Kontinentális egyesülés

Valaha minden mai földrész egyetlen hatalmas szuperkontinens, a Pangaea részét képezte. Mintegy 150 millió évvel ezelőtt azonban repedések keletkeztek ebben az egységben, és a tektonikus erők hatására a kontinensek elsodródtak egymástól.

Egészen mostanáig. A jövőben ugyanis a földrészek ismét egymás felé mozognak. Nem azért, mert a távolodás során bolygónk másik oldalán szükségszerűen közeledniük kellene egymáshoz, hanem azért, mert az ellentétes tektonikus erők egymás felé szorítják azokat.

Ennek egyik jele egy újonnan keletkezett törés az észak-amerikai lemezben Portugáliánál. Ezt JoÃo Duarte fedezte fel, a melbourne-i Monash Egyetem munkatársa. A geológusok szerint az Atlanti-óceán keleti passzív szegélye lassan aktívvá válik és a földtörténeti közeljövőben megindulhat az óceáni lemez Ibéria alá történő alábukása, azaz szubdukciója. A térségben gyakoriak a jelentős földrengések. Ezért gyanakodtak arra, hogy valamilyen jelentősebb tektonikai folyamat mehet végbe a térségben. A vizsgálatok során rájöttek arra, hogy a kőzetlemez nyugati és keleti vége közeledik egymáshoz, és Amerika összekapcsolódik Európával – 220 millió év múlva.