Gerendai Károly: "Időm kevés, ötletem rengeteg van”

– Egy héttel később kezdődik idén a Sziget, mint szokott. Miért?
– Az elmúlt évek alatt kialakult egy fesztiválnaptár, ami úgy néz ki, hogy június közepétől, július végéig vannak a jelentős fesztiválok Európában, augusztus elején pedig Amerikában és Japánban turnéznak az erősebb zenekarok és csak augusztus közepén térnek vissza Európába. A korábbi időponttal sokat szenvedtünk emiatt, ezért úgy döntöttünk, teszünk egy próbát és meglátjuk. A számok már most bennünket igazolnak. Minden korábbinál jobban fogynak a hetijegyek. A német, a francia és az angol piacon is dupláztuk az eladást, de itthon is jóval nagyobb az érdeklődés.

– Ezek szerint idén nagyobb neveket sikerült megfogni?
– Lényegesen nagyobbakat, bár ehhez persze többet is kellett költenünk. Az idei nagy nevek közt van az Outkast, a Blink 182, a Queens of the Stone Age, a Madness, a Placebo, a Prodigy, Deadmau5 és Calvin Harris.

– Bő héttel a rendezvény előtt már hátra lehet dőlni, vagy ilyenkor a legtöbb a munka?
– Az előkészítési feladatok ilyenkor már lezárulnak. Most épül a Sziget és a lebonyolítás következik, ami egy egész más típusú feladat, mint a szervezés. Elég, ha csak azt mondom, hogy az egész éves előkészítésben az iroda körülbelül hatvan fős stábja vesz részt, a rendezvény ideje alatt pedig tízezer ember dolgozik: ezerháromszázan a biztonsági csapatban, négyszáz ember az egészségügyi ellátásért felel, négyezren pedig a kereskedelemben, vendéglátásban.

– Egy ilyen fesztiválra a többség lazítani érkezik. Van alkohol, vannak drogok. Hogyan sikerült megoldani, hogy eddig nagyobb balhék nélkül múltak el az évek?
– Nem feltétlenül csak a mi érdemünk ez. Inkább lélektani okai vannak. Ide az emberek azért jönnek, hogy jól érezzék magukat. Ha valaki mégis úgy viselkedik, ami kifejezetten nem illik ide, azt a tömeg általában lereagálja.

– Az alvilággal sosem kellett alkut kötnie?
– Ez biztosan szerencse kérdése is, de nem. A Sziget hamar akkorára nőtt, hogy megvédett minket a nyilvánosság és a tömeg.

– Mekkorára? Idén mekkora lesz a költségvetés?
– 3,6 milliárd forint körül.

– Arra, hogy az első mennyibe került, emlékszik?
– 26 millió forint volt.

– Szép emlék maradt az első?
– Persze. Kész csoda, hogy össze tudtuk hozni. Úgy indultunk neki, hogy a szüleimtől kaptunk 500 ezer forintot, hogy a terhes feleségemmel vegyünk egy önkormányzati lakást magunknak. Müller Péter Sziámi barátom viszont felajánlotta, hogy költözzünk inkább az üres pesti lakásukba. Abból a pénzből megalapítottuk tehát a Sziget Kft-­t. El is úszott rögtön az első évben. Akkoriban koncertszervezőként Müller Péter Sziámi zenekarával jártam az országot, és egy EFOTT-­fellépés kapcsán arról beszélgettünk, milyen lenne az ideális „kultúrnyaralás”. Az viszont eszünkbe sem jutott, hogy nekünk kellene megcsinálni. Amikor megosztottuk az ötletet az önkormányzat egyik emberével, azt mondta, remek, de miért nem csináljuk meg mi? Belevágtunk. Akkor, a hőskorban, egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy a semmiből valami nagyot hozunk létre. Még annak ellenére sem, hogy szinte mindent improvizáltunk, mert műfordító és virágkertész például volt a csapatban, de fesztiválszervező nem.

– Rögtön tudták, érezték, hogy ez kinőheti magát?
– Az első Sziget után még nem. Akkoriban egyszerűen csak büszkék voltunk rá, hogy sikerült. Amikor második évben százezerrel megnőtt a látogatók száma, az vízválasztó volt és ott már éreztük, hogy ebből kinőheti magát egy nemzetközi szinten jegyzett komoly fesztivál.

