Az iparág régóta tudja, hogy radioaktív anyag van a cigarettában

A hír nem először kelt hullámokat, de a kutatók most azt is megállapították, hogy létezne technológia a szer kimosására a dohányból, amelyet azonban nem alkalmaznak.A polónium 210 ismerősen csenghet azok számára, akik figyelik a híreket: ennek a radioaktív anyagnak a nagy koncentrációja ölte meg Alexander Litvinyenko, egykori orosz titkosszolgálati tisztet.

A dohány polónium tartalma egy ideje már tudott dolog, az azonban nem, hogy az iparág azzal is tisztában volt: a rendszeres dohányosok körében hosszú távon hozzájárulhat a tüdőrák kialakulásához – mondta a Kossuth Rádiónnak Hrayr Karagueuzian, a Kaliforniai Egyetem kardiológus professzora. A kutatás vezetője kifejtette: annak ellenére, hogy az iparág tudott erről a hatásról, nem tett ellene, sőt titokban tartotta.

„Tiltottak minden olyan publikációt, amely a cigarettában, illetve a dohánytermékekben jelen lévő radioaktív részecskékről szólt. A másik döbbenetes eredmény és újdonság, hogy létezik technológia, amellyel 99 százalékban el lehetne távolítani az alfa részecskéket a dohánytermékekből. A gyártók azonban úgy döntöttek: nem használják ezt a módszert, mert attól féltek, hogy a használt savas közvetítő anyag ionizálja a nikotin bázist, amelynek molekulája így nehezen jutna át a sejtfalakon. Így lassabban jutna el a dohányosok agyába, nem adná meg a gyors nikotin élvezet lehetőségét, azt a nikotin löketet, amit a dohányosok keresnek, és élveznek” – magyarázta a professzor.

A radioaktív részecskék az évek során felhalmozódnak a dohányosok hörgőiben, és úgy nevezett „hot spot”-okat, lerakódási foltokat hoznak létre – folytatta a kutatásvezető, megjegyezve: ezeket már korábban is kimutatták boncoláskor olyan esetekben, amikor a dohányos tüdőrákban halt meg. A kutatás eredménye szerint ezer dohányosból 120-138 emiatt hal meg egy évben.

Hrayr Karagueuzian szerint a dohányipar azért nem alkalmazta a technológiát, mert a „savas mosás hatása beavatkozik a dohányzás szubjektív élvezetébe”. A kutatás szerint összefüggés van a ph (vagyis a kémhatás) és a nikotin felszabadulása között, és ez a gyártók sikerének egyik fontos kulcsa – magyarázta. Az egyik nagy márka például ammóniát használt a ph növelésére, ami meggyorsítja a nikotin felszabadulását, és eljutását az agyba.

A kérdésre, hogy milyen reakciókat váltott ki a kutatás eredménye, a professzor kijelentette: „nagy hallgatás volt a reakció”. Egy gyártó válaszul azt közölte: nem ők adták ezt az anyagot a cigarettához, mondván, a növény eleve szennyezett a polóniummal, és ez az egészségügyben széles körben ismert. Pedig ez abszolút nem igaz – hangsúlyozta a kutató. Egy 2008-as felmérés eredményei szerint az emberek 90 kilencven százaléka – és ebben benne vannak az egészségügyben dolgozók is –, nincs tisztában azzal, hogy ez az izotóp jelen van a dohánytermékekben.

A Magyar Dohányipari Szövetség elnöke, Patai András a Kossuth Rádió megkeresésére elmondta: a hazai média már évekkel ezelőtt foglalkozott a témával, a polónium 210 pedig mindenhol jelen van, a levegőben, a talajban és a talajvízben egyaránt. Minden növény képes kis mennyiségű polónium 210-et felvenni, így a dohány is – folytatta. A dohányipari szövetség elnöke egy Egyesült Államokban végzett felmérésre utalva rámutatott: egy felnőtt dohányos napi "polónium 210"-felvételének 77 százaléka a táplálékából, 4,7 százaléka a vízből, 0,6 százaléka a levegőből származik, és 17,1 százaléka ered a dohánytermékek füstjéből .

Fülöp Nándor, az Országos „Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főosztályvezetője szerint helytálló a dohányipar védekezése, hiszen az anyag valóban mindenütt jelen van – a talajban, a levegőben, a vizekben, az állatokban, ezáltal az emberekben is. A szakértő szerint ugyanakkor a polónium hosszú távú hatásával számolni kell, ugyanis a legkisebb mértékű sugárzásnak is van rákkeltő hatása. Saját felmérésükre hivatkozva azt is elmondta: a dohányosok vizeletében valamivel több mint kétszer annyi a polónium, mint a nemdohányzókéban.