Megnyugtató és riadalmat keltő vélekedések sora is napvilágot látott, amióta tudott, hogy az óceánba kerül az a hatalmas mennyiségű, 1,3 millió köbméternyi, radioaktív anyagokkal is fertőzött víz, amelyet a fukusimai atomerőmű telephelyén a létesítmény 2011-es, súlyos sérülése óta tárolnak. Az első adag holnaptól oszlik szét a Csendes-óceánban, és kerülhet be a később emberi táplálékként szolgáló élőlények szervezetébe.
Fotó: Hidenori Nagai / AFP
Rajta van a Nébih szeme a japán importon is
A hivatalos közlés szerint már tisztított, szűrt vízről van szó, és attól sem egyszerre, sokkoló méretű mennyiségben, hanem lassan, 30 évre elosztva válik meg a Fukusima Daiicsi atomerőmű. Mégis felmerülhet az aggály: kerülhet-e az asztalunkra az e víz révén sugárszennyezetté vált tengeri állatból, növényből készült élelmiszer?
Az illetékes hazai hivatal válasza: nem. „A Nébih, az élelmiszerlánc folyamatos felügyeletének részeként többek között az élelmiszerek biztonságát is ellenőrzi, és mintavételt végez. A japán import tengeri termékek esetében kockázat nem merült fel” – írta lapunknak a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). Jelezték továbbá, hogy folyamatosan kapcsolatot tartanak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) is, mivel a NAÜ nyomon követi a japán katasztrófa utáni helyzetet. A japán intézkedés a szervezet legújabb értékelése szerint sem jelent kockázatot a fogyasztók egészségére nézve.
„Az előzetes értékelésen túlmenően, a kibocsátás megkezdése után folyamatos nemzetközi, független felügyeletet is végeznek, így nem várt hatás esetén azonnal beavatkozhatnak. A Nébih szintén folyamatosan figyelemmel kíséri a nemzetközi és EU-s ellenőrzési eredményeket, valamint szükség esetén haladéktalanul szigorít az import termékek behozatalának feltételein” – állt még a tájékoztatásban.
Az atomenergia-ügynökség hosszú távra rendezkedett be a helyszínen
A 2023. augusztus 22-i NAÜ-közlemény szerint a japán kormány aznap bejelentette, hogy felkérte a Tokyo Electric Power Company Holdings (Tepco) társaságot, hogy haladéktalanul folytassa a Fukushima Daiichi Atomerőműben tárolt ALPS (Advanced Liquid Processing System) kezelt víz tengerbe való kibocsátásának előkészítését, összhangban az általa jóváhagyott végrehajtási tervvel. Ha az időjárás vagy a tengeri viszonyok nem okoznak zavart, a kibocsátást a tengerbe várhatóan augusztus 24-én kezdik meg.
Az elmúlt két évben a NAÜ részletesen megvizsgálta az ALPS-kezeléssel és -kibocsátással kapcsolatos biztonsági szempontokat, és 2023. július 4-én kiadta átfogó jelentését. Megállapította, hogy a tervezett kibocsátás feltételei és módja összhangban van a vonatkozó nemzetközi biztonsági előírásokkal, és elhanyagolható radiológiai hatással járnának az emberekre és a környezetre. A szervezet fenntartja a helyszíni jelenlétét Fukusima Daiicsiben, sőt júliusban irodát is nyitott az atomerőmű területén. A NAÜ közzéteszi a rendelkezésre álló adatokat a globális közösség számára, beleértve a valós idejű és közel valós idejű megfigyelési adatokat is, és amint megkezdődik a kibocsátás, további frissítéssel szolgál.
