A helyzet változatlan: uniós összevetésben továbbra is a magyar áram- és gáztarifák a legalacsonyabbak

Összességében olcsóbb lett az áram és a gáz is júniusban az európai lakosság számára, a szórás azonban nagy, olyannyira, hogy jócskán volt példa drágulásra is. A lecsökkentett, majd 2016 óta az akkor befagyasztott szinten tartott magyarországi tarifák változatlanok, és uniós összevetésben továbbra is a legalacsonyabbak – mutatta ki a finnországi VaasaETT, amely az Energie Control Austria, valamint a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) megbízásából készíti el havonkénti ár-összehasonlítását (a tanulmány 33 európai főváros háztartási tarifáit veti össze –, az uniósokat, az Európai Energiaközösség kiválasztott tagjaiét, továbbá Nagy-Britanniáét és Svájcét) – a helyi meghatározó szolgáltatók által alkalmazott bruttó végfelhasználói árak alapján).

Van még tere az index csökkenésének

A villamos energiára számolt háztartási energiaár-index (HEPI) júniusi értéke 187 pontra esett a májusi 192,7 pontról, míg a gázé 187,98 pontról 179 pontra. A 100-as érték 2015 januárjára vonatkozik. Miközben mindkét index értéke hatalmasat zuhant a tavaly októberi csúcsa óta – amikor az áramé 290 pont, a gázé 365 pont körül időzött –, olcsóságról most sem beszélhetünk.

Nem szabadult el a pokol a hazai lakossági „majdnem piaci” ár bevezetésével sem

A magyarországi tarifák tavaly augusztusban kettéváltak. Azóta az egyetemes szolgáltatásban alkalmazott, rezsicsökkentett hatósági árat csak a jogszabályban rögzített átlagfogyasztás mennyiségéig lehet alkalmazni, az afeletti tételért egy piacinak mondott, de valójában szintén megszabott, magasabb árat kell fizetni. Gondolhatnánk, hogy ez a változás érzékelhetően felvitte az átlagárat is, de nem ez történt. Vélhetőleg azért nem, mert a teljes lakossághoz képest kisszámú fogyasztó számlájában jelent meg ez a magasabb tarifa is. A MEKH minden hónapban kiszámolja és közzéteszi azt is, hogy ezzel a kevert tarifával – 20 százalékos többletfogyasztást feltételezve – hol áll Magyarország az európai rangsorban. Mint kiderült, így is remek helyre került: ezért a „túlfogyasztásos” áramért csak a nem uniós Belgrádban fizettek kevesebbet. A budapesti normál (átlagfogyasztásos) ár a belgrádinál is alacsonyabb volt. A 120 százalékos fogyasztású gáz Zágrábban és Belgrádban került csak kevesebbe a budapestinél, de a sor végére (vagyis a legjobb helyére) itt is a budapesti rezsicsökkentett tarifa került. Persze, a rezsicsökkentésnek megvan az ára.

Jók vagyunk egy sokkal fontosabb mutató alapján is

Ennél is fontosabb, hogy a háztartásoknak a saját jövedelmükhöz képest mennyibe kerül az áram- és a gázszámla kifizetése. Egy modellezett háztartáson keresztül az energiahivatal minden hónapban kiszámolja, bár egyelőre itt is csak májusi számokat láthatunk.

Ennél csak az 1,6 százalékos luxembourgi adat volt jobb, míg a legmélyebben (10,1 százalék) a rigaiaknak kellett a zsebükbe nyúlniuk. A MEKH e diagramján a budapesti modellezett háztartás a korábbi években még a középmezőnyben szerepelt. Sejthető, hogy mára azért javult látványosan a pozíciója, mert sok más főváros modellezett háztartásáé jelentősen romlott az árak elszabadulása miatt. Ebből az is következik, hogyha majd a magyarországi adat a jelenleginél rosszabb helyre kerül a diagramon, annak elsősorban az európai áram- és gázárak csökkenése – vagyis más fővárosi lakosok rezsijének csökkenése – lesz az oka. Ebben az összevetésben inkább a mutató értéke az elsődleges: milyen irányba mozdul el a magyarországi 2,5 százalék?

Kellemesen esett az áram ára

Az európai fővárosok (Kijevvel együtt) háztartásai által fizetett bruttó áramár 24,48 eurócent volt kilowattóránként júniusban. Ennek a kijeviek nagyjából az ötödét, a belgrádiak és a budapestiek a kétötödét fizették. A fővárosok mintegy harmadában volt a tarifa magasabb az átlagosnál. A júniusban legmagasabbnak számított dublini ár (47,12 eurócent) a budapestinek majdnem az ötszörösét tette ki, és összesen tíz fővárosban volt legalább háromszor nagyobb a bruttó végfelhasználói ár, mint Budapesten.

És akkor a mazsolázás: Ljubljanában azért ugrott 11 százalékot az áram ára, mert a termék áfáját visszaemelték a korábbi 22 százalékos szintjére. A legnagyobb áresés Stockholmban volt, 13 százalékos, miután az energia olcsóbb lett. A VaasaETT kitér további kilenc fővárosban kimutatott 2 és 9 százalék közötti csökkenésre is, ezek mindegyikében is szerepe volt annak, hogy esett az áram ára, némelyikben az adója is, illetve az elosztás díja.

A gázfűtést nem a svédeknek találták ki

Stockholmban hagyományosan az egekben van a földgáz bruttó lakossági végfelhasználói ára. Ennek – és erre a VaasaETT mindig kitér – az az oka, hogy az ország egészében viszonylag kevés háztartásban (92 ezerben) használnak gázt. Közülük 58 ezer háztartást egy külön fővárosi gázhálózat lát el. 

A Kijevvel számolt átlagos európai gáztarifa 10,75 eurócent volt, vagyis a budapestinek a négyszerese. Ezen a piacon a zágrábi, a ljubljanai és az amszterdami lakosok jártak júniusban rosszul, ugyanis 15, 11, illetve 3 százalékos tarifanövekedést kellett tudomásul venniük.

Mindhárom fővárosban emelkedett a tarifán belül a gáz ára, de más-más okból. Zágrábban (Horvátországban) a hatósági árszabályozás módosult, Ljubljanában (Szlovéniában) a 9,5 százalékos áfát visszaemelték az eredeti, 22 százalékos szintjére, Amszterdamban (Hollandiában) pedig „mindössze” a piaci hatás érződött. Döntően azonban olcsóbb lett ez az energiahordozó, Bécsben még az adója is esett. A gázszolgáltató a legnagyobb mértékben, 27 százalékkal Brüsszelben csökkentette a bruttó végfelhasználói árat a szolgáltató, míg az athéni, a prágai és a madridi 15, 12, illetve 11 százalékkal.