Arra készülnek a skandináv országok, hogy 2050-re csaknem teljesen mentesítik a gazdaságot szén-dioxid-kibocsátástól. Még az európai dekarbonizációt is segítenék azzal, hogy úgynevezett tiszta villamos energiát exportálnának. Ám ehhez igencsak át kell alakítaniuk szállítási és közlekedési szektorukat, fel kell pörgetniük az innovációt, hogy segíthessék az ipar üvegházhatásúgáz- (ühg) kibocsátásának csökkentését, végül pedig a mostaninál sokkal rugalmasabb energiarendszert kell kialakítaniuk, hogy az minél több időjárásfüggő, megújuló forrásból származó energiát fogadhasson be. Elképzeléseiket a Nordic Energy Technology Perspectives 2016 című kiadványban tették közzé.
Már most is nagyon jól haladnak. „A térség vezető helyen áll a tiszta energia előállítása terén. Jó példákkal szolgál az olyan technológiákhoz is, amelyekre a tavalyi párizsi klímamegállapodásban foglaltak megvalósításához szükség van” – jelentette ki Faith Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója.
Az észak-európai országok áramhálózatainak és árampiacainak összekapcsolásával a térségben 87 százalékos a szén-dioxid-kibocsátás nélkül előállított villamos energia aránya. Az egységnyi áramra jutó kibocsátás mértéke ezzel már most azon a szinten van, amit globálisan 2045-re kellene elérni, legalábbis ezt írja a hivatkozott tanulmány egyik forgatókönyve. Az érintett országok az IEA segítségét kérték, hogy felmérjék, milyen műszaki és gazdasági eszközökkel csökkenthetnék 2050-re a jelenlegi 85 százalékával a szén-dioxid kibocsátását. Arra jutottak, hogy a terv technikailag megvalósítható, de egyre többe és többe kerül majd. Például – hiába volt már tavaly is 20 százalékos a Norvégiában eladott autókon belül az elektromos változatok aránya –, 2050-re lényegében egész Észak-Európában át kell állni az elektromos személyszállításra. A teherszállítást és a személyi közlekedést vonatra és buszokra kell terelni, a hosszú távú közúti fuvarozás számára pedig a mostaninál fejlettebb bioüzemanyagokat kell kifejleszteni.
Kemény diónak ígérkezik az energiaigényes észak-európai iparágak – például a vas- és acélgyártás – viszonylag magas kibocsátásának lefaragása is. Itt ugyanis már nincs túl sok lehetőség sem az energiahatékonyság javításában, sem a zöldenergia bevetésében. A fő irány a kibocsátott szén-dioxid befogása és tárolása, azaz a Carbon Capture and Storage (CCS) technológia általánossá tétele marad. Norvégia azonban itt is az élen jár: már 1996-ban piacképes, fenntartható megoldással állt elő.
Növelni kell – de erre is jó lehetőségei vannak a térségnek – a szél- és hasznosítását, miután vízerőművekkel már elég jól ellátták magukat. Szükség lesz a villamosenergia-hálózatok bővítésére, fejlesztésére, és az országok már említett, szoros együttműködésére is. A karbonsemleges forgatókönyv szerint a szélenergia súlya a 2013-as 7 százalékról 30 százalékra nőne az áramtermelésükön belül, a dániai arány elérné a 70 százalékot.
