Kettős nyomás Európán: a földgáz is drágul a kőolajjal
Ilyen mértékű árkülönbség – még ha több okból nem is fenntartható ezen a szinten – érdemben befolyásolja a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét, illetve számos energiaintenzív szektor versenyképességét. A fejlett gazdaságok az alacsony kamatláb melletti csekély növekedés törékeny pályáját futják be, egy ilyen környezetben kiemelkedő jelentőségű, hogy a jelenlegi olajár-emelkedés terheiből kimarad Észak-Amerika az extrém alacsony földgázárak, illetve a valamivel alacsonyabb WTI olaj árai miatt.
Ugyanakkor nem túlzás azt állítani, hogy érezhető repedések keletkeztek az évtizedek óta fennálló földgázpiaci struktúrákban, a jelenlegi árkülönbségek ráadásul nem feltétlenül okozói, inkább tünetei az évek óta felgyülemlett feszültségeknek.
Az Egyesült Államokban az elmúlt öt évben minden várakozást felülmúlt a közelmúltban gazdaságosan kitermelhetővé váló palagáz térnyerése, ezt a technológiai fejlődés és a nem konvencionális lelőhelyekkel kapcsolatos tapasztalatok segítették. Bár a tartóssá váló túlkínálat mellett időjárási, azaz készlethatások is hozzájárultak az extrém mértékű árzuhanáshoz, a jelenlegi gázár mellett egyetlen szereplő sem nyereséges az amerikai piacon, ez a bejelentett kitermeléscsökkentésekben, illetve a távolabbi lejáratokra meredeken emelkedő határidős tőzsdei árfolyamokban egyaránt tetten érhető. A túlkínálat miatt a néhány éve még számottevő importra szoruló Egyesült Államok LNG-terminálok építésébe kezdett, amelyek először szolgálhatnak az USA-ból kiinduló export forrásául.
Bár a spotpiac szerepe folyamatosan nő, az európai földgáz-kereskedelem közel kétharmada még mindig a 70-es évektől meghatározóvá vált, olajindexált importszerződéseken alapul. Az európai spot földgázárak jellemzően együtt mozogtak az olajindexált árakkal, 2008-tól azonban jelentős, 50 százalékot is elérő diszkonttal kereskedtek. Az árképzés jellegéből adódó feszültségek azonban már korábban megjelentek, elsősorban a megváltozó fogyasztási tendenciák miatt.
Amikor az olajindexált árazási formát kialakították Európában, a legtöbb fogyasztó számára nem okozott különösebb dilemmát annak elfogadása, mivel az olajon alapuló árazás likvid, megfelelő helyettesítő terméket jelentett. Ez a helyettesítő jelleg ugyanakkor részben módosult. Az olaj szerepe először az áramtermelésben szorult vissza, illetve az látható, hogy az elmúlt évtizedben bekövetkezett ázsiai keresletnövekedés leginkább a közlekedéshez kötődő felhasználásból származott, amelyet a gépkocsi-penetrációk emelkedése és a finomítói komplexitások növekedése kísért. Az olaj a nehezen kiváltható közúti felhasználás miatt lett egyre értékesebb, az elmúlt évtized meghatározó makrotrendje a nyersolaj árában a közúti felhasználáshoz kapcsolódó prémium megjelenése a fűtőértékéhez képest. A földgáz esetében ugyanakkor nem alakult ki olyan felhasználási terület, amely a fűtőértékhez képest prémiumot indokolna.
Az európai olajindexált gázárak legalább részleges kiigazítása 2008 óta elkerülhetetlenné vált, a kitermelők azonban érdekeltek a status quo fennmaradásában, emiatt ez soklépcsős, lassú folyamat lehet. A Gazprom 2010-ben spot komponens alkalmazását tette elérhetővé, de kizárólag a nyugat-európai spotpiaci hozzáféréssel rendelkező vevők számára, a kötelezően átvett mennyiség feletti volumenekre. Az első érdemi engedményt tavaly év végén adta az orosz gáztársaság, azonban ezúttal is szűk körben, emiatt több európai nagykereskedő pert indított a Gazprom ellen. Március közepén a Statoil megállapodást kötött a német E.Onnal az árképzés „piaci alapú” kiigazításáról. A bejelentés nagy lépést jelent a vegyes árképzési rendszerek felé, amelyből idővel a jelenleg legrosszabb helyzetben levő, szűk szállítási kapacitások miatt korlátozott nyugat-európai spot hozzáféréssel rendelkező közép- és kelet-európai régió is profitálhat. A régió addig is saját alternatívákkal próbálkozik, Lengyelországban a palagáz sikerének megismétlődésében bíznak. Az eddigi eredmények vegyesek, az európai nem konvencionális gázlelőhelyek geológiájukban érdemben eltérhetnek az észak-amerikaiaktól, ezenfelül a szabályozási környezet és a környezetvédelmi aggályok is hangsúlyosabb akadályt jelenthetnek Európában. Bár lényegesen más összetételű, az erőműi felhasználásban sajátos alternatíva lehet a régióban a széngáz, amelyet hazánkban mecseki szénből a Wildhorse Energy állítana elő. Mindkét alternatíva perspektivikus, évekre van ugyanakkor a megvalósulástól, azaz nem feltétlenül tisztán olajindexált gázárakkal fog versenyezni.
A jelentős globális árkülönbségek hatására felgyorsulhat az LNG-terminálok építése, a petrolkémiai üzemek Észak-Amerikába telepítése, illetve egyes esetekben a szűkös hálózati kapacitások bővítése, ebből az elkövetkezendő években az infrastruktúra-építő vállalatok profitálhatnak. A még mindig magas várható európai gázárak miatt azonban az elkövetkezendő években is növekedési áldozatokkal lehet számolni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.