Ez a legbiztosabb jele, hogy az ukrán gazdaságban nagyon nagy a baj: hiába, minden pénz fegyverre kell
Az ukrán egyetemekre jelentkezők száma évről évre csökken. A tendencia főként a műszaki szakokat érinti, éppen azokat, amelyek kulcsfontosságúak lennének az ipar, az energetika, az építőipar és mindenekelőtt a hadiipar számára. A programozói és informatikai szakok még tartják magukat, de az olyan hagyományos területek, mint a gépészet, az automatizálás vagy a közlekedési technológiák, folyamatosan veszítenek vonzerejükből. Az ukrán felsőoktatás krónikusan alulfinanszírozottá vált.
A Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem informatikai karán például a szoftvermérnöki szakra benyújtott államilag finanszírozott jelentkezések száma
- 2021-ben még meghaladta a 800-at,
- 2025-ben azonban mindössze 208-ra csökkent.
Ez azt jelenti, hogy a háború kitörése óta a jelentkezők száma közel negyedére esett vissza.
Tanulni veszélyben, oktatni bizonytalanságban
A jelenség okai összetettek. A biztonsági kockázatok miatt sok család inkább Nyugat-Ukrajnába vagy külföldre küldi gyermekeit, míg a keleti és középső régiókban egyre nehezebb a fiatalokat az egyetemi pályán tartani. Nyugat-Ukrajnában, például a Lembergi Politechnikumban, ugyanakkor még növekedést is regisztráltak:
- 2025-ben 18 ezer felett volt a jelentkezők száma,
- szemben az előző évi 17 ezerrel.
A minisztériumi reformok és az évről évre változó felvételi szabályok sem segítik a helyzetet. A 2025-ös felvételi eljárásban például megváltoztatták a Nemzeti Multiteszt (NMT) értékelési rendszerét, miközben az érettségi időszakban gyakran kellett légiriadók miatt óvóhelyre vonulni.
A vizsgák nehezebbé váltak, az átlagpontszám csökkent.
A hallgatói létszám csökkenése közvetlenül érinti az oktatókat is: ha egy kar három csoport helyett csak kettőt tud indítani, akkor az óraszám, a bérek és sokszor a munkahelyek száma is csökken. A kisebb egyetemeken és a részmunkaidős tanárok körében elbocsátásokra is sor került. Az oktatói pálya így még kevésbé vonzó, ami tovább mélyíti az utánpótlás hiányát. A helyzetnek katonai vonatkozása is van:
aki elveszíti egyetemi állását, az egyben a mozgósítás alóli mentességet is.
Ez érzékenyen érinti a hadköteles korban lévő oktatókat.
Mérnökök nélkül nincs modern hadsereg
Az ipar és a védelem szakemberigénye is nőtt. Az informatikai és kiberbiztonsági képzések ugyan keresettek, de a haditechnikai és ipari fejlesztésekhez szükség lenne elektronikában, telekommunikációban, mechanikában vagy alkalmazott matematikában jártas mérnökökre. Ezek azonban „eltűnőben lévő” szakok.
Egyetemi szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy az oktatási minisztérium döntései sokszor gyengítik az alapkutatás és az alkalmazott tudományok helyzetét. Például a mechanikai szakokat a matematika kategóriába vonták össze, ezzel háttérbe szorítva azokat az ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek a modern fegyverrendszerek fejlesztéséhez.
Az ukrán mérnökök a második védelmi vonalat jelentik. Ők fejlesztik azokat a technológiákat, eszközöket és anyagokat, amelyek nélkül sem a hadsereg, sem az ország újjáépítése nem lehetséges
– hangsúlyozta Olekszandr Povazsnij, a Metinvest Politechnikum rektora.
Ukrán felsőoktatás: kivándorolt a java
A hallgatói és oktatói utánpótlás hiánya mellett egy másik problémával is szembesül Ukrajna: a tehetséges fiatalok és kutatók tömegesen keresnek lehetőséget külföldön, ahol a Google, az Amazon vagy a nagy európai ipari cégek sokkal jobb feltételeket kínálnak.
Az oktatási szakemberek szerint a fiatalokat ösztöndíjakkal, kutatási támogatásokkal, lakhatási programokkal lehetne otthon tartani. Ellenkező esetben az ország elveszíti azokat az embereket, akik a háború utáni gazdasági talpra állítás kulcsszereplői lehetnének. A jelenlegi trendek alapján
két-három éven belül már akut hiány mutatkozhat a mérnök- és műszaki szakemberekből.
Ez nem csupán az ipar növekedését, hanem az ország védelmi képességét is gyengítené.
A megoldás a szakértők szerint csak átfogó összefogással képzelhető el: az államnak világos és stabil oktatáspolitikára, a nagyvállalatoknak pedig célzott ösztöndíj- és gyakornoki programokra lenne szükségük. Amíg a fiatalok nem látnak stabil jövőképet a műszaki pályán, addig a legfontosabb szakmák továbbra is betöltetlenek maradnak.
