KÁT-módosítás két lépcsőben

Várhatóan két lépcsőben, egy 2011. január 1-jétől hatályos úgynevezett rövid távú beavatkozással és egy főként energiapolitikai szempontokat figyelembe vevő, hosszú távú, 2011. július 1-jei módosítással változik meg a megújuló forrásból és hővel kapcsoltan előállított villamos energia kötelező átvételi rendszerének (KÁT) hazai szabályozása. A rövid távú intézkedés fő célja a rendszerrel történő – annak bevezetése óta, azaz már a harmadik éve folyó – visszaélés visszaszorítása Turai József, a Magyar Villamosenergia Kereskedők Egyesülete (MVKE) elnökének tájékoztatása szerint. Most ugyanis néhány piaci szereplő kihasznál egy olyan szabályozási kiskaput, amellyel mentesül a havi piacinál mintegy két és félszer, a spotpiacinál és a jövő évi éves árnál kétszer drágább, KÁT-rendszerben termelt áram átvétele, pontosabban annak kifizetése alól.

A szabályozás ezen hiányosságát egyrészt a ténylegestől eltérő áramigény bejelentésének szankcionálásával lehetne befoltozni, valamint azzal, hogy ezen szankciók bevezetésével várhatóan mód lesz a hónapon belül akár többször is leadni, azaz módosítani a várhatóan felhasználandó mennyiséget. A felhasználás túlzott felültervezését is vissza kell szorítani, bár ez nem jellemző. Mind a felül-, mind az alultervezés drágítja a rendszerirányítást. Főként az utóbbi fél évben tapasztalható az egy fogyasztónak több kereskedő által jegyzett kiskereskedelmi árak közötti, megawattóránként akár négy-hat eurós árkülönbség is.

A KÁT lényegi megváltoztatására az áramtörvény (VET) módosítása részeként kerül sor, és csak ezután következik az alsóbbrendű jogszabályokban a technikai részletek kidolgozása. Az új szabályozásnak azokra a kérdésekre kell választ adnia, amelyeket ma a rendszer hibájaként emlegetnek. Ilyen többek között, hogy mely termelők milyen feltételekkel és meddig élvezhetik az általuk termelt villamos energia kötelező és garantált áron való átvételét. Végig kell gondolni, a módosítások hogyan hatnak az érintett energiatársaságokra, illetve magára a hazai energiarendszerre, s hogy az új szisztéma mennyiben szolgálja a KÁT-tal kapcsolatban meghirdetett állami célokat. Határozni kell arról, egységes maradjon-e, vagy differenciált legyen a támogatás. Ha ez utóbbi valósul meg, akkor mi legyen a differenciálás alapja (energiaforrás, termelési eljárás, méret stb.).

Egy hete a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vitafórumot szervezett a VET-ről, így a KÁT-ról is a villamosenergia-szakma számára a GKI és az Energia Központ Kht. részvételével. Terítékre került az a gyakori vád, hogy a KÁT-on keresztül az egyébként visszaszorítandó gázfelhasználást ösztönzi az állam. Ám – mint elhangzott – nem az a baj, hogy az erőművek gázt használnak az áramtermeléshez, hanem az, hogy miközben a villamos energia nagykereskedelmi ára az elmúlt évben mintegy 40 százalékkal esett, a hozzá szükséges importgáz ára továbbra is szokatlanul magas. A kettő közötti megawattórában számolt különbség eléri a 25-30 eurót, ami ezen erőművek piaci alapú értékesítését nagyon megnehezíti. (Igaz, a spotáramárak éves átlagban már 7-10 százalékkal erősebbek.) A GKI képviselője rámutatott egy másik tévhitre is: eszerint tavaly nem a kapcsolt energiatermelésnek köszönhetően csökkent az ország szén-dioxid-kibocsátása, hanem mert zuhant az ipari termelés.

Téma volt a KÁT-rendszerből kikerülő erőmű-tulajdonosok sorsa is. Felmerült, hogy e társaságok esetleg továbbra is maradhatnak a kötelező átvételi rendszerben, de áramukat már piaci áron kell kínálniuk. A rendszerirányító szerint a KÁT-ban maradó, de ártámogatást nem kapó termelők is ugyanúgy generálnak szabályozási tartalékigényt, ennélfogva rendszerben maradásukat a Mavir nem támogatja. Az ésszerűség egyébként is azt diktálná, hogy a folyamatosan és tervezhetően termelt (azaz zsinór) KÁT-os áramra minél előbb a tőzsdén (a HUPX-en) keressenek vevőt a termelők. Ezzel akár már 2012-től megszűnhetne a KÁT-os áram fizikai allokálása (kiosztása), és csak a pénzügyi elszámolást kellene lebonyolítani. Mindazonáltal a hosszú távú célok egyike a kötelező átvétel körében termelt villamos energia fokozatos szabadpiaci bevezetése, akár a tőzsdén, akár más transzparens értékesítési platformon keresztül.

A kereskedők szerint egyébként nem csak az a fontos, hogy mely termelők (megújuló energiát használók, kapcsolt termelők, vagy hulladékot hasznosítók) lesznek-e a továbbiakban a rendszerben, hanem az is, hogy milyen lesz a velük való pénzügyi elszámolás mechanizmusa, mely ahogy jelenleg is beépül a kereskedők és fogyasztók közötti szerződéses jogviszonyba elsősorban az értékesítési ár formájában.

Elhangzottak olyan javaslatok is, amelyek nehezen indokolhatók, illetve megvalósításuk torzíthatja a piacot. Ilyen lenne az úgynevezett "háztartási", azaz mikroerőművek támogatása, illetve az, hogy a legfeljebb 2 megawattos, hő-és villamosenergia termelést kapcsoltan végző termelők is kaphatnának állami támogatást. Egyöntetű volt a résztvevők véleménye, hogy elsősorban a megújulós technológiát felhasználó kapcsolt termelést lenne célszerű preferálni.