Összefogtak az orvosok, egységes kezelést alkalmaznak

Immár 2003 óta minden második év őszén megrendezik a Magyar Kardiovaszkuláris Terápiás Konszenzus Konferenciát (MKTKK), melynek célja a szív-ér rendszeri megbetegedések okainak, rizikóinak feltárása, a megfelelő, modern terápiás irányelvek megfogalmazása annak érdekében, hogy hazánk EU-átlaghoz viszonyított hátrányát mielőbb lefaragjuk. E törekvések eredményességét is mérni kell az újabb, hatékonyabb terápiás megoldások alkalmazása végett. Az idén nyolcadik alkalommal került sor az MKTKK irányelvei szerinti felmérésre a MULTI GAP 2011 vizsgálat keretében. A felméréssorozat 2004-ben indult, s azóta minden évben, közel azonos megközelítéssel igyekszik megítélni, hogy milyen hatékonyan kezelik a hazai szív-ér rendszeri betegek egyik legfontosabb rizikófaktorát, a magas koleszterinszintet.

Jól ismert, hogy az emelkedett koleszterinszint szoros összefüggésben van a szívinfarktus, agytrombózis és az érelmeszesedés okozta érbetegségek kockázatával. Az összefüggés közel lineáris, vagyis minél magasabb egy szív-ér rendszeri katasztrófán átesett beteg koleszterinszintje, annál nagyobb az esélye ismételten infarktust, agytrombózist elszenvednie. Ezért egyre hatékonyabb eljárásokkal igyekszik az orvostudomány és a magyar orvostársadalom csökkenteni a koleszterinszintet. Kifejezetten fontos, elsődleges az ún. „rossz” koleszterinszint (a laborleleten LDL-koleszterinként szerepel) csökkentése. Az 1990-es évek elejétől megjelent sztatinkészítmények a májban a koleszterin termelődését gátolják, s ezúton csökkentik annak vérbeli szintjét, mérsékelve az érelmeszesedés kialakulását. E készítményekkel rendkívül sok tanulmány foglalkozott már, és egyértelműen bebizonyosodott a korábban érkatasztrófán átesett betegek körében a halálozás csökkentésére kifejtett hatása. Ugyanakkor a sztatinkészítmények mint a koleszterin szintézisét gátló gyógyszerek csupán a koleszterin egyik forrását gátolják. A koleszterin jelentős része a bélrendszerből szívódik fel. Hiába gátolják az egyik forrást a sztatinok, ha a másik kapun, a bélen keresztül a szervezet az esetek egy részében a koleszterin képződésének csökkenésére fokozottabb felszívódással válaszol. A 2000-es évek elejétől ennek a problémának is létezik megoldása. A koleszterin bélből való felszívódását gátló készítmény is rendelkezésre áll hazánkban, így két forrás együttes gátlásával még hatékonyabb szintcsökkentés érhető el.

A cél elsődlegesen a „rossz” koleszterin 2,5 mmol/l alá való csökkentése nagy szív-ér rendszeri kockázat esetén. A MULTI GAP – CÉL programok 2004-ben azt jelezték, hogy e betegcsoport esetében a háziorvosi praxisban kezeltek körében a célértékelérés csupán 14 százalékos. Vagyis minden száz betegből csupán 14 érte el a szakmailag javasolt 2,5 mmol/l-es célértéket. E vizsgálat felhívta a figyelmet, hogy a háziorvosoknak e fontos paramétert betegeik kezelése során figyelmük középpontjában kell tartaniuk. Számos továbbképzés, szakmai cikk hívta fel a figyelmet arra, milyen módszerekkel lehet hatékonyan csökkenteni a koleszterinszintet. Ennek eredményeként 2005–09 között tovább nőtt azon szív-ér rendszeri betegek aránya, akik elérték a kitűzött célt. 2007–09 között már száz betegből 30-32 esetében mértek célérték alatti koleszterinszintet, ez a kétszerese volt a 2004-es eredménynek. Ugyanakkor a javulás mértéke 2007–09-ben csökkent, stagnált. Ezért a legutolsó, 2009-es konszenzuskonferencia során a 14 szakmát tömörítő közös irányelv mellett meghirdettek egy új kezdeményezést, a plusz 10 százalékos célérték elérésének programját, melynek célja az volt, hogy szervezett továbbképzések keretében, gyógyszercégek támogatásával 2011-re a háziorvosok praxisában már 10 százalékkal több, 40 százalékos legyen a kielégítő koleszterinszintet elért betegek aránya.

Ennek a célkitűzésnek eredményességét a MULTI GAP 2010–11 vizsgálat mérte fel. Kiderült, hogy 2010-ben már a betegek 34 százaléka, ám 2011-re a 39,9 százaléka volt 2,5 mmol/l alatti tartományban, ez rendkívül nagy előrelépés az elmúlt két esztendőben. Így a magyar betegek koleszterinszintjének a kezelése az EU-országok átlagával egyenlő hatékonyságú.

Ez a szép eredmény azt jelenti, hogy ma egy szív-ér rendszeri beteg kezelésével 20-25 százalékkal kisebb az esélye egy ismételt szívinfarktusnak, mint nyolc évvel ezelőtt. Ez egyértelműen a rendszeres képzésnek, oktatásnak, valamint a hatékonyabb sztatinok és a két koleszterinforrás együttes gátlásának köszönhető. Az elmúlt években kialakított támogatási rendszer is nagy segítséget nyújtott a modern koleszterinszint-csökkentő kezelésekhez való hozzáféréshez. Reményeink szerint e rendszerben nem lesz olyan mértékű változás, amely az eddigi eredményeket negatív módon változtatja. A cél az, hogy minden szív-ér rendszeri beteg elérje a 2,5 mmol/l-es célértéket. Ez a hatékony oktatás folytatásával és a kombinációs kezelések alkalmazásával javítható. Segíthet a betegek terápiához való hozzáállásának pozitív változása is. A koleszterinszint csökkentése a szív-ér rendszeri katasztrófa után, élethosszig tartó feladat. Fontos, hogy a páciensek megértsék: nagy annak a jelentősége, hogy koleszterinszintjük az ideális tartományban legyen. Egy a hazai betegek körében folytatott 2009-es felmérésből kiderült, hogy azok, akiknek orvosa felhívta a figyelmet a koleszterinszint-csökkentés hosszú távú feladatára, jobban ragaszkodtak terápiájukhoz, mint azok, akiknél ez elmaradt. Az orvos-beteg találkozókon rögzíteni szükséges, hogy valóban szedik-e a felírt gyógyszert, hiszen a hatékony megoldásra csak akkor számíthatunk, ha a beteg rendszeresen alkalmazza koleszterinszint-csökkentő gyógyszerét.

a szerző a Semmelweis Egyetem, III. sz. Belklinika professzora