késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
El se hiszik az olaszok, végre nevethetnek a franciákon: Meloni büszke lehet magára, Macront eszi a penész
Gúnyos elégedettséggel fogadják Olaszországban, hogy többé nem ők, hanem Franciaország az eurózóna robbanáspontja, amelyet a tartós politikai válság pénzügyi káoszba taszított. Emmanuel Macron elnök az ötödik miniszterelnökét „fogyasztja” nem egészen két év alatt, és egyelőre kevés esély látszik a következő költségvetés elfogadására.
Eközben a régebben instabilitásáról hírhedt Olaszországban meglepően hosszú ideje, majdnem három éve van kormányon Giorgia Meloni, hatékonyan csökkenti a masszív államadósságot, és gond nélkül kitölti majd a hivatali idejét.
A két ország közötti különbség a hitelminősítésben is egyértelműen megmutatkozik: a múlt héten a Fitch után a Morningstar DBRS is leminősítette a franciákat, miközben az előbbi 2021 óta először javította Olaszország kilátásait.
Na, hol van most a híres francia nagyság, a grandeur?
– gúnyolódott a BBC beszámolója szerint az Il Messaggero című olasz lap.
Évtizedek óta érnek Franciaország gondjai
Bár az immár két kormányfő bukását okozó költségvetési mizériával, a tavalyi előrehozott választás nyomán működésképtelenül megosztott törvényhozással és az országot megbénító tüntetésekkel és a sztrájkokkal felgyorsultak az események, a jelenlegi problémákat okozó gondok már évtizedek óta halmozódnak – emlékeztetett elemzésében a Bloomberg.
A globális pénzügyi válság indította különböző utakra a két országot. A hitelminősítő cégek Olaszország magas államadósságára és krónikusan alacsony növekedésére 2011-től kezdődően egy sor leminősítéssel reagáltak.
Franciaország körülbelül ugyanakkor vesztette el legmagasabb hitelminősítését, de nem esett ugyanolyan mélyre,
és 2016-tól kezdődően stabilizálódott.
Emmanuel Macron 2017-es megválasztása pedig meghosszabbította ezt a stabil időszakot, mivel a hitelminősítők és a befektetők üdvözölték növekedés- és üzletbarát terveit.
Hasonló képet mutatott a kötvénypiac is: Olaszország más dél-európai gazdaságokkal együtt az euró adósságválságának középpontjába került, Franciaország viszont meg tudta őrizni központi státuszát, amelyet Németországgal, Belgiummal, Hollandiával és esetenként Dániával együtt élvez.
Olaszország akkori miniszterelnöke, Silvio Berlusconi kénytelen volt lemondani a hitelfelvételi költségek hirtelen emelkedése miatt, és évekbe telt, mire az ország stabil pályára állt, és a különböző kormányok fiskális erőfeszítései meghozták a gyümölcsüket.
Azok a fránya költségvetési kiadások
Franciaország esetében a magas költségvetési kiadások jelentik az egyik fő gondot, amelyeket Francois Bayrou mintegy 40 milliárd euróval tervezett csökkenteni jövőre, miközben a franciák azért vonultak az elmúlt időszakban kétszer is az utcára, hogy ezt megakadályozzák.
A kiadások GDP-hez viszonyított aránya a globális pénzügyi válság előtt és azóta is magasabb volt Franciaországban, mint Olaszországban, bár jelentősen csökkent Macron hatalomra kerülése után. Az OECD statisztikája szerint is a legmagasabb a fejlett országok között.
A francia költségvetési deficit is magasabb általában az olasznál,
ritkán maradt az Európai Unió által előírt határon belül, a GDP 3 százaléka alatt.
Tavaly 5,8 százalékra emelkedett a 2023-as 5,4 százalékról, és Eric Lombard ügyvezető pénzügyminiszter szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) közbe kell majd avatkoznia.
A hiányt hitelekből kell finanszírozni. Franciaország az idén becslések szerint 67 milliárd eurót fordít az adósság fizetésére, de ez az összeg az évtized végére becslések szerint eléri majd a százmilliárd eurót.
Legalább a gazdasági növekedés nagyobb az olasznál
Egy dologban még mindig Franciaország áll jobban, ez pedig a gazdasági teljesítmény. Az elmúlt két évtizedben tovább nőtt a különbség, az IMF adatai szerint a francia GDP 2023-ban meghaladja a 3000 milliárd dollárt, míg az olasz nem érte el a 2500 milliárdot.
A Világbank szerint tavaly
- a francia GDP 3162 milliárd dollár,
- az olasz 2373 milliárd dollár volt.
Mindkét ország a GDP nagyjából harmadát, Franciaországban 30,6, Olaszországban pedig a 27,6 százalékát fordítják szociális kiadásokra. A franciák és az olaszok véleménye szerint azonban ez kevés, az elégedettségi mutatókban mindkét ország a rangsor alján kullog az OECD-országok között.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.