Százéves a magyar gyógyszergyártás

Az 1800-as évek vége, az 1900-as évek eleje valóságos áttörést hozott a gyógyítás és a gyógyszergyártás világában. Ekkor kezdtek kialakulni azok a gyártási technológiák, amelyek lehetővé tették, hogy az újonnan felfedezett gyógyszereket jó minőségben és jelentős mennyiségben lehessen előállítani, így minden korábbinál több ember számára elérhetővé tenni a gyógyulást. Magyarország az elsők között kapcsolódott be a gyógyszergyártásba és vált néhány évtized alatt gyógyszergyártó nagyhatalommá: egy 1913-16 között felfedezett görcsoldó hatású gyógyszer-hatóanyag volt az első szintetikus úton előállított, napjainkban is forgalomban lévő gyógyszer. 1916-18 között Wolf Emil és Kereszty György megvalósította Magyarországon az első nyomás alatti gyógyszeripari technológiát a szalicilsav, az egyik legismertebb láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatóanyagának előállítására.

Az 1920-as években a magyar gyógyszeripar nagy lendülettel fejlődött, amit az is mutat, hogy a 40-es évekre már 64 cégnek volt gyógyszergyártási engedélye. A nagy vállalatok mellett a kis- és közepes vállalatok együttes termelése azt eredményezte, hogy az 1920-as évekre kapacitását tekintve a hazai gyógyszergyártás már világviszonylatban az ötödik-hatodik helyen állt.

A „magyar gyógyszer” rövid időn belül világszerte kivívta az orvosok és betegek elismerését, tudták, hogy bízhatnak hatékonyságában, kiváló minőségében. Ez utóbbihoz jelentősen hozzájárult, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet már 1927-ben bevezette az egységes szempontok szerint gyógyszerellenőrzést.

A magyar gyógyszergyártók gyártási technológiájukat folyamatosan fejlesztve biztosították, hogy ne maradjanak le a világ élvonalától, sőt, számos esetben a többiek előtt vezessenek be új módszereket. Ez a fejlődés tette lehetővé, hogy ha bárhol a világon új, a betegek életét megmentő gyógyszer-molekulát fedeztek fel, az rövid időn belül hazai gyártásból a magyar betegekhez is eljusson, ahogy történt ez például az inzulin, vagy a penicillin esetén, életek százezreit mentve meg ezzel.

A kapacitások bővítése pedig többek között a második világháború idején bizonyult életmentőnek, amikor drasztikusan csökkent a külföldről érkező gyógyszerek mennyisége, a magyar gyógyszergyárak azonban biztosítani tudták, hogy ne maradjon gyógyító készítmények nélkül az ország lakossága.

1932-ben a későbbi Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel együttműködve világviszonylatban Magyarországon állították elő először üzemi méretben a C-vitamint, a 40-es években Földi Zoltán kidolgozta a C-vitamin szintetikus gyártásának metodikáját.

Az 1930-as évek végén kezdték meg az egyik legismertebb sebhintőpor termelését, amellyel a II. világháború alatt nemcsak a magyar hadsereget, a Wehrmachtot látták el, hanem a semleges országokban lévő leányvállalatokon keresztül az angolszász hatalmakat és a Vörös Hadsereget is.

A gyógyszeripar folyamatos fejlődésével azonban nem csak a betegeket, hanem az ország gazdaságát is gyógyította akkor, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Az 1929-től bekövetkező világgazdasági válság éveiben is stabil megélhetést jelentett az ott dolgozóknak és elengedhetetlen export-bevételt az országnak, az azt követő évtizedben pedig a nemzetgazdaság egyik húzó ágazata lett.

Az 1950-es években a „vas és acél” országában is biztosítani tudta, hogy maradjon hazánkban magas szellemi hozzáadott értéket képviselő iparág, később pedig a KGST-táboron és azon kívül is az ország leginkább piacképes „termékeit” állította elő.

A rendszerváltozás után ismét nemzetgazdasági kulcsszerep jutott az iparágnak, egyike volt a kevés privatizációs sikertörténeteknek, amelyek során a külföldi tőke nem piacot vásárolt, hanem a hazai szakértelemre, technológiára építve nemzetközi piacokra történő gyártást hozott az országba.

A jelen magyar gyógyszeripara méltó őrzője a közel másfél évszázados hagyományoknak, a hazai betegek ellátása mellett világszerte közel 80 országba, emberek tízmillióihoz jutnak el gyógyító készítményei.

A modern kor elvárása

Az Európai Unió, amely prioritásként kezeli a környezetvédelmet, bizonyos területeken – köztük a gyógyszeriparban is – kiemelten szigorú elvárásokat fogalmazott meg. A környezettudatosság azonban a magyar gyógyszeriparban nem új keletű, már az európai szabályozás előtt része volt a cégek életének. A gyógyszergyártás melléktermékeinek hatékony, biztonságos kezeléséről valamennyi hazai gyógyszergyár maradéktalanul gondoskodik: a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének tagvállalatai évente több mint 9 milliárd forintot költenek ilyen célokra. Környezeti kibocsátásait minden gyártó akkreditált laborokban ellenőrzi, ezzel évente több ezer mérési adatot bocsát az illetékes hatóságok rendelkezésére. Folyamatosan fejlesztik a gyártási eljárásokat és korszerűsítik a technikát, illetve tisztítóberendezések beépítésével érik el, hogy kibocsátásaink mindenütt az előírt határérték alatt maradjanak. A fenti két cél elérése érdekében a hazai gyártók az elmúlt három év során csaknem 10 milliárd forintot költöttek.