Kockázati tőke: A befektetők nem szeretik a bizonytalanságot

A befektető leginkább a bizonytalanságot nem szereti – mondta el Doszpod Endre, a PortfoLion Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. partnere a Világgazdaság és az M27 ABSOLVO üzleti reggelijén. „Ha átláthatatlannak tartja a céget, akkor bizonyos, hogy nem fog befektetni.” Doszpod hangsúlyozta, hogy a bizalom is megrendül, ha például az alapvető dokumentumok hiányoznak. Szerinte a vállalatnak és a befektetőnek őszintének kell lennie egymással, különben később alakulhatnak ki problémák.

„Ha kiderül, hogy a vállalat korábban nem a valós képet festette magáról, annak komoly reputációs kockázata is van” – vélekedett Horgos Lénárd, az M27 ABSOLVO partnere.

Benedek Zoltán, a Mazars Tranzakciós Szolgáltatások üzleti igazgatója úgy vélte, egy átvilágítási folyamatot számos tényező meghatároz. Teljesen más a motivációja egy szakmai és egy pénzügyi befektetőnek, így ez hatással van az átvilágításra is. A vizsgálat körét befolyásolja például az árazási módszer, a befektető kockázatvállalási szintje, a múltbeli kapcsolat és az időzítés. „Meghatározóak az adókockázatok is” – tette hozzá.

„A befektető adózás tekintetében 2-3 évet visszamenőleg megnéz” – mondta Benedek Zoltán. Dr. Gally Eszter, a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda tagja kiemelte: jogi szempontból a hatályos szerződéseken túl korábbi szerződéseket is meg kell nézni. „Az átvilágítás jogi szempontból függ a cég tevékenységi körétől is” – jegyzete meg. Befektetői oldalról is az a szándék, hogy minél gyorsabban készüljön el az átvilágítás, de ennek az ideje nagyban függ attól, hogy mikor érkeznek meg a dokumentumok – tette hozzá.

„A tárgyalási pozíciónkat is befolyásolja, hogy mennyire vagyunk felkészültek” – hívta fel a figyelmet Benedek Zoltán. A pénzügyi befektetők és a kockázati tőkések mindig nagy növekedés előtt álló cégekbe fektetnek. A befektetők IT, a gyógyászat, gyógyszeripar és divatcégekben látnak nagy fantáziát. Szerinte befektetőt minden vállalati életciklusban lehet találni.

A pénzügyi befektető alapvetően a cég pénzgeneráló képességét helyezi fókuszba, és a cégérték növelésében érdekelt. A szakmai befektető ezzel szemben a stratégiai előnyökre és szinergiákra fókuszál; piacok szeretne szerezni és terjeszkedni akar. Saját üzleti tervet épít, és nem annyira érdekli, hogy a társaság jelenleg mit szeretne megvalósítani.

A pénzügyi befektető ezzel szemben egy üzleti tervbe, menedzsmentbe fektet, vagyis azt meg is akarja tartani – hangsúlyozta. Az üzleti terv alapfeltételezéseit is végignézik, ugyanakkor a szakmai befektető saját üzleti tervet készít. Ebben belekalkulálja azt is, hogy mennyi költséget tud megtakarítani a cég átvételével.

A pénzügyi befektető hosszú távon 3-5 éves időtávon keresi a cég eladási lehetőségeit. Ugyanakkor a szakmai befektetőnél nincs eladási szándék, tette hozzá a Mazars igazgatója. „Mindkét befektetőre igaz, hogy a jövőbe fektet be, és a múltbeli kockázatokat nem akarja felvállalni.”

Gally Eszter a versenyjogi korlátozások kapcsán kiemelte, hogy nagy különbség van szakmai és pénzügyi befektetőnél. El szokott sikkadni az átvilágítások során, hogy versenyjogilag életképes-e a konstrukció, pedig ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni – mondta.

Gally Eszter kiemelte, pénzügyileg, jogilag és adózás szempontjából is le kell folytatni az átvilágítást.

