Titokban tartott tb-adósok

Közel 105 milliárd forint az Egészségbiztosítási Alap (EA) járulékának kinnlevősége, de az adózás rendjéről szóló törvény nem teszi lehetővé a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV), hogy közzétegye az adósok listáját. Ezt a választ kaptuk a NAV sajtóosztályától a tartozás eredetét firtató kérdésünkre.

Ez Rolek Ferencet, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökét is meglepte. Annál inkább, mert a jelentős összeggel tartozó adóhátralékosok listája mindenki számára elérhető a NAV honlapján; ugyanígy kellene eljárni a járuléknál is, hiszen mindkettő közpénz – mondta a Világgazdaságnak. Egyébként azt gyanítja, hogy a kétféle adóskör fedheti egymást. Ez a véleménye a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnökének is. Csiba Gábor úgy fogalmazott: a nyilvánosság növelhetné a járulékfizetési hajlandóságot, amire nagy szükségük lenne az EA-ból gazdálkodó kórházaknak, szakrendelőknek.

Jól szemlélteti a június végén összegzett, egészen pontosan 104,5 milliárd forintos járulék-kinnlevőség értékét, ha a Széll Kálmán-tervben előírt egészségügyi lefaragáshoz viszonyítjuk: e szerint az évi 300 milliárd forintos gyógyszerkasszából 2013-ra 120 milliárdot kell megtakarítani. Vagyis közel egyévnyi spórolás összegét fedezné a kinnlevőség.

A NAV munkatársainak kiemelt feladata a járuléktartozások beszedése és csökkentése – mondták lapunknak. Informatikai rendszerük segítségével tervszerű ütemben válogatják az adófolyószámlákról a hátralékos adózókat, s a hatályos törvények eszközeit felhasználva megkísérlik a behajtást. Élnek az inkasszóval (a tartozást az adózó bankszámlájától hatósági átutalási megbízással leemelik), letiltják a foglalkoztatásból származó jövedelmeket, lefoglalják és árverésen értékesítik az adózó tulajdonában lévő ingó és ingatlan vagyont.

Amúgy az EA idei, 1385,3 milliárd forintos bevételi előirányzatának 48 százaléka származhat a járulékokból, hasonló arányban egészíti azt ki az állami költségvetés, s némi egyéb bevétele van még az alapnak. Ez az arány 2006-ban még 24:76 százalék volt a járulékbevételek javára – hívta fel a figyelmet Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem egészségbiztosítási és egészségpolitikai tanszékének vezetője. Öt év alatt ugyanis 24-ről 8 százalékra esett vissza az egészségbiztosítási járulék mértéke. Ebből is érzékelhető, hogy a gazdaság- és egészségpolitika konfliktusából az előző került ki győztesen, azzal a hivatkozással, hogy a béreket terhelő járulékok csökkentése serkentőleg hat majd a vállalkozásokra és a foglalkoztatásra.

A pénzügyi-gazdasági válság ugyan keresztülhúzta e számításokat, de a kormány döntését a munkáltatók is támogatták – állítja Rolek Ferenc. Hosszú távon ugyanis csak a béreket terhelő járulékok és adók további csökkentésével növelhető a versenyképesség és bővíthető a foglalkoztatás. Szerinte az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyát nemcsak a bevételek átrendeződése, hanem az egészségügyi költségek drasztikus növekedése is befolyásolja, ebből adódik a kérdés: hogyan finanszírozható a gyógyintézményrendszer?

A költségnövekedést az innovatív technológiák, az új és drága orvosságok berobbanása, valamint a lakosság idősödéséhez társuló ellátási igény bővülése idézi elő, ám ez utóbbi a járulékfizetők számának csökkenésével is jár. Ezért is kell megreformálni az egészségügy finanszírozását, de többletpénz is kell a rendszerbe – erősíti meg Csiba Gábor. Forrást is javasol: a biztosító pénzalapját a különféle egészségre ártalmas élelmiszerek, italok, cigarettatermékek fogyasztói adójának becsatornázásával növelhetnék. Végül is nincs másról szó, csak arról, hogy az állam az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt – mondja.

Hogy ez esetben nem sérül-e a biztosítási elv? Boncz Imre szerint nem. Akkor sem kell feladni a szolidaritás elvén nyugvó biztosítási rendszert, ha a jövőben az Egészségbiztosítási Alapban a járulékbevételek terhére még tovább nő a költségvetési arány. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra akkor is szükség lesz. Amúgy a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy olcsóbban működtethető az állami rendszer a tisztán biztosítási alapúnál, a több-biztosítási rendszer pedig kétszer anynyiba kerül, mint ahol egy finanszírozza az egészségügyet – avat be a biztosítástudomány világába a szakember.

Adódik a kérdés: milyen ellátási csomagra számíthatnának a betegek az adóalapú rendszerben? Azzal mindenki egyetért, hogy a mai gyógyintézményrendszert és a ma járó ellátásokat az egészségbiztosító jelenlegi forrásából nem lehet finanszírozni – véli Boncz Imre. Azért sem, mert annak ellenére, hogy nincs meghatározva az ellátási alapcsomag, elvileg mindenkinek a legmagasabb szintű ellátás jár, ezért alakulnak ki a hosszú várólisták, adósodnak el a kórházak – teszi hozzá Csiba Gábor. Ezért ő feltételekhez, például a különféle térítésmentesen igényelhető szűrővizsgálatokon való részvételhez kötné az alapcsomag igénybevételét, így számos betegséget megelőzhetnének, az időben felismert kórok gyógyítása pedig olcsóbb lenne. A csomag összeállítása az OEP és a szaktárca feladata, ám a döntés, csakúgy, mint az Egészségbiztosítási Alap forrásallokációja, a kormány kompetenciája.