Tág keretek az agrárreformra

A közvetlen mezőgazdasági támogatások újraelosztását, átalakítását és célzottabbá tételét tartja a legfontosabb feladatnak a közös agrárpolitika (KAP) napirenden lévő reformja során az Európai Bizottság. A brüsszeli testület a 2013 utáni KAP-ra három lehetőséget vázolt fel; ezek a rendszer jelenlegi elemeinek kisebb-nagyobb fazonírozásától a gyökeres átalakításig terjednek. Az opciók megvitatását követően a bizottság 2011 közepén fogja előterjeszteni hivatalos jogalkotási javaslatait.

Dacian Ciolos mezőgazdasági biztos a reform ezen, előkészítő szakaszában valóban tág teret hagyott a majdani megállapodásnak, a közvetlen kifizetések területén ugyanakkor nem hagyott kétséget a mélyreható változtatások szükségességét illetően. A minimumprogramként értelmezhető lehetőség is azzal számol ugyanis, hogy „méltányosabbá tegyék” a kifizetések tagállamok közötti elosztását. Erre a bizottság szerint egyrészt azért van szükség, mert a régi tagállamok esetében a közvetlen kifizetések régi, 2000–2002-es referencia-időszakon alapulnak, vagyis az akkori termelési mennyiségeket tükrözik. Másrészt pedig az EU bővítésével egy párhuzamos rendszer is kialakult: az új tagállamok támogatása ugyanis nem historikus adatokon, hanem egyszeri, hektáronkénti termelési értékeken alapul.

A reform egyik lehetséges irányaként a bizottság egy alapszintű jövedelemtámogatás fenntartását jelöli meg; ez régiónként egységes, de uniós szinten nem átalányjellegű lenne, új kritériumokon alapulna, és a nagyságát maximálnák. Ezt az összeget környezetvédelmi kifizetésekkel egészítenék ki azon „zöldteljesítmények” elismeréséért, amelyeket a gazdálkodók a törvényi előírásokon túlmenően mutatnak fel. A különleges természeti korlátok ellentételezésére ugyancsak kiegészítő támogatás járna, és lehetőség nyílna egy speciális, ágazatokra és régiókra vonatkozó, termeléstől függő komponens alkalmazására is. A kis gazdaságok versenyképességének fokozására egy új, egyszerű támogatási rendszert is be lehetne vezetni, amely csökkentené a bürokráciát és hozzájárulna a vidéki területek életképességéhez.

Brüsszel azt az opciót is felveti, hogy mai formájukban teljesen megszüntetnék a közvetlen kifizetéseket. Helyettük pusztán „korlátozott” kifizetéseket biztosítanának „környezetkímélő közjavak” céljára, illetve a különleges természeti korlátokra vonatkozó támogatásokat tartanák fenn.

A piaci intézkedések területén a bizottság kevésbé „merész” elképzeléseket fogalmazott meg; itt pusztán korszerűsítésről és egyszerűsítésről beszél. Ami érthető is, hiszen az ebbe a körbe tartozó állami intervenció és magánraktározási támogatás sokat veszített a fontosságából az elmúlt évtizedekben: míg a piaci intézkedések 1991-ben még a KAP-kiadások 92 százalékát tették ki, tavaly már csak a KAP-költségvetés 7 százalékát fordították erre a célra.

A vidékfejlesztési politikával kapcsolatban a bizottság azt szögezi le, hogy a jövőben új elemként egy olyan kockázatkezelési eszköztárra lesz szükség, amely elősegíti a piaci bizonytalanságok és a bevételingadozás jobb kezelését. A termelési és bevételi kockázatok kezelésére különböző opciókat kell elérhetővé tenni a tagállamok számára egy új, WTO-kompatibilis bevételstabilizáló eszköztől kezdve a biztosítási eszközök és befektetési alapok fokozott támogatásáig – szögezi le a brüsszeli testület. VG

- a KAP zöldebbé, méltányosabbá, eredményesebbé és hatékonyabbá tétele

- a jövedelemtámogatás és a piaci intézkedések helyett a környezeti és éghajlat-politikai célok előtérbe helyezése

- a KAP zöldebbé, méltányosabbá, eredményesebbé és hatékonyabbá tétele

- a jövedelemtámogatás és a piaci intézkedések helyett a környezeti és éghajlat-politikai célok előtérbe helyezése-->