Legyen szertartás, akkor jön ki az íze
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA világon mintegy 1500 féle teafajta létezik. A forrázat íze függ attól, hogy milyen talajon és magasságban, milyen klimatikus körülmények között termett a tealevél, és hogy hogyan készítik el azokat.
Az angolok előmelegítik a teáskannát, személyenként egy-egy kiskanál teát tesznek bele, plusz egyet a kanna számára. Forró vizet öntenek a levelekre, és 5-6 percig állni hagyják. Megkeverik, majd csészékbe töltik. Tejjel és cukorral ízesítik.
Az üzbégek leforrázzák a zöld teát, két percig állni hagyják, leszűrik, pialákba (szélesszájú, színes, általában gyapotvirágot mutató fületlen porcelán csésze) töltik. Cukrosan kortyolgatva fogyasztják.
Az oroszok a szamovár tetejére teszik a teasűrítmény-kivonatot tartalmazó kannát (a teakészítésre használt eszköz Európában az 1800-as évek elején terjedt el). A teáscsészét negyedig vagy félig töltik a sűrítménnyel, majd feltöltik a szamovárból forró vízzel. Cukrot vesznek a foguk közé, és azon keresztül kortyolgatják a teát.
A törökök szintén sűrítményt engednek fel forró vízzel. Nagyon pici üvegpohárból isszák a rendkívül erős teát. Cukorral ízesítik.
Az egyiptomiak a tealevelet porrá őrlik, majd forró vízzel felöntik. Pohárból vagy csészéből isszák. Általában kockacukorral ízesítik.
A japánok is rengeteg teát, általában zöldet isznak, kevésbé édesítik. Teaszertartásuk, a chanoyu nagyon híres. Igen bonyolult szertartás, nagyon művészi, csak az előkelők, a nemesek köreiben volt divatos.
A citromos változat idehaza kedvelt, vagy jeges teaként kerül forgalomba. A jó minőségű teát ne filterben keressük. Válaszuk a szálas teákat, ezekben felismerhetjük a szárított leveleket. A második legfontosabb kellék a forrázó víz. A fekete teához 91 °C-os, a zöld és fehér teáknak 82 °C-os víz való.
