BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Béremelés: nesze semmi a nővéreknek

Mindössze nettó 5-6 ezer forintot kapnának kézhez fizetésemelésként a nővérek a bértárgyalások jelenlegi állása szerint – derül ki abból az interjúból, amelyet Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke adott a Világgazdaságnak.

– A bértárgyalásokról kiszivárgó hírek szerint maximum bruttó 12–15 ezer forintos

fizetésemelést kapnak a szakdolgozók. Emiatt szerveztek demonstrációt most szombatra?

– Vannak számítások, és azok körülbelül ekkora összegről szólnak. De ebből még lejönnek a munkáltatói befizetések és a munkavállalói adó, vagyis végeredményben mindössze 5-6 ezer forinttal emelkedne az ápolók és szakdolgozók jövedelme. Mi nem tartjuk elfogadhatónak, hogy tekintet nélkül a szakképesítés szintjére, az egészségügyben eltöltött időre, mindenki ugyanakkora összeget kapjon. Erről is szól a megmozdulásunk.


– De vajon lehet-e, érdemes-e differenciáltan szétosztani ilyen csekély összeget?

– Muszáj, ha azt szeretnénk, hogy holnap is legyen, aki a betegágy mellett áll. A 95 ezer egészségügyi szakdolgozó ma átlagosan 115 ezer forintot keres havonta. Közülük 65-66 ezren, különösen a kórházakban dolgozók azonban ezért nem heti 40, hanem 60 órát dolgoznak, éjszaka, hétvégén és ünnepnapokon is. A közalkalmazotti bértábla pedig ettől az évtől gyakorlatilag nem tesz különbséget egy fiatal, OKJ-s képesítésű műtőssegéd és egy 20-30 éve dolgozó, tapasztalt nővér között, mindkettejüknek 108 ezer forint bérminimumot garantál. A szakdolgozók mintegy 80 százaléka esik jelenleg ebbe a bérkategóriába. Senkit sem motivál, ha azt látja, az állam kemény 1900 forinttal garantál több bért a számára, ha húsz évet lehúz az egészségügyben. Vagy, ha majd elvégzi a főiskolát, bruttó 14 ezer forinttal emelkedik a fizetése.


– Miközben tőlünk nyugatabbra jóval többet kereshet.

– Ausztriában az itthoni fizetések ötszörösét, Nagy-Britanniában, például aneszteziológiai-intezív terápiás szakaszszisztensként akár a tízszeresét is. És bár a hivatalos adatok szerint az elmúlt időben évente csak 400 szakdolgozó kért külföldi munkavállalási engedélyt, mindannyian tudjuk, hogy például háziápolóként is sokan dolgoznak külföldön, ahhoz nem kell ilyen papír. Jellemző, hogy az ápolók fizetés nélküli szabadságot vesznek ki, és csak néhány hónapot dolgoznak külföldön, de azalatt annyit keresnek, mint itthon egész évben.


– Mennyi ápoló hiányzik ma a kórházakból?

– 4-6 ezerrel több nővért kellene a betegágyak mellé, döntően a Közép-Magyarország régióban. Míg azonban ott hiány van, az ország számos pontján gazdasági okokból létszámstopot rendeltek el. Azokon a helyeken inkább leépítik a hosszú ideje betöltetlen státusokat, tovább terhelve a már ott dolgozókat. Budapesten viszont sok helyütt egyszerűen nem kapnak szakképzett munkaerőt. Kénytelenek segédápolókat, ápolási aszszisztenseket alkalmazni, akik bár fehér köpenyt viselnek, szakmai segítséget nem jelentenek a túlterhelt szakápolóknak. Csak a közmunkaprogram keretében évente 200 közmunkást foglalkoztattak a kórházak. Ha az erre fordított összegnek csak a töredékét az iskolarendszerű egészségügyi képzés megújítására fordították volna, nagyobb eredményt érnének el.


– A szakképzéssel mi a probléma?

– Az, hogy gyakorlatilag megszűnt. Csak Közép-Magyarországon 12 szakképzőhely volt, amelyből egyetlenegy maradt. Az a fajta állami szerepvállalás, amely az egészségügyi szakdolgozók képzését jellemezte 2008 előtt, ma nem létezik. Jelenleg az ország legtöbb pontján csak költségtérítéses szakdolgozóképzés folyik, bár az egészségügyi államtitkárság szerint az uniós pályázatok lehetőséget nyújtanak majd ösztöndíjprogramokra.


– Ki fizet azért, hogy olyasmit tanuljon, amivel alig keres majd többet a minimálbérnél, cserébe a családját is alig látja?

– Jó kérdés. Nem véletlen, hogy évente egy-másfél tucat műtőasszisztens, körülbelül tíz pszichiátriai szakápoló végez csupán ma Magyarországon, és hogy drasztikusan elöregednek ezek a szakmák. De általában is emelkedik az átlagéletkor: míg 8 évvel ezelőtt, a kamara megalakulásakor még 46 év volt a szakrendelőkben és kórházakban dolgozó ápolók átlagéletkora, ma már több mint 50 év.

Névjegy

Balogh Zoltán (42 éves) A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Ápolástudományi Tanszék docense, tanszékvezetője. 1994-ben kapta meg diplomás ápolói, 1995-ben gyógytornászoklevelét. A brit Exeter Egyetemen 1997-ben az egészségügyi szakképzésből egyetemi fokozatot, a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolában 2008-ban tudományos fokozatot szerzett.


HAIMAN ÉVA Névjegy Balogh Zoltán (42 éves) A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Ápolástudományi Tanszék docense, tanszékvezetője. 1994-ben kapta meg diplomás ápolói, 1995-ben gyógytornászoklevelét. A brit Exeter Egyetemen 1997-ben az egészségügyi szakképzésből egyetemi fokozatot, a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolában 2008-ban tudományos fokozatot szerzett.-->

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.