Gátak a palagáz előtt
„Mivel gáztermelő ország vagyunk, stabil szabályozási rendszerünk van, és nagyon kevés tengerentúli befektető juthat csak be Lengyelországba” - véli Tomasz Chmal, lengyel jogász, a szénhidrogénipar szakértője. Az Európai Unió jogrendszere a nem konvencionális földgáz termelését illetően bonyolult és nehezen érthető, és ez ijesztően hat a piaci szereplőkre. Jó példa erre a franciaországi engedélyek szabályozása, amelyet Lengyelország sem fogadott jókedvvel – tette hozzá Chmal a 2011-es londoni palagáz-konferencián tartott előadásában, melyben többek között azt ismertette, hogy Lengyelország mint feltörekvő palagáztermelő milyen akadályokba ütközött, milyen tapasztalatokat gyűjtött az elmúlt időszakban.
A szakértő még mindig számos nehézséget lát a szektor fejlődése előtt, és véleménye szerint ezek inkább külső, mint belső tényezők. „ Először a francia parlament letiltja a hidraulikus repesztéseket, aztán Günther Oettinger uniós energiabiztos beszél a standardizálásról” – kezdi sorolni a gátló okokat Chmal. „Aztán itt van még Joe Leinen úr (képviselő az Európai Parlamentben), aki energiaminőségi direktívát szeretne és az okfejtései a szigorúan szabályozott palagázról. Továbbá az a Ludwig Stiftung által készített anyag a környezetvédelmi, népegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottságnak, ami véleményünk szerint nem a legjobb jelentés egy megújuló szektorbeli szövetségeséről.”
Több mint 7000 hagyományos kutat fúrtak Lengyelországban anélkül, hogy szenynyezést okozott volna a föld alatti édesvízkészletekben – magyarázta Chmal a nem és a hagyományos gáztermelés pártfogói közti ellentétek alapját. Kiemelte, hogy a két alágazat között az eltérések mellett rengeteg hasonlóság is van. Mint a palagáz pártfogói közül eddig már sokan mások, Chmal is kijelentette lengyel szakértők vizsgálataira alapozva, hogy a rettegett ivóvízkészlet-szennyezés esélye a palagáztermelés során igen csekély Lengyelországban, már csak azért is, mert ezek a kutak többnyire 4000 méteres mélységig fúrnak, míg a vízkészletet tartalmazó rétegek jellemzően 200 méterrel helyezkednek el a földfelszín alatt. „Ezért azt mondanám, hogy ha valaki Európában ellenzi a palagázt, gondolja meg kétszer is, és fontolja meg, milyen különbségek vannak itt más gáztermeléshez képest” – tanácsolja a jogász. Mint hozzátette, figyelembe véve a jelenlegi környezetvédelmi szabályozásokat, ezen belül a 11 tagországban a palagázipart is kordában tartó rendszereket, már most is túlszabályozott a terület, ezen tovább dolgozni teljesen értelmetlen lenne.
Újrarajzolódnak az energiatérképek
A nem konvencionális energiahordozók körébe tartozik még például az olajhomokból nyert nyersolaj. Ennek termelésében jelenleg Kanada jár az élen, de a technológiai újítások számos más típusú energialelőhely kiaknázására adnak lehetőséget. Egyre több mélytengeri olajmező, valamint pala- és márgagáztelep válik elérhetővé, és ezen források kitermelése még csak a kezdeti szakaszban van. A haladás a világ energiatérképének újrarajzolódását és az energiaárak csökkenését okozhatja hamarosan.
