Ígéretes új gyógyszeres terápiák a ritka betegségeknél

Jelenleg hétezer ritka betegséget tartunk számon, és az orvosi irodalomban heti öt új kórképet ismertetnek. Ezek mintegy 80 százaléka genetikai eredetű, de vannak ritka fertőző és autoimmun betegségek, valamint mérgezések is. Legtöbbjük kiváltó oka ismeretlen, fele születéskor vagy kora gyermekkorban megnyilvánul (például izomatrófiák, anyagcsere-betegségek, neurofibromatosis, osteogenesis imperfecta, ataxia teleangiectasia), más részük inkább felnőttkorban (pl. Crohn-betegség, Huntington-kór, amyotrophiás lateralsclerosis, Kaposi-szarkóma stb.). A ritka betegségek gyakran életet veszélyeztető kórképek vagy tartós, sok esetben súlyos rokkantságot okoznak. Speciális intézkedéseket igényelnek a kutatás, a diagnosztika, a terápia és a gondozás terén egyaránt. A ritka betegségeket illetően az orvosok túlnyomó többségének kevés a tapasztalata, hiányosak az ismeretei, éppen az alacsony esetszám és a kórképek sokfélesége miatt. Csak néhány kiemelt intézetben van lehetőség speciális laboratóriumok működtetésére, különleges módszereket igénylő diagnosztikára és általában az igen költséges kezelésre. Sok beteg diagnosztizálatlan marad. Számos ritka betegség társul érzékszervi, mozgási vagy mentális deficittel, testi jegyekkel – így az érintettek lelkileg, szociálisan, gazdaságilag és kulturálisan sebezhetők. Az egyes kórképek nem gyakoriak, a sokféle betegség összességében mégis igen sok embert érint, és jelentős etikai, valamint társadalmi-gazdasági problémát jelent világszerte. A problémával behatóbban csak az elmúlt 10-15 évben kezdtek a kutatók, orvosok, a politikusok és a hatóságok foglalkozni. Az információszerzéshez a betegek számára sokat segítenek az önsegítő betegcsoportok, a kutatók számára pedig a nemzetközi regiszterek. A ritka betegségek kezelésére szolgáló medikamentumok az ún. különleges okból gyártott gyógyszerek (orphan drugs). Egy új, potenciálisan gyógyszerként használatos molekula felfedezésétől a betegek számára való elérhetőségig átlagosan tíz év telik el, a kifejlesztés több tízmillió euróba kerül, és nagyjából minden tizedik bizonyul hatásosnak. Ezeket a szereket csak drágán lehet kifejleszteni és gyártani, az alacsony betegszám miatt pedig a megtérülés is kérdéses. Mivel a szokásos piaci körülmények között a gyógyszergyártóknak kicsi az érdeke ezen gyógyszerek gyártására, különleges szabályozókkal, kedvezményekkel kell ösztönözni őket. A világon az első, speciálisan erre a problémára vonatkozó törvény az 1983-as Orphan Drug Act (USA). Az Európai Unió ilyen vonatkozású szabályozása 1999-ben született meg rendelet formájában az EMEA (European Medicines Evaluation Agency) koordinálásával. Ennek lényege a gyógyszergyártók ösztönzése, elsősorban a piackizárólagosság 6-10 évre történő biztosítása révén. A biotechnológiai ipari kutatásokat is serkentik kis- és közepes vállalatok bevonásával, valamint támogatják az ismeretterjesztést, a tudományos központok együttműködését és a betegek felé történő kommunikációt. Mindezek ellenére négy-ötezerre becsülik azon ritka betegségeknek a számát, amelyek egyelőre nem kezelhetők. Európában ez 25-30 millió embert érint!

Példaképpen az autoinflammatorikus betegségek csoportja említhető. Ezen betegségek (régebbi elnevezés szerint periodikus láz szindrómák) esetében a veleszületett immunrendszer hibás működése miatt időszakosan fellángolva, napokig-hetekig-hónapokig kontrollálatlanul nagyfokú gyulladás zajlik a szervezetben. Különböző, az immunsejtek által termelt gyulladást szabályozó citokinek („kommunikációs molekulák”) tartós gyulladást tartanak fenn – mindenféle fertőző ágens nélkül – lázzal, bőrkiütéssel, amihez ízületi, szem- vagy torokgyulladás társul, erős fájdalmat és jelentős életminőség-romlást okozva. Minden korosztály érintve lehet, és csak az elmúlt tíz évben nyílt mód e betegségek genetikai teszttel történő igazolására és kezelésre. A 2000-es évek elejétől piacra bocsátott biologikumok (biológiai terápiák, pl. monoklonalis antitestek) áttörő sikert hoztak számos súlyos, sokszor életet fenyegető betegség – daganatok, gyulladásos reumatológiai kórképek, szisztémás autoimmun betegségek – és sok ritka betegség kezelésében, mint pl. az autoinflammatorikus kórképek esetében is. A biológiai terápiák és a szintetikus gyógyszerek közötti alapvető különbség: a hagyományos gyógyszereket különböző molekulák módosításával, kémiai összetevők kombinálásával állítják elő, a nagy, komplex molekulákból álló biológiai terápiákat élő szervezetekből (mikroorganizmusokból, állati sejtekből) nyerik, illetve biotechnológiai eljárásokkal, ún. rekombináns DNS-technológiával gyártják. Ezek a monoklonalis antitestek vagy fúziós proteinek célzottan kötődnek egy adott sejtfelszíni receptorhoz vagy keringő molekulához, blokkolva annak működését, hatását. A célmolekulák a gyulladásban alapvető szerepet játszó citokinek.

Az öröklődő autoinflammatorikus betegségek megismerésével közelebb jutottunk a gyakori gyulladásos reumatológiai betegségek pathomechanizmusának és a célzott gyulladásos citokingátló terápiák hatásmechanizmusának jobb megértéséhez is.

A kisszámú, de sokat szenvedő autoinflammatorikus betegek számára a biológiai terápia magát az élhető életet jelenti. Ez immár hazánkban is elérhető.

n A szerző a Semmelweis Egyetem

Általános Orvostudományi Kar

II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense

ORPHANET – A ritka betegségek és a különleges okból gyártott gyógyszerek európai adatbázisa

EUROCAT – a veleszületett rendellenességek európai figyelőrendszere, epidemiológiai regiszterek hálózata

EURORDIS – a ritka betegségekkel foglalkozó európai betegszervezetek szövetsége

ORPHANET – A ritka betegségek és a különleges okból gyártott gyógyszerek európai adatbázisa

EUROCAT – a veleszületett rendellenességek európai figyelőrendszere, epidemiológiai regiszterek hálózata

EURORDIS – a ritka betegségekkel foglalkozó európai betegszervezetek szövetsége-->