Egy kis trícium azért marad a „fukusimás” vízben
Ugyanakkor a NAÜ nem engedélyező hatóság, vagyis nem hagyhatja jóvá és nem is tilthatja be ezeket a japán terveket – erre Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára (a Paks II. Projekt korábbi kormánybiztosa) mutatott rá júliusi írásában. Mint felidézte, a 2011. márciusi 11-i, 9-es erősségű földrengés okozta szökőár nyomán a Fukusima I. erőmű hűtővíz és üzemzavari áramellátás nélkül maradt. Az üzemanyag túlhevüléséből származó hidrogéngáz felrobbanása megrongálta az atomerőmű zárt hűtővízrendszerét is. Az atomerőművet 2011 óta úgy hűtik, hogy a reaktorokba vizet fecskendeznek be. Ám e víz a sérült szerkezeten átfolyva a reaktorépületek aljában gyűlik össze, onnan ki kell szivattyúzni, de a sérült tetőkön behulló csapadék és az épületbe befolyó talajvíz is érintkezik a radioaktivitással szennyezett hűtővízzel. Az így keletkező, napi 90-100 köbméter szennyezett vizet 1300 köbméteres tartályokban gyűjtik. Ilyenből ezer van a telephelyen, de jövőre mind megtelhet, ráadásul a tartályok meg is sérülhetnek például egy extrém monszun, vagy újabb jelentős földrengés, szökőár miatt. Ezért volt szükség valamelyen intézkedésre, ami végül a víz óceánba engedését jelenti.
Az épületekből kiszivattyúzott hulladékvízből eltávolítják a két legfontosabb szennyezőt, a cézium–137 és a stroncium–90 izotópokat.
Ezek nagy mennyiségben vannak jelen a vízben, nagy az aktivitásuk és nagy energiájú, a sejteket károsító sugárzást bocsátanak ki. Az ezt követő ALPS-technológiájú tisztítással további 60 izotópot vonnak ki a vízből. Csak a trícium (hidrogén–3) és a szén–14 izotópja marad, de ezeknek az arányát is a megadott határérték alá kellett szorítani. Így az óceán már korlátozott terhelést kap. A trícium a természetben is folyamatosan megtalálható, a felezési ideje 12,3 év. Légköri egyensúlyi koncentrációját a kísérleti atombomba-robbantások jelentősen megnövelték.
Sugárvédelmi szempontból a trícium kevéssé veszélyes. A bomlásakor kibocsátott béta-részecske levegőben haladva már 5-6 milliméter vastag levegőrétegben, vagy akár egy papírlapban elnyelődik. Már a bőr külső rétegén fennakad, így külső sugárforrásként dozimetriai jelentősége elhanyagolható.
Fotó: OLI SCARFF / AFP
Vizsgálják a laposhalat és a hínárokat
A trícium azonban étellel vagy itallal bekerülhet a szervezetbe, de a sejtroncsoló képessége nagyon kicsi. Nem halmozódik fel, mint a jód a pajzsmirigyben. Egy-két hét alatt elbomlik (szemben a 12,3 éves fizikai felezési idővel), és javarészt a vizelettel gyorsan távozik.
Az atomerőmű kibocsátásra szánt vizét már tengervízzel keverve, a partoktól egy kilométerre engedik majd ki, ahol egyébként most is tilos halászni. A területen az emberi tápláléklánc szempontjából leglényegesebb élőlények a tengeri hínárok és a laposhalak. Tanulmányozásukra a japánok hosszú távú kísérleti programot indítottak.
A fukusimai víz kibocsátása ellen a leghangosabban a japán halászok tiltakoznak, félve, hogy nem tudják majd eladni, amit kifogtak. Erősen tiltakozik Dél-Korea is, pedig – mint Aszódi Attila rámutat – a dél-koreai atomerőművek normál üzemi tríciumkibocsátása majdnem a tízszerese fukusimai tervezett éves kibocsátásnak. Az ország keleti partjai emellett légvonalban több mint 1000 kilométerre, a vízen pedig 1800 kilométerre vannak a sérült japán erőműtől. Ekkora távolságon a kibocsátott víz nyilvánvalóan óriási mértékben hígulna, Dél-Koreára nézve semmilyen környezeti veszélyt nem jelentene.
