Paks: egyre több a kérdőjel

Brüsszel mégsem bólintott rá, hogy a paksi atomerőmű új blokkjainak építésével a beruházó tender nélkül tárgyalás után bízza meg a kivitelezőt, derül ki a Bruxinfo tudósításából. A testület a kérdésben nem is foglalt állást. Az viszont igaz, hogy a magyar kormány előzetes tájékoztatást adott a megállapodást szövegtervezetéről, az Euratom szerződés rendelkezéseinek megfelelően. A bizottsági szóvivő válaszából nem derül ki, hogy beruházásra vonatkozó, Moszkvában aláírt kormányközi megállapodást az Európai Bizottság előzetesen jóváhagyta-e, ahogyan azt a keddi, hazai kormányzati források állították.

„Nem egyértelmű, hogy az MVM Paks II. Atomerőmű Zrt. valóban csak tendereztetés után adhatott volna-e megbízást a kivitelezésre, de a szerződés gazdasági alapproblémája nem is ez” – válaszolt a Világgazdaságnak a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. Hegedűs Miklós szerint itt a fő kérdés az, hogy reális-e a hírekben szereplő, 10-12 milliárd eurós beruházási költség. A pályáztatás előnye ugyan éppen az, hogy a versenyben összehasonlíthatóvá válnak az ajánlatok pénzügyi és műszaki paraméterei, és mód van a minél jobb műszaki tartalom minél olcsóbb beszerzésére.

Bár lehetnek a szerződésben olyan záradékok, amelyeket szintén figyelembe kell a projekt költségeinek értékelésekor, Hegedűs Miklós szerint az eddig 30 százalékosra valószínűsített, a megállapodásban viszont 40 százalékosra emelt hazai beszállítói arány nem ilyen. „Nehezen képzelhető el, mit tehet le az asztalra a magyar ipar. A legnagyobb költség a reaktor legyártása, ebben nem tudunk részt venni. A 40 százalék jó eséllyel csak mézesmadzag, ráadásul a teljesítésének az ellenőrzése is nehézkes” – szögezte le.

(Lehetőségek azért vannak: a mérnökkamara jelezte, hogy nagy lehetőséget és kihívás lát a megvalósításban, az MVM Paks II ma tart újabb tájékoztatót tart a projekt lehetséges beszállítóinak, nagy megbízásokra számíthat a közvetve Roszatom ellenőrzésű Ganz EEG, és az építési munkák nagy része is hazai vállalkozókra vár.)

Hegedűs Miklós szerint kérdéses, hogy az új paksi blokkok ki tudják-e 30 év alatt termelni az építésükhöz ennyi időre felveendő, orosz hitelüket. Áramuk árát ugyanis nem a termelés költsége, hanem a piac határozza meg. Ha az új blokk átadása utáni években is ugyanolyan nyomott és túlkínálati lesz az árampiac, mint most, akkor a megtérülési idő akár 50 év is lehet. Az atomerőmű kontra megújuló energia vitát viszont értelmetlennek tartja. Mind a kétfajta beruházás drága, és továbbra sincsenek reális tervek a megújuló alapú áramtermelés olyan növelésére, amely fölöslegessé tehetné a nukleáris alapú áramtermelést Magyarországon.

Korai a 2023-as átadás

A szakember szerint korai már 2023-ban üzembe helyezni az első új blokkot. Ekkor éveken át egyszerre öt (később esetleg hat) egységünk működne egyszerre, holott az európai áramigény 2035-ig évi 0,6 százalékkal nő Nemzetközi Energia Ügynökség, és egy százalék körül a GKI szerint. A korai átadás ellen szól az ország beépített (és működőképes) erőművi kapacitásainak nagysága és 30 százalékos áramimportunk is. „A kormánynak inkább olcsóbb, gyorsabban megtérülő és munkahelyet teremtő, a gazdaságot jobban élénkítő beruházásokra kellene összpontosítania” – jelentette ki.