Három évvel több napfényt kaphatnánk

Korábban is felmerült, hogy célszerű lenne Magyarországot eggyel keletebbi időzónába tenni, hogy jobban kihasználhassuk a téli rövid nappalokat. A Herman Gábor mérnök és csoportja által felélesztett kezdeményezés konkrét adatokkal érvel, célja pedig érthető: hosszabban világos estéket, jobb életminőséget és energiamegtakarítást szeretne elérni.

Néhány nap múlva visszatérünk a normál időszámításhoz, így egy órával korábban sötétedik, mint azelőtt. Egy kezdeményezés szerint jobb lenne, ha Magyarország az egyik ilyen alkalommal – az európai egyezménnyel ellentétben – nem térne vissza, hanem időzónát váltva csatlakozna a tőle keletebbre fekvő országok időzónáihoz. Így egy órával hosszabb világos estét nyerhetnénk, amelynek szerepe lehetne akár a téli depresszió enyhítésében is, a nyáron pedig hosszabb meleg estéket kapnánk.

A már régebben felmerült ötlet mostanában új lökést kapott Herman Gábor mérnök számításainak és a TEDxDanubia nonprofit vállalkozásnak köszönhetően. A latolgatások közé tényként sorolva Herman kiszámolta, Magyarország csak a világításon 6,8 milliárd forintnyi energiát takaríthatna meg, ha a jelenlegi közép-európai időzóna (Central European Time, CET) helyett a kelet-európait (Eastern European Time, EET) használná. A téli-nyári időszámítás variálásával a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) adatai szerint öt-hat milliárd forintot takarítunk meg. A vállalat szóvivője lapunknak elmondta, nincs Herman Gáboréhoz hasonló számításuk, de a mérnök eredményei nem tűnnek túlzónak.

E gazdasági szempont mellett az életminőség javulása is érezhető lenne, amelynek szintén lehet pozitív gazdasági hatása. Herman Gábor ugyanis azt is kiszámolta, hogy az átállással évente a mostaninál hetvennel több napon át lenne este nyolcig világos, ez egy átlagos, 72 évnyi emberéletből három évet jelent.

A mérnök csoportjának a kézzelfogható adatok birtokában komolyak a szándékai, de nem a javaslat tűzön-vízen át való érvényesítésével kapcsolatban, hanem objektív hatástanulmány kialakításában. Cikkünk megjelenése előtt egy november 4-i workshop megszervezésén dolgoztak, ahol „…kötetlen formában, de valós érvek mellett szeretnénk összegyűjteni az időzóna-változtatás melletti indokokat. A már meghívottak az építőipar, az egészségügy, a munkaerőpiac, a marketing, a világítástechnika és a történelem szakértői, továbbá keresünk még a mezőgazdaság, a közlekedés, a jog és a sport területéről érkezőket, valamint olyanokat, akik nem Budapest vonzáskörzetében, hanem vidéken élnek és dolgoznak, és ismerik az ottani emberek szokásait.”

Kérdés lehet, mennyire tudna alkalmazkodni ehhez egy olyan társadalom, amelynek számos tagja nyugati vállalatokkal dolgozik. Kritikaként gyakran megfogalmazódott ugyanis a csökkenő időablak, és az, hogy sokan már így is későn kelnek és éjszakába nyúlóan dolgoznak. Az átállás technológiai nehézségeivel kapcsolatos felvetésekre egy Herman Gáborhoz érkezett vélemény viszont megnyugtató választ ad: „Egy ilyen patch a Unix rendszerek alá kézzel nagyon gyorsan elkészíthető, a Windows-alapú rendszerek esetében pedig legrosszabb esetben is csupán GMT+2-re állítunk, és nem foglalkozunk azzal, hogy nincs odaírva: Budapest. A programok a gépi idő bekérése esetén úgyis ezt az időt használják.” De vajon a napsütés jobb kihasználása fontosabb, vagy az, hogy azonos időzónában legyünk a többi uniós országgal? S vajon alkalmazkodnánk-e az átálláshoz, vagy mindent elcsúsztatnánk a régi, megszokott időszámításhoz?