Dragomir Sztojnev tájékoztatása szerint a finanszírozás projekt alapon történik, nem lesz hozzá kormánygarancia, és nem költik az adófizetők pénzét sem. A szakasz építésére és üzemeltetésére a Gazprom és a bolgár energiaholding korábban 50-50 százalékos vegyes vállalatot alapított.
A Déli Áramlaton orosz gáz érkezhet majd Dél- és Közép-Európába, Ukrajna elkerülésével. A vezeték Fekete-tenger alatti szakaszában lévő nyomást a szárazföldön lévő, utolsó kompresszorállomás, a Russzkaja biztosítja majd. A cső Várna közelében éri a bulgáriai partot. „A beruházás kulcsfontosságú Bulgáriának. Felgyorsítjuk az előkészületeket, hogy mielőbb diverzifikálhassunk gázimportunkat, és közvetlenül juthassunk orosz gázhoz, harmadik országok érintése nélkül” – mondta még a miniszter.
A diverzifikáció terén Bulgária épp a napokban maradt hoppon más európai országokkal, így Magyarországgal és Romániával együtt. Orosz forrástól és szállítástól független, a kaszpi vagy a közép-ázsiai térségből származó gázhoz szerettek volna jutni a Nabucco West projekt keretében, de a fő lehetséges eladó, Azerbajdzsán úgy döntött, hogy inkább a TAP (Transz-Adria) vezeték szállíthatja majd az azeri Sah Deniz 2. mező gázát Európába. A TAP viszont nem érinti Bulgáriát, bár a déli határához közel, Görögországon át érné el a dél-olasz piacot, és Románia is csak egy szaggatott vonalas, Szerbia felőli leágazásként szerepel a TAP nyomvonal-térképein. Közép-Európa sehogyan sem.
Hiába tehát a Déli Áramlat gázvezeték, Bulgária és Románia energiabiztonsága megcsappant azzal, hogy egyelőre nem remélhetnek gázt a Nabucco Westen. Mellettük Közép-Európa egészének tudomásul kell vennie, hogy továbbra is erősen függ az orosz gázimporttól, mutat rá a Natural Gas Europe. Bulgáriában megmarad az erős orosz politikai és gazdasági befolyás, míg Romániában várhatóan felgyorsulnak a saját gáz termelése növelését célzó kutatások. A bulgáriai gázellátás közel 100 százaléka jön Oroszországból, Romániánál az arány 20-25 százalék.
