióját idézni: Az euróövezeti infláció több mint két és fél év után először haladta meg a 3%-ot, ami tovább erősítette azokat a várakozásokat, hogy az Európai Központi Bank a jövő heti ülésén kamatot emel.

Az EKB kilátásai a forint árfolyamán keresztül érintik a legközvetlenebbül az MNB-t, így minket, magyarokat. Emelkedő EKB-kamat, vagy akár csak a kilátása is nehezen kiszámítható folyamatokat indíhat el a forint árfolyamában. Egyrészt, ha a dollár ellen erősíti az eurót, a közép-európai devizákat elvben a zöldhasú gyengélkedése gyakran segíteni szokta. 

Csakhogy ha ez azért történik, mert az euró kamatai viszonylagosan vonzóbbá válnak a dollár ellenében, akkor a közép-európai devizák ellenében is vonzóbbá válhatnak – ez pedig a forint visszavonulását is jelentheti. Az MNB valamekkora visszavonulót akár még jónak is tartana – erre születtek jelzések –. A nagy kilengéseket azonban a magyar gazdaság többi szereplőjéhez hasonlóan a jegybank sem szereti, különös tekintettel arra is, hogy jelentős gyengülés az inlációt is feljebb viheti, ha pedig a drágulás felgyorsul, a kamatcsökkentéseknek biztosan jó időre búcsút mondhatunk.

Ami a májusi euróövezeti inflációs adatokra történt piaci reakciókból kiolvasható:

 A kamatemelési várakozásokra számok nem turbóztak rá – ez abból látszik, hogy a hétfői erősödés után az euró némileg visszatáncolt a dollár ellenében. A forint sem folytatta az erősödést. A piac is, Varga Mihályék is tovább várnak, arra, hogy mit mondanak  és döntenek majd minderre Christine Lagared-ék jövő csütörtökön.