N agy-Britanniában a hét vé-
gén hoztak rendeletet a Spanyolországból érkező utazók 14 napos karanténkötelezettségéről, miközben a norvég hatóságok már az Ibériai-félsziget egyik országából sem engedik vissza a turistákat legalább tíznapos elkülönítés nélkül. Ausztriában a St. Wolfgang nevű tóparti üdülővárosban ütötte fel a fejét ismételten a járvány, hétfőn 53 beteget találtak, akik között sokan a vendéglátásban dolgoznak. Markus Söder bajor kormányfő szinte azonnal kijelentette, a tiroli hírhedt Ischgl nevű síparadicsomra utalva – ahol az egyik étteremben rengetegen fertőződtek meg márciusban –, hogy ezúttal nem egy nagy Ischgltől tart, hanem számos mini-Ischgltől. Eközben Jens Spahn német egészségügyi miniszter a fejleményekre reagálva minden veszélyes régióból visszaérkező turistát tesztelésre kötelezett. Meg kell akadályozni, hogy a hazatérők észrevétlenül egy új fertőzési láncot indítsanak el – indokolta a döntést. Ennek ellenére Németországban is nagyot ugrott a megbetegedések száma, igaz, rendkívül alacsony bázisról.
Spanyolország vendégfogadói
a nagy vesztesek listáján
Az újabb negatív fordulat erősen sújtja a GDP-je 12 százalékát a vendéglátásból kitermelő Spanyolországot, ahol 2,6 millió ember él a szektorból. Juan Molas, a Mesa del Turismo, a spanyol turisztikai vállalkozásokat összefogó szövetség vezetője szerint az ország március óta átlagosan heti ötmilliárd euró idegenforgalmi bevételtől esik el. Az illetékes spanyol miniszter pedig Nagy-Britanniát győzködi mostanában, hogy legalább a valóban nagyon alacsony fertőzöttségű Baleár-szigetekről visszatérő turistákat mentesítsék a kötelező vesztegzár alól. Katalónia vagy Aragónia esetében ezt eleve értelmetlen lenne megpróbálni a friss adatok ismeretében.
Kiszámíthatatlanná vált
az európai helyzet egésze
Folyamatosan változó patchworkké vált a nemzetközi turizmus világa, ahol a kormányok mindennap új rendeleteket alkotnak, bizonyos korlátozásokat bevezetve vagy éppen visszavonva. Teljesen kiszámíthatatlan terepen kell tehát boldogulniuk a vállalkozásoknak a csecsebecseárusoktól az előkelő éttermekig. A római luxusszállodák például azért nem tudtak kinyitni késő tavasszal, amikor Olaszország újfent külföldi vendégeket kezdett fogadni, mert időközben szétszéledt a személyzetük. A szakácsok, a szobalányok és a felszolgálók májusban már régen a vidéki parasztgazdaságokban keresték a kenyerüket. A dél-portugáliai Algarve tartományban is egyéni pénzügyi katasztrófák garmadája vár az üres éttermek, bárok és hotelek személyzetére. Ez a régió ugyanis eddig teljes egészében a vendéglátásból élt, és a már eddig is 230 százalékkal ugrott meg.
Idegenvezetők kerültek
a csőd szélére a legkedveltebb metropoliszokban
Nehéz ilyen körülmények között bármiféle pozitívumot találni. Talán egyedül a párizsiak kárpótolhatják magukat némileg, akik például a Louvre-ban most aztán tényleg alaposan tanulmányozhatják a kiállított műtárgyakat. Az más kérdés, hogy ez valóságos rémálom az idegenvezetők számára, akik a múlt héten tartottak újabb maszkos tüntetést – nagyobb pénzügyi segítséget követelve – talpig feketében. Köztük volt Janice Baneux is, aki kollégái vesszőfutásáról is beszámolt a francia sajtónak. Néhányan már eladták a lakásukat, és hazaköltöztek a szüleikhez – mondta –, hogy kivárják a jövő évet, amikor valószínűleg magához tér végre az ágazat. Ez az év totálisan reménytelen – fűzte hozzá.
Az üzleti utak vitatott jövője
Szakmai körökben az üzleti utazásoknak jósolják a legmostohább jövőt a turizmuson belül, hiszen míg a nyaralni vágyó embereket továbbra is vonzza a kaland, az üzletemberek videokonferenciákon is tárgyalhatnak – mondják. A Globalwebindex című internetes oldalon közzétett statisztika szerint azonban például Amerikában csak a cégek fele tiltott be minden üzleti utat, 23 százalék a lényeges utakat engedélyezi, 19 százalék pedig egyáltalán nem hozott korlátozó intézkedéseket. Ráadásul az érintetteknek csupán a 4 százaléka gondolja úgy, hogy eleve lehetetlen a biztonságos utazás. A végkövetkeztetés, hogy ha a szolgáltatók 24 órán keresztül figyelnek a steril, fertőtlenített környezetre, megnyugtathatják a célközönséget, amely tudja, hogy az üzleti életben semmi sem ér fel az egymás szemébe nézve kötött megállapodásokkal.