– Mondják is, hogy ez a fesztivál már inkább a külföldieknek szól.
– A Sziget mára egy nemzetközi fesztivál lett, ugyanakkor magyar fesztiválozóból is itt van a legtöbb. A heti látogatóinknak eközben már közel kilencven százaléka külföldi. Ez az, aminek köszönhetően a magyar piac méreteinél irreálisan nagyobbra tudott nőni. Világosan látni kell, hogy a magyar piac egy ilyen jelentős rendezvényt önmagában képtelen lenne eltartani. A hazai piac maximuma az a szintén általunk szervezett VOLT fesztivál, a maga 120 ezer látogatójával.

– Arra gondolnak, hogy egy magyar fesztiválozónak túl drága a Sziget?
– Inkább a külföldieknek olcsó, éppen azért, mert a magyar bérviszonyokhoz próbáljuk igazítani az árakat, persze, sokak számára így is megfizethetetlen Magyarországon. De ez is relatív: ha valaki kimegy az Arénába, ahol egy külföldi sztárért elkérnek 15­20 ezer forintot, egy koncertet lát egy állandó helyszínen. Itt a napijegy 15­16 ezer forint és sokkal többet kap a pénzéért egy koncertnél, arról nem is beszélve, hogy ehhez nekünk évről évre fel kell építenünk ideiglenesen egy várost.

– A közép-európai mezőnyt egyértelműen vezetik, de európai viszonylatban mekkora a Sziget?
– A látogatottságot tekintve az első ötben vagyunk Európában, lassan ismertségben is hasonló a helyzet, de minden fontosabb mutató alapján benne van a legjobb tízben.

– Meg lehet azt fogalmazni, hogy mitől ilyen sikeres?
– Rengeteg összetevője van. Budapest, mint helyszín például egyre fontosabb adottság, de van néhány egyedi sajátossága is, ami szerethetővé teszi. Az, hogy kulturális szempontból rendkívül sokszínű, vagy a minőségi szolgáltatások, az ár­érték aránya, az egyedi helyszín, hogy egy gyönyörű szigeten vagyunk. Imádják a fiatalok, hogy Budapest közel van, és napközben ki lehet menni várost nézni.

– Azt modellezték már, hogy mit profitál ebből mondjuk a főváros?
– Milliárdos bevételt jelent az ország számára forintban, de presztízsben még ennél is többet jelent. A Sziget ma az ország legnagyobb turisztikai attrakciója, ahova közel háromszor annyi ember érkezik, mint a Forma-1-re. Másrészt kevés olyan jó terméke van hazánknak, amelyik saját jogán képes bekerülni a világsajtóba.

– A fővárossal most milyen a viszonyuk?
– Szerencsére az elmúlt három évben már nyugi van és jó az együttműködés.

– Az első Sziget után egy robbanás történt Magyarország a fesztivál piacon, rengeteg hasonló rendezvény indult. Divatot teremtettek, vagy jó ütemben éppen akkor kezdték, amikor divatos lett fesztiválozni?
– Jókor voltunk jó helyen, ez biztos, de előttünk is voltak már fesztiválok. Az EFOTT 1975 óta létezik, vagy Kapolcs is előbb indult, mint a Sziget. Persze nyilván sokakat inspirálhatott, hogy látták a sikereinket. A műfaj ma is divatos, él és virul. A válság persze kicsit visszavetette, de az elmúlt tíz évben ötször annyi fesztivál lett Európában, mint előtte.

– Korábban hallani lehetett, hogy külföldön is próbálkoznának új rendezvényekkel. A túlkínálat miatt nem valósultak ezek meg?
– Országonként különböző ennek az oka. Horvátországban például a túlkínálat miatt pihentetjük a tervünket. Ukrajnát most nem kell magyarázni, de például Törökországban tavaly elkezdtünk egy munkát, amit folytatni is szeretnénk. Továbbra is a terveink között szerepel, hogy azt a kapcsolati tőkét és a tudást, amit megszereztünk, külföldön is kamatoztassuk.

