A piackutató a következő kérdésekre kereste az elmúlt hónapokban a választ. Mikor lélegezhet fel végre a hazai informatika? És ha beindul a szekér, melyek lesznek a vállalati és intézményi vevők, megrendelők fókuszai, milyen projektekre készüljenek a szállítók?
Jelentésük megállapítja, hogy még a 2010-es évet is legfeljebb az óvatos optimizmus jellemezte. A céges megrendelők többsége még a múlt évre is inkább csökkenést, mint növekedést várt az informatikai kiadások kapcsán. A költések mértékét tekintve meghatározó súlyú nagyvállalati kategória azonban már akkor is némi kivételt jelentett, hiszen itt már a növekedéssel kalkulálók voltak többen, a befagyasztott költségkeretek okozta bizonytalanság azonban itt is beépült a várakozásokba.
Az informatikai kiadásaik csökkenésével számoló vállalkozások jórészt a piacaikra jellemző kedvezőtlen gazdasági kilátásokkal indokolták a költségvetésük megkurtítását. Úgy látták, hogy a korábban megvalósított fejlesztéseknek köszönhetően a "rendszerben rejlő" tartalékok hagytak még némi mozgásteret. Azok pedig, akik úgy döntöttek, hogy mégis költenének informatikára elsősorban hatékonyságnövelő projekteket céloztak meg, de a jobb ügyfélkiszolgálást segítő megoldások is a fontosabb célok közé sorolódtak.
"A hazai vállalatok eljutottak arra a szintre, hogy az informatikai kiadások további visszafogása már a működési biztonságot veszélyeztetné, az üzletmenet azonban nem tehető kockára. Ezzel egyidejűleg az erős piaci verseny hatására a cégek vezetői keresik a kitörési pontokat versenyképességük növelésére” – támasztja alá az elemzői tapasztalatokat Szarvasy Zoltán, a KFKI Zrt. értékesítési igazgatója. Hozzáteszi: „új fejlesztési irányok lesznek az új generációs mobileszközökön futó vállalati alkalmazások, és számítunk a hoszting, a virtualizáció, a cloud computing, valamint az outsourcing erősödésére".
Egy ideje meglehetősen kiszámíthatatlanul tervezik it-költéseiket a cégek, ez azonban az elemzők szerint korántsem írható kizárólag a külső környezet nehezen megjósolható folyamatainak számlájára, sok esetben hiányzik a belső tudatosság is.
Informatikai stratégiát jóformán csak a nagyvállalatoknál írnak, igaz ebben a körben sem mindenhol jellemző ez a gyakorlat. de hasonló tapasztalatokra lehet szert tenni az informatikai költségvetések esetében is, a beruházásokhoz kapcsolódó megtérülési számítások elkészítéséről nem is beszélve. Hatalmas a szakadék a hazai vállalkozások derékhadát kitevő mikro- és kisvállalkozások és a számszerű kisebbséget alkotó, de a hazai üzleti it-költések bő többségéért felelős nagyvállalatok között. A középvállalatok a két szegmens között egyensúlyoznak.
Az évi 4 ezer milliárd forintnyi forgalmat generáló iparág újbóli növekedéséhez szükséges lépéseket nagyjából egy éve több pontban foglalta össze Laufer Tamás, az ágazat szakmai képviseletét ellátó Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke. Ebben a hazai 15 százalékát megtermelő és mintegy százezer főnek munkát iparág nevében el akarja érni, hogy az őt érintő támogatások kihelyezésénél építsen a kormány a szakmai szervezetekre is, illetve a terület érintő kérdésekben a szakma által hitelesített testület döntsön, kizárólag szakmai alapon.
Az IVSZ inkubációs modell felállítását is sürgeti, legyen külön k+f program a kezdőknek, középhaladóknak és a haladóknak. Jónak tartana egy állami támogatással létrehozandó informatikai hitelprogramot, amit az IT-be is fektetni kívánó kis- és középvállalkozások vehetnének igénybe. Úgy véli, volna mit javítani az informatikai célú oktatás terén, és nem feltétlenül a tömegméretű mérnökképzés, sokkal inkább a speciális tudás megszerzése révén, bár a céges visszajelzések ma még általános mérnökhiányra is utalnak.
