A WTO fellebbezési hatósága ezzel lényegében megerősítette a 2011. júliusában hozott döntését, amellyel szemben Kína panasszal élt. Az Egyesült Államok és az "nagy sikerként" üdvözölte az újabb WTO-döntést. Peking jelezte, hogy az ítéletet tiszteletben fogja tartani, ám utalt arra, hogy azt a saját szabályai szerint akarja interpretálni.
A WTO újabb döntése értelmében Kína köteles az exportvámokat és az exportkontingenseket kilencféle fontos nyersanyagra összhangba hozni a WTO-tagsággal járó kötelezettségeivel – olvasható a fellebbviteli hatóság közleményében. Kínának be kell szüntetnie azt a gyakorlatot, aminek révén "protekcionista eszközökkel támogatja a saját iparát a külföldi versenytársak rovására" – olvasható az FTD által idézett döntésben.
Karel De Guht, az Európai Bizottság kereskedelmi biztosan felszólította Pekinget, hogy teljes exportpolitikáját – beleértve a ritka földfémekre vonatkozó szabályokat is – hozza összhangba a WTO szabályaival. A ritka földfémek ugyan nem szerepeltek a WTO mostani döntésében, de elemzők szerint a többi nyersanyagra vonatkozó döntés irányadó lehet ezen a téren.
A frankfurti Förderbank kfW által tavaly év végén vizsgált 52 nyersanyag közül 13 tekintetében a jövőbeni európai ellátottság helyzete "kritikus" vagy pedig "nagyon kritikus". Az érintett nyersanyagok túlnyomórészt a ritka fémekhez tartoznak és a német gazdaság számos gyártó ágazata számára "kiemelkedő jelentőségűnek" tekintendő. A ritka földfémeket többek között az informatikában, az autóiparban és a mobilkommunikációban használják, speciális tulajdonságaiknak köszönhetően hozzájárulnak az eszközök miniatürizálásához, illetve súlyok csökkentéséhez.
A "kritikus" nyersanyagok között található az indium, a wolfram, a gallium, palládium, de a króm és az ezüst is. Kína látja el a globális piacot a ritka földfémek legalább 95 százalékával, ám az utóbbi években folyamatosan csökkentette az mennyiségét. Tavaly az ország 7000 tonnával csökkentette ezen ásványi anyagok kvótáját, azzal érvelve, hogy erősítenie kell a környezetvédelmet. A WTO azonban rámutatott: Kína nem tudta igazolni, hogy az exportra vonatkozó szabályok hozzájárultak a belföldi szennyezés csökkentéséhez.
