Jeff Bezos, a váratlan meglepetések embere

Tervek Egy veszteséges lapba ruházott be magánvagyonából az Amazon alapítója, kérdés, mit tesz majd vele

Magánvagyonából, egy titokban előkészített tranzakcióval vásárolta meg az Amazon.com alapítója a héten a The Washington Postot. A patinás lap nyolcvan év után cserélt gazdát, ám ennél is nagyobb kérdés: Jeff Bezosnak miért éri meg kifizetni 250 millió dollárt egy cégért, amelyik az év első felében 43,9 millió dollár veszteséget termelt.

A legkézenfekvőbb magyarázat egyelőre az, a 49 éves üzletember szereti a kihívásokat. Bill Gates, a Microsoft alapítója Gutenberghez hasonlította Bezost, aki 18 milliárd dolláros vagyonával a világ 19-ik leggazdagabb embere. Ezt egy olyan üzleti modellnek köszönheti, amelyet mára már minden kereskedő igyekszik átvenni, ám alapításakor még finoman szólva kockázatosnak tűnt.

Bezos 1994-ben Seattle-ben alapította meg az internetes kereskedelem alapkövének számító Amazont. Akkor, amikor az internet még többnyire lelkes egyetemisták játszótere volt.

A Wall Streeteen dolgozó Bezos egy legfelsőbb bírósági döntésben látta meg a fantáziát. Ez azt mondta ki, hogy a kereskedők nem kötelesek eladásaik után forgalmi adót szedni olyan államokban, ahol fizikailag nincsenek jelen. A New York–Seattle vonatúton felvázolt üzleti modell forradalmasította a világ kereskedelmét, Jeff Bezost pedig öt évvel később a Time magazin az Év emberének választotta. Az üzletembernek azonban további tervei voltak: 2000-ben űrutazással foglalkozó start-up céget alapított, amelyet hat évig sikerült titokban tartania. A Blue Originről először 2006-ban beszélt, amikor az első tesztrepülésekre készültek már.

Egy évvel később érkezett az Amazon nagy dobása: az addigra már a világ legnagyobb könyvkereskedőjeként számontartott virtuális bolt könyvolvasó táblagépet dobott piacra. A termék forradalmasította a könyvolvasási szokásokat, és megágyazott a három évvel később bemutatott iPadnek is.

Ehhez képest meglepő, hogy Bezos most visszafordult a papír felé. Egy korábbi nyilatkozataiból azért sejteni lehet a szándékait: „Az emberek a weben nem fizetnek a hírekért és ez szerintem nem is fog változni, viszont készek fizetni a táblagépes előfizetésekért. A táblák még inkább át fogják szőni a mindennapjainkat. Ebből pedig az újságok is profitálnak. Az újságírás nem fog eltűnni, de egy dologban biztos vagyok: 20 év múlva már nem lesznek nyomtatott újságok.”