A Yucatán holtainak titka

A helyszín: egy türkizkék vízzel teli, tíz méter széles barlangjárat a mexikói Yucatán-félszigeten. A sztalaktitokkal díszített falakon denevérek kucorognak. Összecsavarodott léggyökerek kúsznak az üveges mélység felé, amely a napsugarakat is elnyeli. Valahol ott, a sötétségben nyugszanak a halottak. Legalább kettő.

„Szerencsés eset” – mondja Alejandro Terrazas.

Nyomasztó a déli hőség, félresöpri az arcára telepedő szúnyogot, és megpróbál nyugalmat erőltetni magára. A 43 éves Terrazas az Universidad Nacional Autónoma de México paleoantropológusa, s 1600 kilométert utazott a fővárosból az ország legkeletibb részébe, közel a karibi partokhoz, hogy biztonságba helyezze a leleteket. Hogy végre bizonyosságot nyerjen.

Most azonban várakoznia kell, és ez idegessé teszi. Terrazas, aki képes a halottakat is szóra bírni, és csontszilánkokból olvas ki életrajzokat, azt szeretné megtudni, hogy éltek ezek az emberek, hogy haltak meg, és mikor. Szeretné megfejteni a történetet, mert az az övé is.

Az emberiség egyik legnagyobb kalandjáról van szó, az amerikai kontinens benépesítéséről. Ez az évezredekkel ezelőttre visszanyúló dráma még mindig rejt titkokat, és Terrazas csak a sztori végét ismeri: „Mi, az újkori amerikaiak a sor végén állunk – mondja. – De honnan származunk? És hogyan lettünk azzá, akik ma vagyunk?”

A kérdésekre csak a halottak adhatnak választ, például az olyanok, amelyek ott a sötétben fekszenek.

GPS-készülékével a kutató felméri a tisztást, jegyzetfüzetébe felvázolja a barlangjárat körvonalait. Ezután kolléganőjével, Carmen Rojasszal megbeszéli az időbeosztást.

A 36 éves Rojas víz alatti régész, az Instituto Nacional de Antropología e Historia szakértője. A fullasztó trópusi levegő ellenére fekete, neoprénből készült csuklyás overallt visel, s a tisztás szélén már órák óta pakolja a sűrített levegős palackokat, zseblámpákat, légzőkészülékeket. Öt segítővel Rojas megpróbálja felszínre hozni a nemrég felfedezett holtak csontjait.

A terve meglehetősen merész. A járat ugyanis, amelyet 1994-ben fedeztek fel USA-beli barlangkutatók, és az egyszerű The Pit (a Gödör) névre kereszteltek, sokkal mélyebbre nyúlik a föld belsejébe, mint az a felszínről sejthető. Az akna a cenotének nevezett, s ez esetben a világ egyik legnagyobb föld alatti, vízzel elárasztott barlangjának bejárata. Eddig több száz kilométernyi járatot és termet mértek fel, de a becslések szerint még több ezer kilométernyi barlangrendszer húzódik feltáratlanul a Yucatán-félsziget alatt.

Senki sem tudja megmondani, mennyi ideje hevernek szétszórva a járat padlóján a csontok, és azt sem, hogy Rojas levegőtartaléka elég lesz-e.

1. A "Clovis First" elmélet szerint az első telepesek jó 13 000 évvel ezelőtt, Kanada gleccserei között jutottak el a mai USA területére

2. Nagyon vitatott: egy másik elképzelés szerint tengerjáró európaiak 20 000 évvel ezelőtt keveredtek Spanyolország területéről Észak-Amerikába

3. Az új elmélet: 15 000 évvel ezelőtt Szibériából kenukkal a csendes-óceáni partvidék mentén megkerülhették a gleccsereket

4. vagy először óceániaiak érkeztek oldalhajós csónakokkal Amerikába? Ennek eddig kevés nyomát találták. A keltezés sok esetben vitatott

1. A "Clovis First" elmélet szerint az első telepesek jó 13 000 évvel ezelőtt, Kanada gleccserei között jutottak el a mai USA területére

2. Nagyon vitatott: egy másik elképzelés szerint tengerjáró európaiak 20 000 évvel ezelőtt keveredtek Spanyolország területéről Észak-Amerikába

3. Az új elmélet: 15 000 évvel ezelőtt Szibériából kenukkal a csendes-óceáni partvidék mentén megkerülhették a gleccsereket

4. vagy először óceániaiak érkeztek oldalhajós csónakokkal Amerikába? Ennek eddig kevés nyomát találták. A keltezés sok esetben vitatott-->