Min lesz a hangsúly a Menedzserszövetség csütörtöki, Fókuszban a jövő című online konferenciáján?
Elsősorban arról fogunk beszélni, hogy a gazdasági szereplők hogyan tevékenykedhetnek aktívan a fenntartható jövő szolgálatában, az ökológiailag fenntartható világ megóvásában úgy, hogy érvényesülniük kell a gazdasági szempontoknak is. Ez a konferencia éppen azért fontos, mert maguk a gazdaság különböző területeit képviselő vállalatvezetők mutatnak majd be példákat arról, hogy egy vállalat hogyan vezethető egyszerre fenntarthatóan, gazdaságosan és nyereségesen. A megújuló és a környezetbarát technológiákról például olyan jelentős energiaipari szakemberek osztják meg a tapasztalataikat, mint ifj. Chikán Attila, az Alteo, vagy Kiss Attila, az E.On vezérigazgatója.
A magam részéről a mobilitásról szóló panelbe veszek részt, amely az elektromos közlekedésre összpontosít.
Azt vizsgáljuk meg, hogy milyen lesz a világ, amikor átáll a belső égésű motorokról az elektromosokra, mindezt pedig hogyan tudja támogatni a vállalati szektor. Ugyanakkor nagyon széles lesz a konferencia spektruma: terítékre kerülnek például az okos városok és az okos épületek is. Előad Bojár Gábor, Graphisoft Park alapítója is, hiszen nagyon fontos, hogyan hozhatók létre a jelenlegieknél ökológiailag megfelelőbb épületek. Foglalkozik a rendezvény továbbá az oktatással, amelyről majd Beck György, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság elnöke beszélget Christofer Mattheisennel, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatójával. A bevezető ünnepi beszédet Martin Kern, a European Institute of Innovation and Technology igazgatója mondja, én pedig azokat a globális szcenáriókat ismertetem, amelyek mentén a világ várhatóan fejlődni fog. A konferencia azért is nagyon izgalmas lesz, mert a témákat nem elméleti, hanem gyakorlati szempontból közelíti meg. A 16 panelbeszélgetésen részt vevő, és praktikus tanácsokat megosztó aktív gazdasági szereplők kérdésekre is válaszolnak a panelek után.
Szavakban minden vállalatvezető egyet ért a fenntarthatóság szükségességével. Tükröződik ez a gondolkodás az általuk vezetett vállalatok működésében is?
A Menedzserszövetségnek éppen az a célja, hogy segítse a vállalatvezetőket abban, hogy minél jobb menedzserek legyenek. Nagy baj, ha valaki 2021-ben nincs tisztában azzal, hogy egy vállalatot hogyan kell fenntarthatóan vezetni, és, hogy saját üzleti érdeke is a vállalatot felkészíteni a környezetében jelentkező változásokra. Nincs a társadalomnak olyan területe, amely ne állna a változások hatása alatt. Nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés érdekében az eddigiektől eltérő módon kell megközelíteni például az oktatást, vagy az energiaipart.
Ez egy folyamat, amelyben a szövetség praktikus programok szervezésével segíti a menedzsereket.
Fotó: VG
Ismétlem: nem egyszerűen környezetvédelmi, hanem egyben üzleti megközelítésről van szó. Hosszú távon azok nyernek, akik jól le tudják követni ezeket a változásokat. Jó példa erre a befektetések piaca, amelyen már nagyon pozitív a zöld energiával és a zöld iparral foglalkozó vállalatok megítélése. A Menedzserszövetség egyébként minden rendezvényével egyúttal beáll valamely jó cél mögé is. Ezt tesszük most is: a konferencia háromezer forintos jegyáraiból a III. kerületi Mocsárosdűlőben lévő kiserdőben folyó, klímavédelmi célú fatelepítést támogatunk.
Mennyiben egy vállalatvezető és mennyiben a szabályozás feladata, felelőssége egy adott céget kevésbé környezetkárosító, fenntartható működés felé terelni?
Ebben megvan minden gazdasági szereplőnek a maga szerepe, a jogszabályalkotókon és a vállalatvezetőkön túl az energia felhasználóinak, és a vásárlóknak is. Végső soron az adófizetők pénzéből zajlik a fejlődés, hiszen magának az államnak nincs pénze. Ezért is nagyon fontos, hogy a kormányok szabályozással támogassák ezeket a folyamatokat, a pandémia idején pedig különösen nagy odafigyelésre van szükség a részükről.
A cégeknek viszont a szabályozástól függetlenül is törekedniük kell a fenntartható működésre.
