Jó évet zárt a magyar műtárgyaukciós piac

Míg a nemzetközi műtárgypiacon inkább megtorpanásról beszéltek az év végén, addig a magyarországi emelkedő tendenciát mutatott. A legszembeötlőbb elem a vásárlók visszatérése: az aukciókon egész évben élénk volt a vételi kedv, decemberben pedig látványos sikerekben csúcsosodott ki, így a két vezető ház összforgalma meghaladta az egymilliárd forintot.

A hazai piac azonban változatlanul sérülékeny, sok benne az esetlegesség. Aktuálisan ugyan pénz áramlik erre a területre, de még mindig nagy a hullámzás. Ami egy tavaszi árverésen jól ment, az a hasonló őszin vagy télin bennragadt, miközben egy egészen más tárgytípus vagy stílus minden előzmény nélkül elszállt. A csillagszóróként felvillanó árak a látszat ellenére nem jók, mert nem mutatnak stabil rendszert. Kevés a kapaszkodó, a becsértékes módszer nem gyökeresedett meg, és nem szolgál iránytűként a befektetésekhez. Túl sokszor ütik le a becsértékes sáv alatt a tételeket, de az is a bizonytalanságot fokozta, amikor decemberben gyakran a becsérték sokszorosáért mentek el közepes tételek.

Általában azért elmondható, hogy a gyűjtői darabokat, a csúcstételeket jó áron elvitték, a specialitások üzembiztosan gazdára találtak. A forgalom nagy részét továbbra is a 20. század első felének műtárgyai adják, a festményszegmens, azon belül is az olaj-vászon prioritását nem fenyegeti semmi, de már nem hagyható figyelmen kívül a gyűjtői ízlés változása. Egyre fiatalabb generációk szállnak be vevőként, és nemcsak a szemléletük, befektetési szempontjaik változtak, hanem az ingatlanok, a terek is, ahová bekerülnek a műtárgyak.

Már az első fél év árverései is növekvő forgalmat és magasabb leütési árakat produkáltak: a tavaszi csúcs a Kieselbach Galériánál született, amikor májusban 95 millió forintért (jutalékkal együtt 114 millió) kelt el Rippl-Rónai József Stilizált virágok özöne című képe, ez a művész aukciós életműrekordja, egyben az év második legdrágább festménye. A kukoricás stílusú csendélet amúgy jó példa az esetlegességre: idei leütési ára a becsérték duplája lett, miközben 2014-ben a Virág Judit Galéria árverésén 15 millió forintos kikiáltás mellett visszamaradt, noha mind stílusa, mind alkotója miatt a piac többé-kevésbé kiszámítható árú blue chipjének kellene lennie.

A teljes év legmagasabb leütése is a Kieselbach Galériához kötődik: decemberben Tihanyi Lajos párizsi

fauve-os látképe, a Pont St. Michel kelt el 170 millió forintos leütéssel (jutalékkal együtt 204 millióért). Ilyen magas ár négy éve nem született hazai aukción, Tihanyi eddigi árszintje pedig a közelében sem járt. A kulcsszó ez esetben a fauve, azaz a „vadak”. Egy évtizede, 2006-ban azért szerveződött a Magyar Nemzeti Galériából európai turnéra induló, a magyar vadakat bemutató kiállítássorozat, hogy beemelje a köztudatba a francia fauve-ok magyar megfelelőit, és rámutasson: azon ritka helyzetek egyikéről beszélünk, amikor a magyar festészet nem követői pozíció­ban volt, hanem együtt mozgott a legfrissebb irányzatokkal. Berény Róbert, Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza telente francia mesterektől tanult, nyárra pedig visszatért Nagybányára, Nyergesújfalura vagy Budapestre. Olyan új szín- és formakultúrát teremtettek a magyar művészetben, amely átjárót is képez a ma nagyon divatos gyűjtői terület, az avantgárd felé. Ennek a kiállításnak a piaci hatása érett most be. A 2009 utáni válság lassította ugyan az áttörést, de a magyar vadak árai mára szintet léptek. A Virág Judit Galéria decemberi árverésén is egy fauve-kép lett a listavezető: Boromisza Tibor Rőzsehordók a ligetben című nagybányai műve 87 millió forinttal lett életműrekord. A műkereskedelemben valószínűleg folytatódik a magyar vadak drágulása; ugyanaz fog történni, mint a Mednyánszky-kiállítás után, vagyis az életművek beárazódnak, a külföldön lappangó képek hazakerülnek. (Mindkét decemberi sztárkép külföldről jött vissza, száz év lappangás után.) A Nemzeti Galéria most megnyílt Ország Lili-életműkiállítása is hosszabb távon fejti majd ki hatását, de már most 14 millió forintért kelt el a Megkövült múlt című kép a téli Kieselbach-aukción.

