Régi mesterek új fényben

Zsúfolt, poros és merev volt. Tíz évig tartott a felújítása, ami 375 millió eurót emésztett fel. Most győzedelmesen ismét megnyílt a Rijksmuseum. Mi változott?

Férfivécé, első pinceszint, balra a második fülke: hiányzik a kabátakasztó. Milyen emberi! Máskülönben itt minden annyira új. Annyira tökéletes. Annyira átgondolt. Éppen hogy megkönnyebbülök a hiányzó fogas láttán. Ez bizonyítja: a Rijksmuseum, ez a nemzeti kincs, amely Hollandia számára éppolyan jelentős, mint a nemzeti focicsapat és a téli korcsolyázás, ez a tíz éven át 375 millió euróért renovált proccos palota él!

Egy múzeum, ugye, mindig kihívás is egyben. A sok ember. A sok kép. A tetemes tudás, amelyre a képek értelmezéséhez szükség van.

Kereken egymillió festmény és fotó, bútor és modell, ruhadarab és üveg-, ezüst-, valamint porcelánmunka van a Rijksmuseum birtokában. Ebből mintegy 8000 szerepel a kiállításban, és ez a válogatás nagyon különleges.

Amikor 1877-ben Pierre Cuypers építész megkezdte a Rijksmuseum építését, Hollandia éppen Belgium leválását szenvedte el. Elérte elszakadását Spanyolországtól. Kiállta a három nemzet háborúját Franciaországgal, Angliával és a német püspökségekkel. Mit csinálnak manapság azok az országok, amelyek ilyesmit tudhatnak maguk mögött, és nemzetállamként lépnek a világpolitika színpadára? Légitársaságot alapítanak. Csapatot küldenek az olimpiai játékokra. Nemzeti jelképeket alkotnak. Mit tett akkoriban Hollandia? Megépítette a Rijksmuseumot. Minden, ami itt látható, Hollandiából származik – vagy nagyon sok köze van hozzá. Ez különbözteti meg a Rijksmuseumot más nagy kincstáraktól, mint a Louvre-tól, a British Museumtól, a berlini Múzeumszigettől.

Valamint ez mindmáig történeti és művészeti múzeum egyben. Hogy ez mit jelent, az a 2.15-ös teremben látható, nem messze Rembrandt Éjjeli őrjáratától. Ebben a helyiségben a holland tengeri nagyhatalomról van szó. Középen egy álomszép hajómodell áll, a William Rex: 410 centiméter magas, 460 centiméter hosszú, a hajókötélzet miniatűr csomózású és a legkifinomultabb tengerésztudás szerint kötözték fel, a pallók finoman faragottak, a dagadó vitorlák feszesek, mintha a következő pillanatban a Royal Navy ellen indulna.

A William Rex mellett tengeri csatákat megörökítő festmények lógnak, mint Willem van de Velde Tengeri csata Terheidénél című alkotása, egy hatalmas tusrajz, amely az angol–holland háború utolsó nagy tengeri ütközetét ábrázolja 1653-ban. Mestermű, éppolyan finom és részletgazdag, mint a hajómodell. A néző iránti gesztusként Van de Velde önmagát is megörökítette a képen: az aprócska figura a több száz hajó legnagyobbikán egy rajztáblával támaszkodik az árbocnak. Így benyomást szerezhetünk egy késő 17. századi haditudósító mindennapjairól.

Engem ez az amerikai háborús fotográfus, James Nachtwey egyik felvételére emlékeztet, amint valahol az öldöklés közepette a földön térdel, fegyvercsövek előtte, mellette, mögötte.

A Rijksmuseum internetes nagylelkűsége

Az egész gyűjtemény témák szerint is kezelhető a honlapján, klikkelhetünk az egyszarvúakhoz, erkölcstelen nőkhöz, Krisnához és más ázsiai istenségekhez. Mindez terjeszthető a szociális hálón, saját kiállítás tehető fel a netre. Minden kép a legnagyobb felbontásban tölthető le a saját számítógépre, vagy ezeket kávésbögrékre, ruhadarabokra vagy vécépapírra is nyomtathatjuk. És önmagáért beszél a múzeum a Twitteren is. Ilyen radikálisan digitálisan még a világ egyetlen nagy múzeuma sem kezelte a kincseit. A Rijksmuseum alig nyílt meg, máris nemzetközi díjakat zsebelt be internetes bőkezűségéért. Így lesz a múzeum olyan helyből, amelyet csak 9 és 17 óra között lehet látogatni, olyan hellyé, amely mindenütt jelenvaló.