A kamarákra is számít az új elnök

A 126 éve alapított nagykőrösi ipartestület csak árnyéka régi önmagának. A valamikor több száz tagot számláló közösség létszáma mára jóval száz alá apadt. A maroknyi szakember pedig rendületlenül hiszi: a helyi iparosság csakis erős közösségbe tartozással válhat a helyi közélet befolyásos tényezőjévé. Igazukat épp a lemorzsolódás igazolta: kénytelenek tudomásul venni, hogy véleményükre immár senki nem kíváncsi.

Boros Sándorné megválasztásakor határozottan tűzte ki maga elé a célt, amit persze, elődei is mindannyian kitűztek: egybefogni a kistérségi iparosok, kereskedők többségét. A testületi elnökök, ki-ki a maga módján, sokat fáradozott ennek érdekben, ám hiányzott az a fontos felismerés, ami szerint helyi közösség építéséhez magasabb szakmai szervezetek segítsége is szükséges.

– A tagságra felkért kisvállalkozók első kérdése szinte mindig ugyanaz: mit nyújt számukra az ipartestületet? Ha semmit, akkor minek a tagság? Kevesen látják meg azt, hogy a közösség szükség esetén kiáll az övéiért, a szakmai tisztességet feltételező ipartestületi tagság rangot jelent mások közt, nem szólva a pihentető közösségi rendezvényekről, közös kirándulásokról, amik szinte családdá formálják a tagságot. Mivel az utóbbi vonatkozásban keveset tudunk ma már nyújtani, ezért van szükségünk a kamarák segítségére a tagtoborzáshoz is – vázolta a szervezés nehézségeit Boros Sándorné.

– Kapott-e már a kamaráktól ajánlást, amit hosszabb távon hasznosíthatnak?

– Jó reményeket fűzünk a tanulói szerződésekhez. Akik ipari tanulókat foglalkoztatnak, 80 százalékos kedvezménnyel vehetik igénybe a mesterképzést. Úgy gondolom ez a kedvezmény is ösztönözheti a tanulók foglakoztatását még úgy is, hogy a diákoknak ösztöndíjat kell fizetniük. E költséget ugyanis jelentős mértékben visszaigényelhetik a cégek. Mind ezzel együtt a szakmára készülő fiatalok tanulását is elősegítjük, hiszen ma több szakterületen épp az a gond, hogy a tanulók nem találnak műhelyt a gyakorlati képzéshez, ezért némelyek fel is adják a tanulást. Sajnos, ma az elhelyezkedés kilátásai sem biztatóak számukra. Az ipartestület létszámának csökkenése jelentősen összeg függ azzal, hogy egyes szakmákban a megélhetés esélyei minimálisra csökkentek. Egyre több kőműves, villanyszerelő adja vissza az ipart, s talán folytatják a munkát alkalmazottként. Megöregedtek a varrók, a kályhás és a kovácsszakma pedig eltűnik hamarosan.

De vajon a kisvállalkozásban kitartók nehéz helyzetükben számíthatnak-e napjainkban az államra? Az új elnök erre a következőket válaszolta: – A mai világban kevesek képesek hónapról hónapra biztonságos pénzügyi kondícióban tartani vállalkozásukat. Ezért jó, ha van kéznél egy forrás, amiből szükség esetén meríthetnek. Például nekünk jó tapasztalataink vannak a Széchenyi kártyáról. Ötmillió forintig biztosít forgótőkét s ez a lehetőség különösen jól jön a kiskereskedelemben. A boldogulás azonban nem csak a pénzügyeken múlik. Gyakran azon is, hogy valaki hozzá tud-e jutni számára fontos szolgáltatáshoz. Az említett mesterképzésre utalnék ismét: a tanfolyamok helyi megszervezése komoly segítség lenne az igénylők számára. Hitem szerint, ha jó állunk a kamaráknál akár ebben is segíthetnek. A Bács-Kiskun Megyei iparkamarának vagyok a tagja, nem csalódtam. Ügyintézésben rugalmas, segítőkész a hivatal és ugyanezt mondhatom el a Pest megyeikről is. Napirendre is tűzte ipartestületünk az együttműködési szerződés megkötését a két megyei kamarával.

Várhatóan idén visszakapják székházukat

Boros Sándorné 1993 óta három kiskereskedelmi boltot vezet férjével. Irén asszony, édesapja révén, korán megismerkedett az ipartestületi élettel. Nem volt kérdés előtte a szervezet elnöki tisztének elfogadása. Nevéhez fűződik majd egy fontos birtokrendezés lezárása: ha minden jól megy, a nyár végén visszakapják az államkincstártól a rendszerváltáskor elvett, de használatukban hagyott Derkovits utcai székházukat. Mindenki tudja: az épületet úgymond, téglánként adták össze a hajdani iparosok. Mégis eddig tartott, mire a hivatali bürokrácia megadta magát és elismerte tulajdonukat.