A kormány még 2009-ben igyekezett a kormány az építtetői fedezetkezelő rendszer általános bevezetésével gátat szabni az egész építőipart megfertőző lánctartozásoknak.
Ennek ellentmondásaira és végrehajtási nehézségeire hamar fény derült, ezért végül úgy döntöttek a törvényalkotók, hogy a fedezetkezelő intézménye csak a nagyobb volumenű magánberuházások megvalósítása során maradt fenn kötelező jelleggel. A közbeszerzések terén másfajta (az ÉVOSZ szerint kisebb korrekció után ma is jól működő) megoldást választott a kormány.
A szakszövetség alelnöke, Koji László lapunknak így fogalmazott: meglátásuk szerint az építőiparban kialakult, s mára már 400 milliárdra rúgó lánctartozás kialakulásának számos oka van. Az egyik legfontosabb, hogy az építtetői fedezet hiánya miatt a megrendelő nem tud fizetni a fővállalkozónak, illetve a generálkivitelezőnek, akik így a megvalósítási lánc következő szereplőinek (alvállalkozók, szállítók) sem tudnak fizetni. Ugyancsak jellemző ok, hogy az irreálisan alacsony vállalási árból fakadóan a generálkivitelező, illetve a fővállalkozó nem tud fizetni az alvállalkozóinak, akik így a megvalósítási lánc következő szereplőinek (szubalvállalkozók, szállítók, szolgáltatók) sem tudnak fizetni. S az is az okok között szerepel, hogy a rosszhiszemű (csaló) megrendelő – ilyen is van, mégpedig meglehetősen gyakran – nem akar fizetni a megvalósítási láncban utána következőknek.
Az ÉVOSZ szerint a lánctartozás elindításának általános motívuma, hogy a megrendelők hamis kifogásokat keresnek, időt húznak, indokolatlan jogi eszközökhöz nyúlnak a műszaki vitában, hogy kibújhassanak a teljesítésigazolás alól. Ennek hiányában pedig az egyébként jól teljesítő vállalkozás nem nyújthatja be a számláját, így nem jut a jogos járandóságához. Ám erre a problémára az építtetői fedezetkezelő rendszer sem ad orvosságot. Ugyanis nem tudja a hiányzó fedezetet megteremteni, s a ki nem adott teljesítésigazolást sem képes kikényszeríteni a csalárd megrendelőtől.
Ugyanakkor a fedezetkezelő intézménye nemcsak hatástalan, hanem kifejezetten káros is – állítják szakértők –, mivel lelassítja a kifizetéseket, szinte kezelhetetlenül nagy adminisztrációs terhet rak a vállalkozókra, s költséges. Ráadásul azt a jogilag nonszensz helyzetet veszi alapul, ami szerint a vállalkozói láncolatban egymás felett álló vállalkozóknak felelősséget kell vállalniuk olyan cégekért is, amelyekkel nincs közvetlen szerződéses kapcsolatuk. Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a teljes fedezetkezelői rendszer lebénul, ha a láncolat bármely pontján szereplő egyetlen alvállalkozóval szemben is felszámolási eljárást kezdeményeznek.
A hatályos közbeszerzési törvény, a végrehajtási rendeletei és az egyéb meglévő jogi keretek – például az építési törvény, az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló kormányrendelet, stb. – ma is biztosítják az alvállalkozók jogos járandóságának közvetlen és relatíve gyors kifizetését – mondja az ÉVOSZ alelnöke, aki indokolatlannak látja, hogy a fedezetkezelő intézményét erre a területre kiterjesszék. Sőt, szerinte azt még a magánberuházások köréből is ki kellene iktatni. Mint Koji László hozzátette: itt eddig csak azért nem okozott komolyabb problémát, mert mára szinte teljesen elapadtak a magánberuházások.
Az ÉVOSZ javaslatai a fedezethiány kezelésére
- az építtetői fedezetigazolások rendszerének szabályozása (legyen valódi fedezete a beruházásnak az építtetői oldalon)- a közbeszerzések terén az irreálisan alacsony ár életszerű szabályozása, annak kiszűrésének céljával
- a jogalap nélküli megrendelői nemfizetés esetére kapjanak hatékony eszközt a vállalkozók (például erre az esetre a munka felfüggesztésének, majd a szerződéstől való elállásnak a jogát)
- állami faktoringszervezet létrehozása
- a vállalkozói teljesítések igazolása körüli vita esetére a jogi eljárások gyorsítása (akár hatékony „döntnöki szervezet” kialakításával)
- a megrendelői nemfizetés esetére a valós teljesítés mértékéig jelzálogjog-bejegyzési lehetőség megteremtése az ingatlanra, illetve a birtokvédelem megerősítése a kivitelezők javára
- a közbeszerzések terén az irreálisan alacsony ár életszerű szabályozása, annak kiszűrésének céljával
- a jogalap nélküli megrendelői nemfizetés esetére kapjanak hatékony eszközt a vállalkozók (például erre az esetre a munka felfüggesztésének, majd a szerződéstől való elállásnak a jogát)
- állami faktoringszervezet létrehozása
- a vállalkozói teljesítések igazolása körüli vita esetére a jogi eljárások gyorsítása (akár hatékony „döntnöki szervezet” kialakításával)
- a megrendelői nemfizetés esetére a valós teljesítés mértékéig jelzálogjog-bejegyzési lehetőség megteremtése az ingatlanra, illetve a birtokvédelem megerősítése a kivitelezők javára -->