– Azt mondta, hogy Prince napja volt az eddigi legveszteségesebb napja a Sziget történetének. Egyáltalán szükség van sztárokra?
– Persze. Minden fesztiválozó először a fellépőket nézi meg, bár csak a jó fellépő már önmagában nem elég, hiszen minden jelentősebb fesztiválon nagyjából ugyanazok lépnek fel. Az a kérdés, hogy miben tudunk többet és jobbat adni, hogy inkább itt akarják megnézni azokat a sztárokat, akiket máshol is megkaphatnának.

– A divatirányzatok sokat változtak az elmúlt 22 év alatt. Mennyire alakították át ezek a Sziget hangulatát?
– A hangulatát kevéssé. Ugyanakkor ahhoz, hogy ma egy fesztivál sikeres legyen, nem elég alkalmazkodni a trendekhez, igyekezni kell saját trendeket diktálni. Egyénivé kell válni, akik markánsan meg tudják magukat különböztetni a többiektől, hosszútávon csak azoknak van esélyük jelentősnek maradni. Sokáig ellenálltunk például annak, hogy a nagyszínpadon DJ-k zenéljenek, de be kellett látnunk, hogy változnak az idők. Tavaly a záró bulin fellépő David Guettára adtuk el a legtöbb jegyet. Ugyanakkor minden évben vannak újdonságok. Az elektronikus fizetéssel kapcsolatos újítást sok helyen bevezették utánunk. Idén például lesz tábortűz­színpad, ahol egy szál gitárral a tábortűz mellett együtt lehet énekelni az előadóval és nagyon intim és személyes lesz a hangulat. Aki fontos piaci szereplő akar maradni, annak igyekeznie kell nemzetközi szinten is formálni a trendeket.

– Ilyenkor nyáron fesztiválról fesztiválra jár, vagy egész másként pihen?
– Nyáron gyakorlatilag alig pihenek, de csak szakmai kíváncsiságból megyek fesztiválokra. Inkább baráti társaságban, beszélgetős bulikban érzem jól magam, mint tömegben.

– Sokan biztosan másként képzelik.
– Pedig nem iszom alkoholt és sosem voltam nagy csajozós sem. Három barátnőm volt életemben, mind a hármat el is vettem feleségül.

– Zenét milyet hallgat?
– Nagyrészt még mindig a saját fiatalkorom zenéit, szóval olyan húszéves zenekarokat. David Bowie, Iggy Pop, Lou Reed, Nick Cave, Metallica, a Red Hot Chili Peppers, Sex Pistols. Magyarok közül Kispál és a Borz, Quimby,Tankcsapda, URH, Európa Kiadó.

– 22 éves volt, amikor az első Szigetet megcsinálták. A legidősebb gyereke éppen akkor született, tehát közel annyi idős, mint ön volt akkor. Benne is hatalmas az ambíció?
– Elszánt, de más irányba indult. Nem szervezni, szórakoztatni akar. DJ­nek készül és sokat dolgozik ezért.

– Emberileg mit köszönhet a Szigetnek?
– Sokat. Rengeteg barátot és fontos emberi kapcsolatot. Azt, hogy szabadabban élhetek, hogy jobban megismerhettem önmagam. Az egzisztenciámat és ezáltal azt, hogy sokféle olyan hobbim lett, amiről sosem gondoltam, hogy érdekelni fog. Ilyen például a gasztronómia és a kortárs képzőművészet.

– A következő 22 évet hogy tervezi, 66 évesen még mindig a Sziget főszervezője lesz?
– Nem tudom, meddig lesz kedvem. Michael Eavis most 75 éves és még jól bírja. Annyit azért mondtam a feleségemnek, hogy ha már azt látja rajtam, hogy nincs kedvem reggel elindulni a céghez és nem érdekel már az egész, első körben beszéljen rá, hogy menjünk el pihenni és ha attól sem változik a helyzet, vegyen rá, hogy hagyjam abba.

– Ezek szerint hallgat a feleségére?
– Ha valakire, akkor még mindig a legjobban rá hallgatok.

– A Szigeten ismerkedtek meg?
– Nem, de a Sziget kapcsán. A romániai rendezvényünk, a Félsziget egyik szervezője volt.

– Szóval, ami fontos, az a Szigethez kapcsolódik az életében.
– Igen. Élvezem amit csinálok és két­három évre előre vannak a fejemben új elképzelések. Egyszerűen szeretem élni a jelenlegi életemet és nem féltem magamat. Amennyire emlékszem, csak időből volt kevés, tervem mindig is rengeteg volt.