Kettős nyomás Európán: a földgáz is drágul a kőolajjal
Ilyen mértékű árkülönbség – még ha több okból nem is fenntartható ezen a szinten – érdemben befolyásolja a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét, illetve számos energiaintenzív szektor versenyképességét. A fejlett gazdaságok az alacsony kamatláb melletti csekély növekedés törékeny pályáját futják be, egy ilyen környezetben kiemelkedő jelentőségű, hogy a jelenlegi olajár-emelkedés terheiből kimarad Észak-Amerika az extrém alacsony földgázárak, illetve a valamivel alacsonyabb WTI olaj árai miatt.
Ugyanakkor nem túlzás azt állítani, hogy érezhető repedések keletkeztek az évtizedek óta fennálló földgázpiaci struktúrákban, a jelenlegi árkülönbségek ráadásul nem feltétlenül okozói, inkább tünetei az évek óta felgyülemlett feszültségeknek.
Az Egyesült Államokban az elmúlt öt évben minden várakozást felülmúlt a közelmúltban gazdaságosan kitermelhetővé váló palagáz térnyerése, ezt a technológiai fejlődés és a nem konvencionális lelőhelyekkel kapcsolatos tapasztalatok segítették. Bár a tartóssá váló túlkínálat mellett időjárási, azaz készlethatások is hozzájárultak az extrém mértékű árzuhanáshoz, a jelenlegi gázár mellett egyetlen szereplő sem nyereséges az amerikai piacon, ez a bejelentett kitermeléscsökkentésekben, illetve a távolabbi lejáratokra meredeken emelkedő határidős tőzsdei árfolyamokban egyaránt tetten érhető. A túlkínálat miatt a néhány éve még számottevő importra szoruló Egyesült Államok LNG-terminálok építésébe kezdett, amelyek először szolgálhatnak az USA-ból kiinduló export forrásául.
Bár a spotpiac szerepe folyamatosan nő, az európai földgáz-kereskedelem közel kétharmada még mindig a 70-es évektől meghatározóvá vált, olajindexált importszerződéseken alapul. Az európai spot földgázárak jellemzően együtt mozogtak az olajindexált árakkal, 2008-tól azonban jelentős, 50 százalékot is elérő diszkonttal kereskedtek. Az árképzés jellegéből adódó feszültségek azonban már korábban megjelentek, elsősorban a megváltozó fogyasztási tendenciák miatt.
Amikor az olajindexált árazási formát kialakították Európában, a legtöbb fogyasztó számára nem okozott különösebb dilemmát annak elfogadása, mivel az olajon alapuló árazás likvid, megfelelő helyettesítő terméket jelentett. Ez a helyettesítő jelleg ugyanakkor részben módosult. Az olaj szerepe először az áramtermelésben szorult vissza, illetve az látható, hogy az elmúlt évtizedben bekövetkezett ázsiai keresletnövekedés leginkább a közlekedéshez kötődő felhasználásból származott, amelyet a gépkocsi-penetrációk emelkedése és a finomítói komplexitások növekedése kísért. Az olaj a nehezen kiváltható közúti felhasználás miatt lett egyre értékesebb, az elmúlt évtized meghatározó makrotrendje a nyersolaj árában a közúti felhasználáshoz kapcsolódó prémium megjelenése a fűtőértékéhez képest. A földgáz esetében ugyanakkor nem alakult ki olyan felhasználási terület, amely a fűtőértékhez képest prémiumot indokolna.
Az európai olajindexált gázárak legalább részleges kiigazítása 2008 óta elkerülhetetlenné vált, a kitermelők azonban érdekeltek a status quo fennmaradásában, emiatt ez soklépcsős, lassú folyamat lehet. A Gazprom 2010-ben spot komponens alkalmazását tette elérhetővé, de kizárólag a nyugat-európai spotpiaci hozzáféréssel rendelkező vevők számára, a kötelezően átvett mennyiség feletti volumenekre. Az első érdemi engedményt tavaly év végén adta az orosz gáztársaság, azonban ezúttal is szűk körben, emiatt több európai nagykereskedő pert indított a Gazprom ellen. Március közepén a Statoil megállapodást kötött a német E.Onnal az árképzés „piaci alapú” kiigazításáról. A bejelentés nagy lépést jelent a vegyes árképzési rendszerek felé, amelyből idővel a jelenleg legrosszabb helyzetben levő, szűk szállítási kapacitások miatt korlátozott nyugat-európai spot hozzáféréssel rendelkező közép- és kelet-európai régió is profitálhat. A régió addig is saját alternatívákkal próbálkozik, Lengyelországban a palagáz sikerének megismétlődésében bíznak. Az eddigi eredmények vegyesek, az európai nem konvencionális gázlelőhelyek geológiájukban érdemben eltérhetnek az észak-amerikaiaktól, ezenfelül a szabályozási környezet és a környezetvédelmi aggályok is hangsúlyosabb akadályt jelenthetnek Európában. Bár lényegesen más összetételű, az erőműi felhasználásban sajátos alternatíva lehet a régióban a széngáz, amelyet hazánkban mecseki szénből a Wildhorse Energy állítana elő. Mindkét alternatíva perspektivikus, évekre van ugyanakkor a megvalósulástól, azaz nem feltétlenül tisztán olajindexált gázárakkal fog versenyezni.
A jelentős globális árkülönbségek hatására felgyorsulhat az LNG-terminálok építése, a petrolkémiai üzemek Észak-Amerikába telepítése, illetve egyes esetekben a szűkös hálózati kapacitások bővítése, ebből az elkövetkezendő években az infrastruktúra-építő vállalatok profitálhatnak. A még mindig magas várható európai gázárak miatt azonban az elkövetkezendő években is növekedési áldozatokkal lehet számolni.
