Behozatalmegosztás kell a gázpiacon

Az európai gázbiztonság egyik fő problémája a növekvő felhasználáshoz kapcsolódik” – állapítja meg az amerikai kongresszus által nemrég készíttetett tanulmány, a földrész gázigényének 34 százalékát pedig Oroszország elégíti ki. Ráadásul miközben a kereslet tovább erősödik, a belső gáztermelés csökken, vagyis erősödik az importfüggés. A kutatás készítői arra keresték a választ, hogy Európának ezen körülmények között milyen lehetőségei vannak gázbeszerzése diverzifikálására.

A megoldást nehezíti, hogy a világ más részein, főként Ázsiában is nő a földgáz iránti igény, vagyis az európai felhasználók az eddiginél erősebb versenyre kényszerülnek az energiahordozókért. Forrásoldalon is gondok vannak, mert az orosztól eltérő, fő gáztermelő térségek, azaz a Közel-Kelet politikailag instabil, vagyis nem vehető biztosra az onnan történő behozatal folyamatossága. A tanulmány készítői szerint emellett az is bizonytalan, hogy bár Európának érdekében áll az alternatív megoldások keresése, a földrész egésze képes-e, vagy egyáltalán akar-e jelentősen csökkenteni az orosz szállításoktól való függésén. Az orosz importnak jobban kitett országok nyilván nagyobb erővel dolgoznak a diverzifikáción, mint a többiek.

Oroszország persze igyekszik megvédeni európai gázpiaci pozícióit. „Moszkva – beleértve az állami hátterű Gazpromot – megkísérelte megtámadni az európai támogatású, alternatív gázvezetékterveket egy rivális vezetékberuházás felkínálásával s azzal, hogy az érintett európai vállalatoknak részesedést kínál más projektjeiben” – írja a tanulmány. A lehetséges gázszállítókat, főként a közép-ázsiaiakat igyekezett eltéríteni attól, hogy részt vegyenek az európai támogatású vezetéktervekben. Európa egyéb lehetőségei, például a nem hagyományos gáz kinyerése kapcsán, környezetvédelmi aggályokat hoz fel.

Felmerülhet a kérdés, miért vizsgálja az amerikai kongreszszus az európai gázbiztonságot, s miért éppen az orosz importtól való függést tartja kiemelkedő veszélynek. A tanulmány készítői részben megadják a választ, eszerint „az USA vezetése és a kongresszus szerint is amerikai nemzeti érdek az európai energiabiztonság. Az USA eurázsiai energiáért felelős különmegbízottjának az elmúlt években kiemelt feladata volt támogatni a déli gázfolyosó kiépítését, amely új forrásból történő gázbeszerzési lehetőséget ad Európának az oroszországi mellé.” George W. Bush elnök vezetése alatt az ügyet geopolitikai kérdésként kezelték, és azzal vádolták Oroszországot, hogy az energiaszállításokat a vevő országok befolyásolására használja. Az Obama-vezetés is érvelt a diverzifikáció mellett, de tartózkodott az orosz regionális politika nyílt kritizálásától.

A jelentés sorra veszi az Európa szempontjából számításba vehető, orosztól eltérő gázforrásokat, mellé pedig azokat az akadályokat, amelyeket el kell hárítani annak érdekében, hogy ezek az országok Európa stabil gázszállítóivá váljanak. Rövid távon a legesélyesebb eladóknak az észak-afrikai országokat véli, megjegyezve, hogy még meg kell teremteni a térség politikai és gazdasági stabilitását, és át kell alakítani a leendő exportőrök gáz- infrastruktúráját is. A legtöbb gázzal rendelkező Közép-Ázsiából hoszszú vezetékeket kell építeni Európa felé, sok országon át. Persze ha mindez megvalósul, leendő szállítóink éppen ott lesznek, ahol a mostani van.

-A feltörekvő országok erősödő gázigénye

- A termelő országok instabilitása

- Az európai gázpiac töredezettsége

-A klímavédelmi elvárások

VG-összeállítás Kihívások az európai gázellátás előtt -A gyorsan növekvő kereslet

-A feltörekvő országok erősödő gázigénye

- A termelő országok instabilitása

- Az európai gázpiac töredezettsége

-A klímavédelmi elvárások-->