Pedig a professzionális magyarországi cégek szerinte a jó irányba tartanak, de az ellenséges politikai hangulat miatt csak nagyon óvatosan fektetnek be ilyen közegben. Elképesztő a globális kereslet bővülése – fogalmazott Raskó. Ennek oka elsősorban a távol-kelet: Kínában évente tízmillió fővel, de Indiában és Dél-Koreában is drasztikusan nő a fizetőképes városi lakosság létszáma, akik most már nem csak rizst esznek.
Néhány élelmiszer fogyasztói ára annyival nőtt globálisan, amennyivel csak az olajé szokott néha, a megugró kereslet pedig ezzel lépést tartó technológiát igényel. Egy ilyen iparágban Raskó szerint gyakorlatilag teljesen biztosra lehet venni, hogy eladják a terményt, vagyis ha high-tech módszerekkel termelnek, csak jól járhatnak a megnőtt mennyiséggel. Ehhez képest, ahogy az agrárvállalkozó fogalmazott, a magyar kormány szociális foglalkoztató intézményként kezeli a földvagyont, ezzel pedig az ország elpazarolja az értékeit.
Hollandiában például tízszer, Belgiumban nyolcszor annyit lehet megtermelni egy hektáron, mint Magyarországon, pedig az ottani föld jóval rosszabb a magyarnál. A cél az kellene, hogy legyen Raskó szerint, hogy a termelés a legkisebb fajlagos energia- és vízfelhasználással járjon. Ez szaktudás és pénz kérdése is: ha egy átlagos földművelőnek adnak földet, kevésbé lesz hatékony, mint ha engednék a tanult, a beruházásokra anyagilag is képes szakembereket dolgozni.
