„A textil- és ruhaipari termékek tömeges gyártása a Távol-Keleten összpontosul. Bérmunkában dolgozunk, és bonyolult, kis szériás termékeket gyártunk, amelyre, úgy tűnik, még van kereslet a piacon. Az idei év nehezen indult, mert a vállalkozást is érintette a emelése. Nehéz helyzetet teremtett az az elvárás, hogy az adóváltozásból eredően a nettó kereset ne csökkenjen. Ezt a munkavállalóknak száz százalékban próbáljuk biztosítani.
A változások jelentősen megnövelik a bérköltségeket, a többi költségnövekedésről nem is beszélve. Az idei év finanszírozását nehéznek ítélem meg, vannak aggályaim, de nagyon bízom benne, hogy a kezdeti nehézségek megoldódnak. Azt pedig, hogy mennyire tudjuk kigazdálkodni az irreálisan magas adóterheket, majd meglátjuk” – tette hozzá a cégvezető.
A költségek emelkedésén túl a könnyűipari ágazat egyik legnagyobb problémája, hogy nincs megfelelő szakmai utánpótlás. A szakemberek jelentős része nyugdíjba vonult, vagy közeledik nyugdíjaséveihez. A jászapáti cég az elmúlt öt-hat évben egy frissen végzett nőiruha-készítő szakmunkást sem tudott felvenni. Valamikor pedig bekapcsolódtak a szakmunkástanulók gyakorlati képzésébe, de ezt fel kellett adniuk, mert nincs varrószakmunkás-tanuló.
