A befolyás kockázata

A törvényes működés a vállalkozások számára olyan hátrány a csalókkal szemben, mint amikor valaki hátizsákkal áll rajthoz a 100 méteres síkfutáson – így látja Csányi Sándor a hazai helyzetet. Az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a Népszabadság Top 150 csúcsvagyon című kiadványának nyilatkozva hozzátette: bizonyos ágazatokban az adó, elsősorban az áfa csökkentése hatásos módszer lehetne a versenyhátrányok kiküszöbölésére és a költségvetési bevételek növelésére. Ehhez fontosnak tartotta azt is, hogy az adók, vámok, járulékok beszedését tegyék hatékonyabbá, illetve a csalásokkal, korrupcióval kapcsolatos jogszabályokat szigorítsák a jogszabályalkotók.

A lap Csányi Sándorral együtt több hazai csúcsvezetőt kérdezett meg arról, mennyire látják súlyosnak a korrupciót. A megkérdezettek egytől tízig terjedő skálán osztályozhatták a problémát. Többségük közepesnek, vagy annál kicsit rosszabbnak értékelte a korrupciót, és legtöbbjük azt emelte ki: az állami befolyás erősödésével együtt nő a korrupció veszélye is.
Sinkó Ottó, a Videoton társ-vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország a gazdasági fejlettség mellett üzleti kultúrájában is leszakadt a visegrádi országoktól. A kormányzati szférához kapcsolódó iparágakban szerinte nincs szabad verseny, és a korrupciót tekintve is a sereghajtók közé kerültünk, ami a központosítást előtérbe helyező kormánypolitika következménye. Lakatos Péter, a holding másik vezetője pedig úgy fogalmazott: az elmúlt évek meghatározó tendenciája nem a hoci-nesze alapú korrupció erősödése, hanem az, hogy a gazdasági szereplők képesek hatni az államigazgatási döntésekre, az uralkodó politikai erő pedig a belgazdaságot és a politikát egyetlen irányítandó egységként kezeli.

Széles Gábor, a Videoton elnök-vezérigazgatója is az állam szerepét emelte ki. Ő egy a Miniszterelnökségen belül állítana fel egy kontrollingcsoportot a korrupció csökkentése érdekében, ez az üzleti szférához hasonló ellenőrzést hajthatna végre. Bojár Gábor, a Graphisoft elnök-vezérigazgatója is úgy látja, javulást a politikai és gazdasági elit példamutatása hozhatna.

A korrupció és a hatalom kapcsolatát emelte ki Demján Sándor is. A TriGránit elnöke szerint politikusok nélküli világ kellene, de mivel ilyen nem lesz, a társadalmi kontrollt kellene erősíteni. Hozzátette ugyanakkor: „ne legyenek kétségeink, a korrupció mindig újratermelődik”.

Markovszky György ennél árnyaltabb képet festett. A Markovszky Ingatlanhasznosító Zrt. vezérigazgatója úgy látja, egy adott cégméret fölött egyáltalán nem jellemző a korrupció, ezzel szemben az uniós források és a vállalkozások találkozásánál jelen van. Sőt, képes akár 30 százalékkal is megdrágítani egy fejlesztés árát. Szerinte a megoldás az lehet, hogy minél több szereplő van jelen egy adott piacon, illetve egy adott tenderen, ami erősíti a versenyt.

Engedünk-e a 47-ből?

Jövő szerdán teszi közzé a Transparency International (TI) az éves korrupciós indexét. A mutató a legátfogóbb felmérés ezen a téren, amely tavaly azt mutatta: a vizsgált 177 országból 123 korruptnak minősíthető, ugyanis a 0-tól (nagyon korrupt) 100-ig (nagyon tiszta) terjedő skálán 50-nál rosszabb eredményt ér el. Az elmúlt két évben a megkérdezettek Dániát és Új-Zélandot látták a legkevésbé korruptnak (91 pont), a lista másik végén Afganisztán, Észak-Korea és Szomália állt 8-8 ponttal. Magyarország tavaly 54 pontot ért el, ezzel 47. helyet szerezte meg, míg az EU 28 tagállama közül a 20. volt. A szervezet hazánk esetében a politikai hatalom érdekeit szolgáló jogalkotást, a fékek és ellensúlyok rendszerének a felszámolását, illetve azt látta korrupciós kockázatként, hogy az állami intézményeket a kormány iránt elkötelezett vezetők irányítják.