Egyre tisztább az acélipar
A világ acéliparának fajlagos energiafelhasználását 2050-re 50 százalékkal kell csökkenteni egy 2007-es tanulmány szerint. Mivel az e célhoz vezető technológiák még nem ismertek, a terület energiaigénye csak úgy feleződhet meg, ha megfeleződik maga a termelés is. Ez nem tűnik járhatónak.
A magas energiafelhasználás jelentős szén-dioxid-kibocsátással is jár. „A kohászat alapképlete elég szigorúan rögzíti, hogy milyen anyagoknak milyen technológiai folyamatokon kell keresztülmenniük ahhoz, hogy létrejöjjenek a kívánt végtermékek. Ez azt is meghatározza, hogy milyen környezetszennyezésre kell számítani.
A technológia által kódolt fő veszély a levegőszennyezés és az üvegházhatású gázok kibocsátása. Tehát az acélipar jelen technológiája mentén mindig is fog szén-dioxidot kibocsátani. Ez komoly hátrányunk más iparágakkal szemben” – szögezte le a Világgazdaságnak Lukács Péter, az ISD Dunaferr stratégiai és műszaki vezérigazgató-helyettese. Ráadásul az Európai Unió tiltja az acélipar bárminemű támogatását, környezetvédelmi fejlesztésekhez sem adható pénz. (Szemben például Kínával, ahol az energiahiány miatt főként a fajlagos energiaigény csökkentését várják el.)
Acélipari kutatás-fejlesztési projektekhez viszont nyerhető uniós támogatás. A Dunaferr más cégekkel társulva három ilyenbe is beszállt, emellett a Miskolci Egyetemen, a Dunaújvárosi Főiskolán és a Bay Zoltán Intézetnél folyó kutatásokat s a mérnökképzést is támogatja.
„Évente értékeljük a magyar acélipari vállalatok környezetvédelmi teljesítményét. A Du-naferr nagyon közel áll a nemzetközi színvonalhoz, egyes területeken azt meg is haladja”
– válaszolt lapunknak Tardy Pál, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) vezető tanácsadója. 2008-ban például befejezett a társaság egy nagy porleválasztó beruházást, ko-rábban szennyvíztisztítót telepített a meleghengerműben. Tavaly egymilliárd forintos fejlesztéssel megoldották, hogy egyáltalán ne kerüljön veszélyes gáz a kokszoló vegyi üzeméből a levegőbe; ugyanott most többmilliárdos biológiai szennyvíztisztító beruházás folyik, majd az acélműben következik a másodlagos porkibocsátás visszaszorítása – sorolta fel Lukács Péter a további fejlesztéseket. Ez azért figyelemre méltó, mert miközben a válság miatt számos, a gyártáshoz kapcsolódó beruházás parkolópályára került a dunaújvárosi társaságnál, a környezetvédelmi projektek nem álltak le. Emiatt az utóbbiak részesedése nőtt a társaság ráfordításain
belül. A vezérigazgató-helyettes rámutatott a környezetvédelem furcsaságaira is: a porleválasztás, lényegében porelszívás nagy energiát igényel, ez viszont szén-dioxid-emisszióval jár. Ezért a cégnek amiatt is szén-dioxidot kell kibocsátania, hozzá pedig kvótát vásárolnia, hogy óvja a környezetet. A Dunaferr teljesen zárt rendszerben működik, a termelt acél egészét feldolgozza. Lukács Péter tájékoztatása szerint az ukrán anyacéggel közös modell szerint Magyarországon csak a hengerműveket kívánják fejleszteni, ezek kapacitása évi 1,7 millió tonnáról 3 millióra nőhet a válság elmúltával. A betétanyagul szolgáló bramma majd Ukrajnából érkezik. A hideghengermű fejlesztése már befejeződött, a meleghengerműé 40 százaléknál tart, mert a válság miatt visszafogták a beruházásokat; így sok más projekt is megállt félúton. Ezek folytatása létérdeke a vállalatnak, mert a társaságnál folyó integrált, tehát a kokszgyártástól a feldolgozott termékekig terjedő tevékenység az egyik leginkább energiaigényes ipari folyamat.
Egyre kevesebb hulladékkal dolgozik a szakma
A napokban az acélipari tiszta technológiákról szóló budapesti konferencián a futurisztikus megoldások mellett – például a vasnak az ércből való elektrolízises kinyerése vagy a vasérc szén helyett hidrogénnel történő redukálása – ismertettek olyanokat is, amelyek belátható időn belül beépülhetnek a gyakorlatba, és akár a Dunaferrnél is jelenthetik a jövőt. Tardy Pál, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés vezető tanácsadója, a konferencia főszervezője szerint ilyen volt a hasznosított hulladékok arányának növelése. A hulladék nélküli acélgyártást a környezet védelme mellett az alapanyagok drágulása és a növekvő tárolási kiadások isindokolják, mert gyakran a hulladékból is kinyerhető fém. A kérdést végső soron az dönti el, hogy a hulladékhasznosítás költsége vagy
a kinyert anyagok értéke a nagyobb.
B. Horváth Lilla Egyre kevesebb hulladékkal dolgozik a szakma A napokban az acélipari tiszta technológiákról szóló budapesti konferencián a futurisztikus megoldások mellett – például a vasnak az ércből való elektrolízises kinyerése vagy a vasérc szén helyett hidrogénnel történő redukálása – ismertettek olyanokat is, amelyek belátható időn belül beépülhetnek a gyakorlatba, és akár a Dunaferrnél is jelenthetik a jövőt. Tardy Pál, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés vezető tanácsadója, a konferencia főszervezője szerint ilyen volt a hasznosított hulladékok arányának növelése. A hulladék nélküli acélgyártást a környezet védelme mellett az alapanyagok drágulása és a növekvő tárolási kiadások is
indokolják, mert gyakran a hulladékból is kinyerhető fém. A kérdést végső soron az dönti el, hogy a hulladékhasznosítás költsége vagy
a kinyert anyagok értéke a nagyobb.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.