Elkötelezett sertéstartók

Dr. Reibling József szerint már az is eredménynek számít, ha nem veszteséggel zárják a gazdasági évet. A Faddon lévő sertéstelep – mely Tolna megye egyik meghatározó vállalkozása – a család tulajdonában van, melyhez 280 hektáros szántó is tartozik. Tíz évvel ezelőtt „Magyarország legjobb telepe” címet is elnyerték.Nagyon tudatosnak tűnik a családi vállalkozás felállása, az édesapa dr. Reibling József a Dunahyb Kft. állatorvosa és ügyvezető igazgatója, két fia: Tamás állatorvos, Péter, élelmiszeripari mérnök. Hiába a diploma, nem riadnak vissza a fizikai munkától sem, amiből jut nekik bőven a 280 hektáros szántón és a sertéstelepen. Ez utóbbiról évi kilencezer hízót szállítanak abba a két feldolgozóba, – a Pinihez és a kaposvári Kométához–, ahol még fizetnek a termelőknek. A vállalkozást 1994-ben alapították, édesapjuk, dr. Reibling József hathatós támogatásával, egy osztrák és egy német társtulajdonossal. Három évvel később azonban a külföldiek üzletrészét kivásárolta a család. Most 15-20 embernek biztosítanak megélhetést.

– Hittünk benne, ha jól és sokat dolgozunk, a sertéstartásból meg lehet élni. Volt pár év, amikor ezt nem is bántuk meg, mondta Reibling József. 1998-ban, illetve a 2000-es évek elején egy kiló élő sertésért 400 forintot adtak, viszont 2000 forint volt egy mázsa kukorica, 50 forint volt a szója kilója. Mára annyit változott a helyzet, hogy most is 400 forintot ad a felvásárló az élő sertés kilójáért, de a kukorica ára 7000, a szójáé 160 forint lett. Az energiaköltség, az adók, a járulékok is emelkedtek, ráadásul ehhez jött most pluszként az útdíj. – Sajnos azt kell mondanom, ma már csak azok foglalkoznak sertéstartással, akik nagyon elkötelezettek, és akinek saját földterületük van. Úgy kerüljük el a veszteséget, hogy a növénytermesztésünk eredményét beforgatjuk a sertéstartásba – tette hozzá Reibling József.

A felvetésre, nem lenne-e nyereségesebb, ha saját maguk dolgoznák fel a sertést, és kolbászként, sonkaként értékesítenének, az ügyvezető elmondta, ez egy ilyen nagy méretű telep esetén nem megoldható. Az már egy másik jelentős beruházást igényelne. Azt viszont többször is felvetette az agrártárca jelenlegi vezetőivel folytatott megbeszéléseken is, hogy segítsék a termelők közösen létrehozandó feldolgozóját. Úgy tűnik, nincs rá támogatás, a termelők viszont önerőből nem tudnak ekkora összeget „kiszorítani” a saját gazdálkodásuk mellett.

A jelenlegi felvásárlási árral az a baj, hogy az ebből adódó bevételből nem jut fejlesztésre. A termeléshez szükséges alapanyagokat mindenki euróban számolja, míg a sertéseket forintban „mérik”. Ha stabil lenne a piac, könnyebb lenne tervezni, de a jelenlegi helyzetben minden érintett csak túlélni akar. A drága takarmányt megetetjük az olcsó disznóval, és így nem tudunk annyi nyereséget felmutatni, mintha csak növénytermesztéssel foglalkoznánk.

A jelenlegi felvásárlási árral az a baj, hogy az ebből adódó bevételből nem jut fejlesztésre. A termeléshez szükséges alapanyagokat mindenki euróban számolja, míg a sertéseket forintban „mérik”. Ha stabil lenne a piac, könnyebb lenne tervezni, de a jelenlegi helyzetben minden érintett csak túlélni akar. A drága takarmányt megetetjük az olcsó disznóval, és így nem tudunk annyi nyereséget felmutatni, mintha csak növénytermesztéssel foglalkoznánk.-->