Tiltakoznak a hulladékégetők támogatása ellen a zöld szervezetek

A Greenpeace Magyarország, a Humusz Szövetség, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Zöld szervezetek Országos Találkozója közös állásfoglalásban tiltakozik a hulladékégetők térnyerése és azok kormányzati támogatása ellen. Ugyanis aggasztónak tartják azt az új, hulladékégetést támogató, 2012-es hulladéktörvényt módosító jogszabályt, amely évekre ellehetetlenítené a környezet- és egészségvédelmi szempontok érvényesülését a hazai hulladékgazdálkodásban. Sőt, az egész hulladékgazdálkodást tönkreteheti a zöld szervezetek szerint.

Mint a Világgazdaság a héten beszámolt, a szemétégetést támogató törvényt fogadott el a parlament, amit azóta már a köztársasági elnök is aláírt. A jogszabály magasabb járulékkal költségesebbé tenné a hulladékfeldolgozók működését, miközben a hulladékégetőkből származó salak és pernye állítólag “nem veszélyes” része lerakási járuléktól mentessé válna.

“A Hulladék Keretirányelv és a Hulladéktörvény értelmében egyértelmű az anyagában hasznosítás, azaz újrafeldolgozás elsőbbsége az égetéssel szemben. Azonban ha a hulladékot a kezelők ledarálják, akkor a hulladék hasznosítható papír és műanyag része is „elveszíti szelektív jellegét”, és a szabályok szerint tüzelőanyag lehet belőle, tehát égethető”– mondta Urbán Csilla, a Humusz Szövetség munkatársa.

Miért probléma ez?

A hulladékégetőkben sokszor értékes, anyagában újrahasznosítható nyersanyagokat égetnek el. Az égetők továbbá nagymértékben bocsátanak ki dioxint, szén-dioxidot és nitrogén-dioxidot, mellyel tovább rontják az amúgy is kritikus hazai légszennyezettség állapotát. Átlagosan 28-szor több mérgező, rákkeltő dioxint, 2,5-szer több szén-dioxidot, háromszor annyi nitrogén-oxidot bocsát ki, mint egy ugyanannyi energiát előállító széntüzelésű erőmű. Az égetés után megmaradó 20-25 százalék salakanyag összetétele bizonytalan, követhetetlen, az égetés eredményeképpen a nem veszélyesből veszélyes hulladék válik, amit utána szintén leraknak.

A hulladékégetőkben többnyire lakossági hulladékot égetnek, mely hulladékgazdálkodási szempontból 30-40 százalékban nagy nedvességtartalmú, azaz alacsony fűtőértékű nyersanyagot jelent. Az égetőkből származó energia elenyésző, mert annak nagyját az égetőmű üzemeltetésére kell fordítani. A rossz hatásfokkal égő települési vegyes hulladék égetéséhez pót-tüzelőanyagra van szükség. Az égetésből származó energia így eltörpül az újrafeldolgozással, újrahasználattal és megelőzéssel összevetve.

Az égetőbe kerülő lakossági hulladékot nem válogatják megfelelően, így olyan értékes nyersanyagokat, mint a műanyagot és a papírt is elégetik, melyeket anyagában kellene újrahasznosítani. Az újrafeldolgozás az égetésnél jóval gazdaságosabb és ráadásul környezetbarát hulladékkezelési technológia.

Építésük és fenntartásuk nagyon drága a többi hulladékkezelési megoldáshoz képest, és alig teremtenek munkahelyeket – szemben az újrafeldolgozó iparral. A hulladékégetőművek emberierőforrás-igénye töredéke az újrafeldolgozó és újrahasználati szektor által felszívható munkaerőnek, így a foglalkoztatásbővítés célja is sérül. 10.000 tonna hulladékra nézve az újrafeldolgozó ipar huszonötszörös, az újrahasználati szektor több százszoros munkahelyet képes teremteni a hulladékégetéshez képest.

A hulladékégetés ellentétben áll a körforgásos gazdaság ránk is vonatkozó elvével és megnehezíti az újrahasznosításra és újrahasználatra való előkészítésre vonatkozó uniós célszámok teljesítését. A zöld szervezetek szerint az utóbbi időben a hulladékgazdálkodásban tapasztalható átszervezések átláthatatlan, kaotikus viszonyokat idéztek elő a szektorban, továbbra sem világos, hogy ki felel az újrafeldolgozás ösztönzéséért, az újrahasználat és újrahasználatra való előkészítés jogi kereteinek megteremtéséért és a megelőzési programokért. Ilyen körülmények között az uniós célszámoknak is egyre kevésbé tudunk megfelelni, amely komoly bírságokhoz fog vezetni, a hulladékégetés térnyerése pedig tovább fogja mélyíteni a problémát.

A hulladékégetés 30-50 évre zsákutcába viszi a települési önkormányzatokat. Az égetőművek jelentős beruházási és működtetési költségeinek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ezért az önkormányzatok nem fognak tudni más, korszerűbb hulladékkezelési módszerekre átállni.

“Mindezek ellenére a kormány sorra módosítja a nemzeti terveket úgy, hogy azok még jobban elősegítsék a mindenáron való hulladékégetést és az égetők közpénzekből való támogatását.(5) Mindezt a kormányzat sebtében teszi, a társadalmi véleményezési lehetőség minimalizálásával.” – mondta Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetője.

Az állásfoglalást kiadó szervezetek tiltakoznak a konkrét magyar égetőmű-tervek ellen is. “Miközben az ország egyetlen kommunális égetője, a rákospalotai sem használja ki kapacitásait, a kormány uniós közpénzből tervezi a Dél-Pesti Fővárosi Hulladékhasznosító Mű II. ütemét. Ugyancsak problémás a Kerepesi égetőmű terve is, amely megépülése esetén szintén évtizedeken át veszélyeztetné az érintett agglomerációban élő lakosság egészségét és környezetét” - tette hozzá Botár Alexa.