Adott országok lakossági áram- és gáztarifájának szerkezete jól tükrözi a kormányok energiaár-politikáját. Ezen árpolitika elsődleges szempontja alapján, vagyis hogy a szabályozás mekkora árat enged rá a háztartásokra, a magyar kormány a rezsicsökkentés kezdete óta élen jár Európában. Igaz, így is érték bőven kritikák, például, amikor elmulasztotta a további csökkentést, holott azt a világpiaci árak lehetővé tettek volna, máskor a piaci alapú árképzést hiányolták, most pedig a kedvezmények kényszerű szűkítése került a célpontba.
Áfában az élen állunk
A lakosságnak az a fontos, hogy mekkora az adott tarifa, az már kevésbé, hogy miből áll össze. Pedig első ránézésre (és a másodikra is) megdöbbenhetnének azon, hogy az áfa aránya Magyarországon legmagasabb a háztartási áram és gáz egységárán belül is abban a 27 uniós országot és Ukrajna fővárosát is tartalmazó elemzésben, amelyet havonta elkészít a finnországi Vaasa ETT, a hazai Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és az Energie Control Austria. (Munkájuk 33 európai ország fővárosainak lakossági tarifáira terjed ki.)
Van főváros, ahol az áram esetében az áfára csak 5 százalékos súly jut (Londonban, Vallettában, Madridban és Varsóban), és a gáznál is megáll az arány ugyanitt Zágrábban és Londonban, Varsóban pedig nulla az értéke.
E különbségekből az világlik ki, hogy azok a nagyobb áfát fizettető országok, amelyek alacsonyabban akarják tartani a lakossági tarifát, részben éppen a háztartásoktól beszedett áfa vagy más tarifaelem terhére teszik.
Energiaadónk viszont nincs
Mindjárt kevésbé fájdalmas a 21 százalékos hazai áfatartalom – a számok a hivatkozott hatóságok 2022 júliusára vonatkozó elemzéséből származnak –, ha a végszámla teljes adótartalmát nézzük. Európában ugyanis az áfán felül jellemzően energiaadót is kell fizetnie a lakosságnak. Magyarországon viszont nem, mert itt ez az adóteher a rezsicsökkentés egyik első lépéseként átrakódott a lakosságról a vállalkozásokra. A magyarországi megoldás tehát a lakossági alacsonyan tartására irányul, mint többször is elhangzott, ez politikai kérdés.
Az, hogy sok más országban a lakosságot az átlagosnál jobban terhelik – nemcsak az energiaadón keresztül, hanem a tarifa teljes nagyságából következően is – arra utal, hogy ott a vállalkozások versenyképességén van a fókusz.
A háztartási áramtarifát Budapesten kívül csak Szófiában nem terheli energiaadó, míg a gáz esetében több a kivétel: Budapest mellett Szófia, Zágráb, Prága, Róma, Varsó, Bukarest, Belgrád, Pozsony és Kijev lakossága (illetve ezen fővárosok országainak lakossága) is mentesül e teher alól.
Szebb képet mutat a teljes adótartalom
Akkor ugrik a majom a vízbe, amikor megnézzük a tarifák teljes adótartalmát. Ennek aránya a villamos energia esetében Budapesttel együtt még 18 európai fővárosban 21 százalék vagy annál magasabb. A csúcsot Koppenhága tartja 43 százalékkal, a legjobb helyzetben pedig – 6 százalékkal – Varsó van. Igaz, Varsóban emiatt nincs minek örülni, mert ott ezzel együtt is kétszer akkora a háztartási áram egységára, mint Budapesten.
A gáztarifa adótartalma Budapesttel együtt csak nyolc fővárosban éri el, illetve lépi túl a 21 százalékot. Ez esetben is a koppenhágai arány a legmagasabb – 35 százalék –, a legalacsonyabb pedig Athénben és Brüsszelben: 7-7 százalék. Ismét fel kell hívni a figyelmet, hogy a háztartásoknak nem ez a fontos, hanem az, hogy Athénban 4,8-szer, Brüsszelben 2,8-szer magasabb a tarifa, mint Budapesten.
Megszaladt az energiaár-összetevő súlya
Az pedig már végképp mindegy a lakosságnak, hogy mekkora magának az energiának mint terméknek és az elosztásnak (szállításnak) a súlya. Viszont a piaci szereplőket éppen ennek az aránynak az ide-oda tologatásával lehet egymás rovására kedvezőbb vagy hátrányosabb helyzetbe hozni fix, vagyis nem emelhető hatósági árak esetében. A viszonylag magas magyarországi adótartalomból is következik, hogy az alacsony hazai rezsi – az energiaadó kiiktatásán túl – e két utóbbi tétel leszorításának köszönhető.
Az áram végfelhasználói árában az energiadíj hazai aránya 34 százalék, ennél csak Bernben és Belgrádban alacsonyabb. Az érték Nicosiában a legmagasabb, 82 százalék, utána Róma következik 81 százalékkal. A „maradék” árösszetevő, az elosztási díj, Magyarországon 45 százalékot visz el, ennél többet csak Pozsonyban, mégpedig 46 százalékot.
A gáztarifában az energia díj súlya Budapesten 52 százalék, amitől csak Dublin (51 százalék), Pozsony (50 százalék) és Stockholm (32 százalék) marad el. Ám pénzben a stockholmi 32 százalék önmagában 39 százalékkal nagyobb a gáz magyarországi júliusi teljes végfelhasználói egységáránál. A gázelosztási díjak szempontjából Budapest (Magyarország) az európai középmezőnyben helyezkedik el.
Júliusban a hivatkozott elemzés szerint az európai lakossági áramtarifáknak a 62 százalékát tette ki az energiadíj, 20 százalékát az elosztás ára, 5 százalékát az energiaadó és 13 százalékát az áfa.
Kilőtt az index értéke, árrekordok sok fővárosban
A háztartási energiatarifákon belül jelentősen eltolódtak a súlyok az áram és a gáz tavaly ősszel belendült drágulása óta. Emiatt az energiadíj, vele pedig az áfa is értelemszerűen megnőtt, de az egyéb költségek erősödésével az elosztás is egyre többe került.
A 2009-es bázison 75 pontról induló háztartási villamosenergiaár-index (HEPI) nagysága a 15 régebbi uniós országban (súlyozott átlagot számoltak) 2021 decemberére 170 pontra, ez év júliusára már 242 pontra, történelmi csúcsra szökött. A hasonló gázárindex értéke tavaly decemberben 164, most júliusban már 284 pont volt. A múlt év júliusa óta eltelt egy évben az összes európai főváros háztartásainak végfelhasználói áramára 46 százalékkal, a gázára 88 százalékkal nőtt. Az áram júliusban Kijevben került a legkevesebbe, utána Belgrád, Budapest és Podgorica következett. (A négy fővárosból csak Budapest uniós.) A vizsgált hónapban a következő fővárosokban értek csúcsra az áramtarifák: Vilnius, London, Szófia, Stockholm, Helsinki, Nicosia, Tallinn, Lisszabon, Ljubljana, Prága, Párizs és Riga. Más fővárosokban az állami beavatkozások révén némi csökkenés volt.
