Húsz évet esik vissza a gyógyszerkassza

Az elkövetkező időszak egyik kiemelkedő fontosságú – társadalom-, ipar-, egészség- és gyógyszer-politikai – kérdése valószínűleg a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott gyógyszerkasszát érintő döntésekkel lesz kapcsolatos. A terv szerint 2012–13-ban 120 milliárd forinttal faragják le a gyógyszertámogatás büdzséjének összegét.

A tervtől remélt 900 milliárdos költségvetési megtakarítás 13 százalékát a gyógyszerkassza csökkentése teszi ki, ez a jelenlegi gyógyszertámogatást közel egyharmaddal mérsékli. Az államháztartás méretének csökkentése, a költségvetési hiány korlátok között tartása indokolhatja ezt a rendkívül drasztikus beavatkozást. Az interakció mértéke azonban rendkívül szokatlan, mert az EU-ban egy év alatt ilyen hatalmas gyógyszertámogatás-csökkentést még sehol sem hajtottak végre. A következőkben néhány magyarázó tényezőt és várható hatást szeretnék bemutatni.

Az egészségügy és a gyógyszervertikum már „hozzászokott” ahhoz a technikához, hogy a makrogazdasági egyensúly

javításából vastagon kiveszi részét (az 1995-ös Bokros-csomag, a 2006-os konvergenciaprogram és a 2012-es Széll Kálmán-terv jó példa erre). A magyar gyógyszer-támogatási rendszer kialakulása és mozgása nem jól kifundált, megalapozott elemzéseken alapuló technikák alkalmazásával valósult meg, hanem a makrogazdaságtanból jól ismert „stop and go” fogalmával hozható kapcsolatba. Amikor a gazdaság eredményei jól alakultak, akkor a „lovak könnyebben futottak”, a gyógyszer-támogatási keretek lazábban mozogtak, illetve emelkedtek. A gazdasági egyensúly elérését szolgáló eszközök közül a gyengébb hátszél esetén pedig a kemény visszafogás, a „bárddal való” közlekedés sem hiányzott a döntéshozók eszköztárából.

2007-ben 89 milliárd forinttal csökkent a gyógyszertámogatás, az elkövetkező két évben pedig 120 milliárddal. A gyógyszertámogatás rendszerének ilyen durva „rángatása” nem az optimumra való törekvés legbiztosabb módszere. A magyar gyógyszer-támogatási rendszer alapjainak, módszereinek kiszámíthatósága, elméleti megalapozottsága és stabilitása nem alakult ki az elmúlt 20 évben.

A gyógyszer-támogatási rendszer keresleti oldalának paraméterei ismertek, viszonylag objektívek és ebből következőleg meghatározó erejűek. A születéskor várható élettartam, a mortalitás és a morbiditási mutatók vonatkozásában az Európai Unió sereghajtói közé tartozik Magyarország. A népegészségügyi szempontból fontos területek (dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly, életmódgondok stb.) óriási nyomást jelentenek az egészségügyi rendszerre. Tehát a fenti tényezők mindegyike a gyógyszertámogatás iránti keresletet alapvetően befolyásolja és határozza meg.

A gyógyszertámogatás kínálati oldala, amelynek a segítségével a rendszer társadalmi szinten megszervezhető és működtethető, már nem ennyire pontosan meghatározható Magyarországon. A gyógyszertámogatás forrásainak pontos megtervezése kifinomult pénzügyi/fiskális és statisztikai technikákat igényelne. Jelenleg ennek jelei helyett inkább az esetlegesség, az improvizáció sajátosságai figyelhetők meg.

Az OECD legfrissebb, gyógyszerkiadásokat bemutató elemzése alapján megállapítható, hogy a magyar gyógyszerkiadás nem minősíthető magasnak, az OECD-országok átlaga körül alakul, mértéke 454 dollár. Az egy főre jutó gyógyszerkiadások nagyságát a lakosság egészségi állapota és a gazdaság fejlettsége határozza meg.

A magyarországi gyógyszertámogatás megítélése nagyon sok közpolitikai és politikai vitát okozott az elmúlt években. A nominális átlagos, éves növekedési ütem 11,3 százalék, míg a reálnövekedés (inflációval korrigált) egy százalék volt. Ha a Széll Kálmán-terv várható csökkentését is figyelembe vesszük, akkor a 2013-as gyógyszerkiadások az 1994-es év szintjére esnek viszsza. Az elmúlt 15 évben a gyógyszerkiadások alakulása (változatlan áron mérve) viszonylagos stabilitást, állandóságot mutatott, amely trend megváltozni látszik 2012–13-ban.

A gyógyszervertikum meghatározó szereplője a gyógyszeripar, amely a gyógyítás alapját szolgáló terápiák egy részét biztosítja. Az elmúlt évtizedek sikeres kutatás-fejlesztési tevékenységének köszönhetően számos területen áttörést értek el a betegek gyógyításában. Magyarországon a gyógyszeripar a legsikeresebb ágazatok közé tartozott az elmúlt évtizedekben. Valószínűleg ez indokolhatta a döntéshozók azon kísérletét, amely alapján a gyógyszeripar volt a szektorális különadók vitatott közgazdasági módszerének a mintaterepe.

Az elmúlt hét évben először szerződés, 2007-től pedig törvény alapján az ágazat 180 milliárd forint különadót fizetett be. A 2011-ben várható 55 milliárddal pedig jelentősen, 200 milliárd fölé emelkedik a befizetett, nem rendszeres adók nagysága. A különadó mértéke a termelői árra vetítve pedig meghaladja a 9 százalékot. Módfelett kérdéses, hogy közgazdaságilag indokolt-e az ilyen magas különadók fenntartása, sőt növelése. A várható ipari reakciók (elbocsátások, a k+f csökkentése, a klinikai vizsgálatok rendszerének újragondolása) könnyen eliminálhatják a Széll Kálmán-tervben meghatározott megtakarításokat.

A gyógyszerlánc leggyengébb része Magyarországon a gyógyszer-kereskedelem. A Széll Kálmán-terv várható döntései mind a nagykereskedelem, mind a patikák helyzetét jelentősen rontani fogják. Mind a két terület árrésgondokkal küzd, azok mértéke európai mércével mérve a legalacsonyabbak közé tartozik, a patikák árrése 1994 óta folyamatosan csökken. A gyógyszer-kiskereskedelemben a finanszírozást jelentős mértékben a nagykereskedelem vállalja, miközben a kórházi és patikai kinnlevőségek több 10 milliárdra rúgnak.

A patikák alapításának megkönnyítése (a patikaliberalizáció) pedig magával hozta a veszteséges gyógyszertárak számának 500-zal való emelkedését, az eddig ismeretlen csődök megjelenését. Jövőre e szektorban 10 milliárdos nagyságú árréscsökkenéssel kalkulálhatunk, s ez óriási gondok forrása lehet. Úgy tűnik, a magyar gyógyszerpiac patikaeltartó képessége kevesebb 2500 patikánál.

A Széll Kálmán-terv eddig még nem ismert döntései a gyógyszertámogatás kiszámíthatóságát biztosan csökkentik, a meghatározó gyógyszerpiaci szereplők (gyártók, kereskedők) piaci pozíciói, jövedelmezőségük (?) jelentősen megváltozik, és óriási ipar-, egészség-, gyógyszer- és társadalompolitikai veszélyeket hordoz magában.