Meg kell találni az egyensúlyt

Magánvállalkozóként, akkori szóhasználat szerint maszekként kezdett vállalkozásba 1974-ben Jászapátin Szabó István, azt követően, hogy a szakmunkás vizsgája után jó másfél évtizedig különböző cukrász üzemekben, sütőházakban végezte tanult szakmáját. Nem épített ki nagy üzemet, mindig arra törekedett, hogy annyit megkeressen, hogy az a maga és a család számára elegendő legyen.

– Nagyon vigyázni kell arra a kényes egyensúlyra, amelyet a minőségi alapanyagokból készült termék, és az azért elkért ár viszonyában meg lehet határozni – vélekedett Szabó István. – Amennyiben ügyelünk a minőségre, a piac által megkövetelt áremelkedéseket még elfogadják a vendégek, a vásárlók. Ha nagyon gyorsan, minél nagyobb nyereséget próbál az ember kivenni a vállalkozásból, az előbb-utóbb megbosszulja magát ezen a területen. A romló minőségű termékért ugyanis nemhogy magasabb árat, de még ugyanannyit sem fizetnek az emberek.

A cukrász 1987-től működtet fagylaltozót a városban, mely biztosítja a megélhetést a családi vállalkozás számára. Alapelvén azonban a kezdetek óta nem változtatott. Mindezt pedig a vásárlók is megérzik és tudják. Ezért fordult az már elő nem egyszer, hogy kifejezetten ezért a fagyiért motorozott el egy társaság például Marcaliból Jászapátira. Magam is meglepődöm, amikor azt hallom a vásárlóktól, hogy a szomszédos településekről, vagy éppen Egerből kifejezetten a fagylaltomért jönnek el a városba.

A napokban helyi szinten az Év Vállalkozójaként elismert Szabó István szerint lassan a cukrászmesterség is veszélybe kerül, ha annak oktatásán nem változtatnak.

– Számtalanszor megtapasztaltam azt, hogy néhány dolgot elsajátít egy-egy fiatal, üzletet nyit, amit azután néhány éven be kell zárnia, mert nem tudja működtetni. Egyrészt jobban, behatóbban kellene megismernie a fiataloknak a cukrászok munkájának gyakorlatát. Másrészt pedig az üzletvezetésről, a felhasznált anyagok minőségének fontosságáról, a vevők megtartásának lehetőségéről is többet kellene hallaniuk. Enélkül ugyanis rövid időn belül csak a panaszkodás érkezik, hogy elmaradnak a vevők, nem lehet fenntartani a cukrászüzemet, bajban van a vállalkozás.

Szabó István szerint nem létezhet egy vállalkozó számára olyan, hogy csőd.

– Nagyon sok nehézséget kell leküzdenie egy vállalkozónak. Ugyanakkor csak az egyénen múlik, hogy azokon a nehézségeken túl tud-e lépni, vagy feladja. Valami mást, vagy valamit másként kell csinálni, ha nem megy a bolt. Úgy vélem, csak abban az esetben lehet talpon maradni, ha megtalálja a vállalkozó azt a területet, amiben nagyon jót, nagyon különlegeset tud létrehozni. Ha ezt megtalálta, az egyensúly megtartásával versenyképes tud maradni, minden alapja azonban, hogy minőséget állítson elő az adott területen.

Szabó István

Jászladányban született 1941-ben. Budapesten végzett cukrászként 1958-ban. Dolgozott Jászladányban, Jászalsószentgyörgyön, Jánoshidán, Jászapátiban. 1974-től vállalkozóként, később családi vállalkozásban működtette sütő-, majd cukrászüzemét, illetve vendéglátó egységét. 1987-től árul fagylaltot.