Drámai adatok a hazai számlafizetési fegyelemről
Az extrém késéssel – több mint 90 nap – fizetett számlák aránya, azonban növekedett, ami egyenes arányban van a növekvő fizetésképtelenségi eljárások arányával. A vállalati számlafizetési szokások számos olyan információt árulhatnak el, ami az adott céggel való üzleti kockázat nagyságára utal, így minden hitelezési döntés alapja.
A főként stabil, rendszeres üzleti kapcsolatokban a fizetési fegyelem javulására utal, hogy a határidőn belül való számlafizetések aránya nő a magyar gazdaságban. Míg 2008-ban csupán a számlák 44,01 százalékát fizették ki időben, addig 2009-ben már 47,02 százalékot, az elmúlt 12 hónapban pedig már 51,39 százalékot. Ne bízzuk el magunkat, mivel a javuló tendenciát nemcsak a gazdasági helyzet stabilizálódása okozhatja, hanem az is, hogy az eladók egyre kevésbé bíznak vevőikben, és sűrűbben kérnek előrefizetést.
A számlákat a legnagyobb arányban a közigazgatás, védelem, a pénzügyi, biztosítási tevékenység és a bányászat, kőfejtés területén egyenlítik ki időben. A papíriparban és az építőiparban a legkisebb a határidőn belüli számlakiegyenlítési arány, ahol a 40 százalékot sem éri el az időben fizetett számlák aránya.
Az átlagos fizetési határidő minimálisan csökkent az elmúlt időszakban Magyarországon. Míg 2008-ban 31,2 nap volt, addig az elmúlt időszakban már csak 30 nap. A csökkenés annak is köszönhető, hogy a válság hatására egyre több cég szigorította a fizetési feltételeket és csak rövidebb fizetési határidőket engedélyezett. A fizetési határidők csökkenése mellett az átlagos fizetési késedelem 2008 óta nőtt, miközben 2009 óta 21 nap körüli szinten stabilizálódik. A legmagasabb a fizetési késedelem az ingatlanügyletek (42 nap), papíripar (31,6 nap), építőipar (29,5 nap) területén.
A papíriparban a magas fizetési határidő és a nagy késedelem átlagosan 83 napos pénzhez jutási időt jelent egy utalásos számla kiállításakor, ami már jelentős cash flow problémákat okozhat. Ezt a problémát ismerte fel és kívánta orvosolni a Szilágyi Jenő a Papyrus Hungária Zrt. Közép-Európai regionális pénzügyi igazgatója, aki a fizetési késedelmek drasztikus csökkentését célozta meg annak érdekében, hogy a vállalat likviditási helyzete javuljon, a leírási veszteségek csökkenjenek.
A vállalat nemcsak külső információkat és fizetési tapasztalatokat, hanem saját gyűjtött fizetési tapasztalatokat, belső vevőminősítést is felhasznál kockázatkezelésében. Így egy év alatt sikerült a lejárt nettó tartozások arányát 35 százalékos szintről 7 százalékra csökkenteni. A kezdeményezésnek a kockázat csökkenetésén és cash flow javításán túl, piacnevelő hatása is van, mivel a késedelmesen fizető vevők együttműködve hosszú távon rávehetők, hogy változtassanak fizetési szokásaikon. Ehhez azonban, hogy ez jól működjön először meg kell teremteni az üzleti alapját, ami elengedhetetlen, hogy a program sikeres legyen.
A D&B felméréséből az is kiderül, hogy az extrém 90 napos késedelmek aránya az elmúlt időszakban nőtt, ami sok esetben a fizetésképtelenség felmerülése utal. A fizetési tapasztalatok egybevágnak vágnak a magyar cégek bedőlési arányának növekedésével, mivel a bedőlési arány (felszámolási eljárások és csődeljárások működő cégekre vetített részaránya) az elmúlt három év alatt 2 százalék körüli értékről 3 százalék fölé nőtt, és az elmúlt 12 hónapban már elérte a 3,18 százalékot. Az 90 napos késések aránya 1,58 százalék volt 2008-ban, az elmúlt 12 hónapban pedig már 1,7 százalék. Nem meglepő módon a legnagyobb az extrém késések aránya az építőiparban, az ingatlanügyletek területén és a papíriparban.