Üzletrész vásárlásánál a társaság mindennapi üzleti működése tovább folyik, vagyis nem lesz zökkenő ebben, mondta Gally. Sok munkavállaló esetén, vagy akkor, ha a dolgozók nagy hozzáadott értéket adnak a vállalathoz, ez a megoldás jó lehet. „Viszont a céget a múltjával és a jelenével együtt veszem meg, a kockázatokkal együtt” – mutatott rá a szakértő.

Eszköz adás-vételnél (egy termék, ötlet kiragadásával) változás lesz a cég életében, mert elmegy egy üzletág, a cég elveszít egy infrastruktúrát és munkavállalókat. Ez összetettebb vagy költségesebb is lehet akár, mint a teljes cégeladás. Ezzel bizonyos kockázatokat nem kell felvállalni.

Benedek Zoltán szerint az előkészítés szakasza a legfontosabb, ami után elindul a tranzakció. Ezt követően a kockázati tőkésnek együtt kell működnie a régi tulajdonosokkal. Meg kell keresnünk azt a befektetőt, aki számunkra a legmegfelelőbb. Az átvilágítás feltárja a kockázatokat, amely befolyásolhatja az árat is. A szerződés pedig zárási feltételeket ír elő, amely a szerződés megkötésétől több hónapos folyamat is lehet, mondta Benedek.

Az átvilágításra fel kell készülni, bár a cégértékelés viszonylag szubjektív – hangsúlyozta a Mazars igazgatója. A tranzakciós ár soha nem fog megegyezni a cégérékkel. A tárgyalási pozíció és az információk is befolyásolják az árakt. A cégről alkotott kép, a megbízhatóság, az átláthatóság is befolyásolja a tranzakciós árat. „Ha nem tudom előkeresni a 2-3 éves dokumentumokat, akkor a befektető kockázatokat láthat”, tette hozzá.

Egy tranzakciósban mindig probléma, ha meglepetés történik. Aláássa a bizalmat és sokkal rosszabb tranzakciós árat vagy feltételeket fogunk látni.  „Ha egy cégről kiderül, hogy eladó, akkor már önmagában ez csökkenti az árat”, mondta Benedek.

A projektet mindig titkosak, és különböző kódneveken említik a cégeket – hangsúlyozta Benedek Zoltán. Elektronikus és fizikai adatszobákban tárolhatják a dokumentumokat, amihez a befektető hozzáférhet.

Tipikus kockázatok

A pénzügyi átvilágítás lényege, hogy megértsük, milyen tényezők mozgatják a társaság bevételét. Szükség van a saját tőke helyzetének értékelésére, a hitelek, lízingszerződés ismeretére. Az árazásnál a működőtőke-változások és a beruházások szintje is fontos, mondta Benedek Zoltán. A pénzügyi átvilágítás kiterjed az eredménykimutatás, a cash-flow, a mérleg, a beruházás, a működőtőke és a finanszírozás kérdésére is. Üzletág, eszköz értékesítésénél pedig a befektetőt érdekelni fogja, hogyan néz ki a mérleg ezen tételek nélkül.

A nemzetközi befektető nem a magyar számviteli rendszer alapján elkészített sztenderdekre lesz kíváncsi. Problémát szokott okozni, hogy magyar mérlegstruktúrában áll össze a kimutatás, ami túl sok információt nem ad. „A költséghelyek érdeklik a befektetőket” – tette hozzá. „Az érdekli a befektetőt, hogy mi mozgatja az üzletet.”

Az árbevétel szerkezetét minden befektető mélyen szereti látni (régiónként, termékenként, szezonálisan, és azt is, hogy organikus vagy akvizíciós a növekedés). Kockázat például, ha egy vevő adja-e a vállalat bevételeinek nagy részét, mert ha ez kiesik, az komoly árbevétel-csökkenést okoz. Ha viszont nincs egy hosszú távú szerződés sem, az is bizonytalanságot jelent, hiába volt az elmúlt években stabil bevétel.