A kérdezett arányokat nagyon nehéz megállapítani, de azt gondolom, hogy a folyamatok elején a szabályozásnak van több feladata. Ám mivel már megindult a fenntartható jövő felé történő átalakulás, később a piac szabályozó szerepe kerülhet előtérbe. Ezt példázza, hogy míg 10 éve csak óriási állami támogatással létesülhetnek napelem- és szélparkok, ma már az ezek által előállított villamos energia kezd versenyképessé válni.
A mobilitásról szóló panelbeszélgetésen ön a Shell globális alelnökeként nem fog érvelni a szénhidrogén-alapú közlekedés mellett?
A Shell éppen a múlt heti stratégiai napján kötelezte el magát amellett, hogy 2050-re karbonmentesen működik, vagyis az általa értékesített termékek széndioxid-hányada is nulla lesz. Én a kereskedelemért felelős alelnökként egy 46 ezer egységből álló hálózatot vezetek. Hihetetlen sebességgel dolgozunk azon, hogy ahol elérhető az e-mobilitás, ott ebben mi is segítsük a vásárlóinkat. Néhány hete vettünk meg például az Egyesült Királyság legnagyobb e-töltő hálózatát működető társaságot, amely 2700 nyilvános egységet működtet.
Mivel a Shell legjobb helyeken lévő benzinkútjain is van 150 kilowattórás gyorstöltő – 120 helyszínen –, az Egyesült Királyságban egyedül a mi hálózatunkat használva lehet már e-autókkal közlekedni. Emellett otthoni töltést is kínálunk, lényegében pedig jelen vagyunk az értéklánc egészében. Ismétlem, ez nemcsak ökológiailag kedvező, hanem gazdaságilag is. Az a célunk, hogy 2025-re félmillió e-töltőhelyünk legyen világszerte, és ezzel globális piacvezetőkké váljunk. Aktívak leszünk abban a folyamatban is, amelyben megújuló energiát kínálunk a felhasználóknak. Már régen nem olaj-, hanem egy egyre szélesebb profilú energiavállalat vagyunk. Úgy számolunk, hogy 2050-ben a személyautózásban már az elektromos hajtás, a közúti fuvarozásban pedig nagymértékben a hidrogénüzem lesz a meghatározó. A finomítóinkat energiaparkokká alakítjuk át.
Nem túlzott derűlátás azt gondolni, hogy a műszaki fejlődés például az energiatárolás, vagy a hidrogéngazdaság terén valóban eljut arra a szintre, amelyre a 2050-re megcélzott klímasemlegességhez szükség van?
Ennek sok összetevője van. Mint mondtam, a váltás 2050-re a személyautózásban megtörténik, de ez egy folyamat: egyelőre 6-7 millió elektromos és egymilliárd fosszilis üzemű autó közlekedik. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint az arányok 2040-re kiegyenlítődnek. Ekkortól egyébként már nem is forgalmaznak belsőégésű motort, a meglévők pedig lassan kifutnak. A karbon-semlegesség elérése érdekében nyilván igénybe vehetők más megoldások (nature based solutions) is, ilyen az erdőtelepítés, vagy a mocsaras vidékek megmentése. Ezekkel olyan karbon-kreditek szerezhetők, amelyekkel kiválthatók az egyébként még kibocsátással járó tevékenységek, például a benzin- vagy dízelüzemű autózás. A Shell erre hatalmas összegeket, évi legalább százmillió dollárt szán. Ez nem utópia, a rendszert bevezettük már például az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában, Svájcban, Kanadában és Dániában is. Így azok a magánszemélyek is eltüntethetik a karbonlábnyomukat, akik egyelőre nem tudnak, vagy akarnak elektromos autót venni.
A közúti fuvarozásban szerintem először a hagyományosnál kisebb kibocsátású LNG lesz a meghatározó üzemanyag,
és csak ezután a hidrogén, amely megújulókkal is előállítható. További klímakímélő, bár egyelőre drága megoldás az ipari tevékenység során keletkező széndioxid befogása (carbon capture). A légiközlekedésben és szállításban várhatóan a bioüzemanyagok veszik át a mostaniak helyét. Éppen két hete repült a KLM egyik gépe Amszterdamból Londonba a Shell szintetikus üzemanyagával. Egyébként már a Shell a világ egyik legnagyobb bioüzemanyag gyártója, a braziliai Raizen vegyesvállalat révén. A Raizenen keresztül a közelmúltban egy akvizícióval 50 százalékkal növeltük meg a gyártási kapacitásunkat. Komplexen kell tehát vizsgálni a karbonsemlegességhez vezető folyamatokat. És igen, még fejlesztésekre van szükség, de az eredmények összeadásával elérhető a kitűzött cél.
