Erősíti az állam szerepét a földvásárlásban és a földbérletben is az augusztus elsején életbe lépő új földtörvény. A mezőgazdasági bizottság által jegyzett, hétfőn elfogadott javaslat szerint az államot képviselő Nemzeti Földalapkezelő „a spekulációs földvásárlást megelőzendő” elővásárlási jogot nyer a termőföldre. Ez azt is jelenti, hogy a korábban a társtulajdonosok elővásárlási jogát lehetővé tevő osztatlan közös tulajdonnál is az állam kerül előre. Mindennek azonban leginkább jogi jelentősége van, a földalap földvásárlásra rendelkezésére álló idei kerete – 412 millió forint – ugyanis nem teremt számottevő beavatkozási lehetőséget a földpiacba.
Nagyobb a változás a földbérleti jogok terén, és nagyobb jelentőségű is, hiszen a 100 hektár feletti területen gazdálkodók 50-70 százalékban bérelt területet művelnek. Az állami földeken nem él tovább a megművelő előbérleti joga, ha az az elmúlt egy évben nem haszonbérleti szerződésben gazdálkodott. Márpedig a földeket a földalapkezelő az elmúlt egy évben megbízásos szerződésben műveltette a társaságokkal, így a bérleti jogviszony sok helyen megszakadt.
A főleg a nagyobb gazdaságokat hátrányosan érintő javaslatból a kiutat sokan a háttéralkuk térnyerésében látják. Ezek során a társaságok megpróbálnak megegyezni az állammal a bérelt földek további sorsáról. „Elképzelhető, hogy lesznek ilyen háttéralkuk, a nagyobb gazdaságok mindenesetre valószínűleg erre fognak törekedni” – mondta el a Világgazdaságnak Raskó György. Az agrárközgazdász hozzátette: megegyezés híján a társaságok nyilván perelnek majd.
Raskó szerint a fő konfliktus ott alakul ki, hogy az igénylő magángazdák és az állattenyésztő – például tejtermelő – telepek ugyanazokra a földekre pályáznak majd. A tejtermelő telepek közelében fekvő parcellák elvétele azonban kérdésessé tenné a tevékenység további fenntartását. „Elképzelhetetlennek tartom, hogy az állattenyésztés elitjétől elvegyék a gazdálkodásukhoz szükséges földeket” – fejtette ki az agrárközgazdász.
Ilyen esetekben további lehetőséget lát a társaságok jogi fellépésére Horváth Gábor. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint a földekhez kapcsolódó létesítmények privatizációs szerződései úgy köttettek meg, hogy az állam nem akadályozza meg a vevő tevékenységének folytatását. Olyan esetekben, ahol a földbérletek újraosztása veszélyezteti a meglévő tevékenység fenntartását, a jelenlegi bérlők a privatizációs szerződésre hivatkozva is felléphetnek jogi úton a földalapkezelővel szemben. Az azonban kérdéses, hogy mindez jogkövetkezménnyel járna-e.
Hasonló gátat jelenthet a bérleti viszonyok radikális átrendezése előtt az Országgyűlés által elfogadott földbirtok-politikai irányelv is. Ez a családi gazdálkodók preferálását tűzi ki célul, ám szerepel benne egy olyan iránymutatás is, hogy a Nemzeti Földalap működése során köteles az állattenyésztő telepek működéséhez szükséges termőföld megszerzésének elősegítését szem előtt tartani. A kisebb gazdálkodók esetében ez ugyanakkor felettébb kétséges, hiszen nem érné meg nekik az állattartás.
A MOSZ főtitkára megjegyezte: biztos, hogy az új jogszabályi környezet jelentős érdeksérelmeket okoz a jövőben. Ha háttérbe szorítják a földeket bérlő nagyobb társaságokat, az diszkrimináció velük szemben – vélekedett Horváth Gábor. Hozzátette: a szóban forgó cégek hosszú ideje folyamatos gazdálkodást folytatnak az adott területen, jellemzően legális foglalkoztatók, így tényszerű kifogás nem hozható fel velük szemben. Az ilyen társaságok kedvezőtlen megítélése a bérleti pályázatokban alkotmányossági aggályokat is felvethet, és kérdéses, hogy összeegyeztethető-e mindez az versenyjogi irányelveivel.
Az állami földek bérlésének ügyében az egyik legfontosabb, sőt, elengedhetetlen szempont a folyamatosság, a jogi kiszámíthatóság, a biztonság – tette hozzá Horváth Gábor. A földbérlés néhány éves időtávlatban nem működik, rövid távon nem folytatható sikeres gazdálkodás. Az új jogi szabályozás éppen ezt a biztonságot vette el – nyilatkozta a főtitkár.
További probléma az is, hogy a bérlőkkel kötött megbízásos szerződések október végén járnak le, pedig a vetést már szeptember végén el kellene kezdeni. A jelenlegi bérlők tehát nem vethetnek abban a biztos tudatban, hogy a jövő évben még ők termelnek az adott földön, jóllehet erre az elvi lehetőségük megvan.
Horváth Gábor kétségesnek tartja, hogy tömegesen lennének megegyezések a nagyobb gazdálkodó társaságokkal arról, hogy területük egy részének átengedésével folytathatják tevékenységüket. Bár az egyes eseti megegyezések lehetőségét nem zárja ki, szerinte ha az államapparátus alkuképesnek bizonyul, „lehetséges, hogy lesznek ilyen paktumok, az azonban most még nem látható, milyen feltételekkel” – tette hozzá.
