Kész receptek Essenből

A világ hidrogéniparának nagy fejlesztői és a leendő gépkocsiipar színejava is megjelenik a kétévente megtartott Világ Hidrogén Energia Konferencián. Mindazok a szakemberek és fejlesztők, akik hisznek a hidrogénenergetika jövőjében, évről évre egyre nagyobb számban csatlakoznak a konferenciához. Az idei, esseni rendezvényen azonban több volt mint hit: szembesülés volt a valósággal. Olyan meggyőzően fejlettnek mutatkozott ez a relatíve fiatal iparág, hogy valóban kialakult az a kép, hogy a termékek fejlettségét tekintve minden eszköz alkalmas arra, hogy felváltsa a fosszilis világot. Az autóipar minden nagyobb európai, ázsiai vagy amerikai szereplője kiállított néhány példány hidrogénhajtású autót (összesen legalább százat, ebből tízet a Mercedes hozott kipróbálásra), amelyeket némi adminisztráció után ki is lehetett próbálni egy negyedórára a környéken.

A kiállítócsarnokban a hidrogéntöltő pisztolytól a kompozitanyagú tankig és a szabályozható vízbontótól a komplett mobil tankolóegységig minden megtalálható volt, ami a hidrogénvilág megvalósításához kell. A hidrogénipar rajtra kész, csak a fosszilis világ öszszeomlására vár. Hogy meddig kell várni, azt nem tudhatjuk.

Azt viszont igen, hogy a világ legnagyobb eszközértéke az olajtechnológiai lánc: az olajmezőkön a kutak, a szivattyúállomások és olajszállító rendszerek, a finomítók és tartályparkok, a töltőállomások és a gépkocsiparkok. Ezeket a beruházásokat bankok finanszírozták és finanszírozzák a biztos megtérülés reményében. Ezt nem lehet csak úgy eldobni és helyette megvalósítani hidrogénvilágot, még akkor sem, ha az teljesen környezetbarát és tiszta. A hidrogénhajtású autók kipufogógáza nedves levegő. A világ a saját anyagi csapdájában vergődik, és szennyezi önmagát korommal, szén-dioxiddal és bűzzel. Számolgassunk: ha Magyarországon csak hidrogénhajtású gépjárművek lennének és változatlan mennyiséget autóznánk, utaznánk és szállítanánk, akkor ahhoz annyi hidrogén szükséges, amennyit vízbontással körülbelül 7000 megawatt kibocsátásmentes villamos erőmű termelne meg. Nem is olyan elképzelhetetlenül sok! Három és félszer annyi, amenynyi a paksi atomerőmű villamos kapacitása.

Számoljunk még: ha Magyarország összes, azaz mintegy 3,8 millió épületet átalakítanánk geotermikus hőszivattyús fűtésűvé, akkor annak villamosenergia-szükséglete fedezésére elegendő lenne egy paksi atomerőmű teljesítménye. Azaz négy és fél Pakssal teljesen függetlenné válhatnánk energetikailag Oroszországtól.

Természetesen ez ma még álom a gyönyörű, független és teljesen környezetkímélő jövőről, de talán nem lenne szabad szembemenni vele. Jelenleg Magyarországon 8000 megawatt földgáztüzelésű villamos erőmű építése van előkészítés és engedélyezés alatt, míg a jövőt jelentő hidrogénvilág előjelei sem mutatkoznak. A hozzánk legközelebbi hidrogéntöltő állomás Grazban van, ez azt jelenti, hogy Budapestig oda-vissza 800 kilométer, míg a hidrogénes autók eddigi legnagyobb hatótávolsága 450 kilométer. Meg sem tud fordulni, így el sem tud érni minket.

El lehetne kezdeni a jövőt szép lassan is, hogy ne kerülhessen sor az atomerőmű, illetve a megújuló erőművek visszaterhelésére, hanem a rendszerben lévő völgyidőszaki felesleggel hidrogént fejleszteni. Esetleg előnyt kovácsolhatnánk a hátrányunkból, hogy nincs tározós erőművünk. Esetleg zöld lámpát kaphatna egy már kidolgozott kísérleti projekt a paksi atomerőműben, amely eredményeként egy az atomerőmű számára elenyésző mennyiségű, völgyidőszaki villamos energiából hidrogént állítanánk elő, mellyel az erőmű munkásszállító buszait látják el.