A BÁV tartja piacvezető szerepét az ékszereknél, ám a festményeknél is erősített, őszi árverésén Rippl-Rónai kukoricás Róma-villája 52 milliós leütési árat ért el, Czóbel Béla Körhintája pedig 36 millió forintot. A műtárgynapon igazi kultúrtörténeti ritkaság is szerepelt: a Vinca terrakottafigura 19 milliós leütésig jutott. A BÁV erős kortárs anyagot is felvonultatott, és volt két tisztán kortársakkal foglalkozó aukció is. A Contempo Auctions az Európai Iskolától a nyolcvanas évekig válogatott grafikai műveket, közülük Hajas Tibor 1980-as plakátterve lett a legdrágább, 600 ezer forinttal. A Blitz Galéria tavaszi kortárs árverése jól sikerült 80 millió forint feletti összforgalommal, az olasz Luigi Rocca New York-i utcaképe 10 millió forintért, nemzetközi értéke alsó sávján kelt el, a magyar alkotók közül Keserü Ilona Átfestett rákját és Csernus Tibor 1978-as Aveyroni tájképét egyaránt 8,5 millióért vitték el. A téli Blitz-árverésen ugyan 9 millióért adták el a külföldi gyűjtőkkel is rendelkező Frey Krisztián 1969-es Térképét, de a hazai alkotók többsége beragadt, a legdrágább Földi Péter Major udvar I. című képe lett, 5 milliós leütéssel.

Az antik képek piaca külföldön is gyengélkedik, Magyarországon pedig nagyon szűk a gyűjtői körük. Tavasszal úgy tűnt, megélénkül ez a terület: a Nagyházi Galéria nagy értékű 17. századi festményeket tudott értékesíteni áremelkedéssel, 22, 18 és 15 milliós leütésekkel. Télen még értékesebb antik anyaggal álltak ki, de semmire nem jött vevő, így a 40 millión indított 17. századi barokk törpe sem talált gazdára.

A grafikák műfajában megjelentek az önálló plakátaukciók, a BÁV és a Budapest Poster Gallery a filmplakátokra fókuszált, azzal a céllal, hogy a huszonéveseket is megnyerje. Hiába vannak azonban a területre szakosodott galériák, a csúcsárak itt is a nagy házaknál keletkeznek, idén ezt a Honfoglalás című festményhez készült Munkácsy-vázlat érte el 2,4 millió forinttal a Kieselbachnál.

A Zsolnay kandalló volt a nagy sláger

A műtárgyak közül keresettek a keletiek, főleg az itt élő kínaiaknak köszönhetően, egy-egy értékesebb Buddha-szobornál gyakori az erős licitharc. Továbbra is slágerek a Zsolnay tárgyak, a listavezető ezúttal a BÁV-nál aukcionált kandalló lett, 22 millió forinttal. Tavasszal a Nagyházinál egy 19. századi márványberakásos ékszerdoboz kelt el 8 millió forintért, decemberben egy francia ezüst kandeláberpár 14 millióért. A nemesfém, az ezüstnemű és az ékszerek minden árkategóriában, minden stílusban jól eladhatók, így már a Biksady Galéria is elkezdett ékszereket árverezni; a BÁV-nál 8 millió forintért kelt el egy nagy karátszámú brillgyűrű, Biksadyéknál pedig 5 millióért. A bútorok iránti érdeklődés viszont idén megint inkább csökkenő tendenciát mutatott: főleg a Biksady és a Nagyházi Galéria foglalkozik velük, a nagy értékű, különleges darabokat el tudták adni, de csak nyomott áron.