Öt olyan kihívást sorolt fel Bacsa György, a Mol Magyarország ügyvezető igazgatója a Magyar Innovációs Szövetség ülésén az Innovatív megoldások és az energiaipari transzformáció című előadásában, amellyel a vállalatok, különösen pedig az energetikaiak ma szembesülnek. Azt is ismertette, hogy ezekre a Mol csoport milyen választ adott.
(Képünk nem a hivatkozott rendezvényen készült) Fotó: Soós Lajos / MTI
A fő kihívások a következők:
- 2020 eleje óta jelentősen ingadoznak az energiaárak, amelyek bár időközben szelídültek, de nagy volatilitások mentén.
- Megdrágult a külső finanszírozás, megnehezítve a beruházások megtérülését.
- A központi elvonások és a szektorális adók további terhet rónak a vállalatokra, ilyen Magyarországon a Robin Hood- és a bankadó, és ilyen bevezetésére készül most Románia és Szlovénia is.
- Kérdésessé vált az energiaellátás biztonsága, ez pedig kiemelten érzékenyen érinti az energiaintenzív iparágakat.
- Szigorodik a fenntarthatóságokhoz kapcsolódó szabályozás, ennek jelentős költség- és fejlesztési vonzata is van.
Lassan érnek csak be a RepowerEU eredményei
A volatilitás kapcsán az igazgató felidézte, hogy az áram és a gáz ára 2020 óta először a sokszorosára nőtt, majd a mélységekbe zuhant, de a mostani, késő őszi stabilizálódása sem egyenletes. Márpedig az ilyen változásokhoz való igazodásnak, a rugalmasságnak ára van: beszerzéseiket az államoknak és a vállalatoknak is diverzifikálniuk kell, hiszen az egyetlen forrásnak, vagy az importnak való túlzott kitettség komoly kockázatot hordoz.
Ráadásul nem remélhető, hogy megismétlődik a 2008–2009-es válság utáni olcsó hitelek korszaka, igaz, a 70-es, 80-as évek stagflációjától sem kell tartani. A kitörést az az innovációban látja, azonban – mutatott rá Bacsa György – a RepowerEU-terv megvalósítása nem ígér azonnali és látványos eredményt.
További nehézség, hogy jelenleg nincsenek a rendszerben innovációt ösztönző elemek, csak előírások és büntetések. Az energetika tehát nehezített pályává vált, amit a BMI alakulása is mutat: recessziós időszakban élünk, mindenki a beruházásai átütemezésében gondolkodik.
Negatív a beruházási indexek értéke
Nem jók a kilátások a másik nagy kihívás, a megnövekedett finanszírozási költségek területén sem. Nem látszik, hogy e kiadások valamikor alacsonyabbak lennének, ezért elhúzódik és kérdőjelessé válik a beruházások megtérülése. A beruházási indexek értéke negatív lett, a projekteket halasztják, szűkül a cégek cashflow-termelő képessége.
Soha meg nem térülő kőolaj-diverzifikációs költségek
Ami a szabályozási környezetet és a központi adóterheket illeti, a Mol csoport tavaly 2,2 milliárd dollárt fizetett be, de erre az évre is 1,5-2 milliárdos elvonást vár. Ez a kőolaj-diverzifikációhoz kapcsolódó, soha meg nem térülő beruházások és az energiaátmenet költségei mellett jelentősen szűkíti a vállalat pénzügyi mozgásterét. Tévhit, hogy az olcsó orosz kőolajon szerzett nyereség fedezetet jelent mindenre: bár a csoport tavalyi éve történelmileg is kiemelkedő volt, az idei magyarországi eredmények már csak átlagosak, az orosz kőolaj árelőnye pedig lényegében megszűnt: az év elején még több mint 32 dolláros különbség mára 10 dollár körülire olvadt a Brent és az Ural típusú kőolaj között, ráadásul az utóbbi feldolgozása eleve magasabb költségekkel jár, és Magyarországon különadó is terheli.
Új függést ígér a nyersanyagigényes gazdaságra váltás
Az energiaellátás bizonytalansága kapcsán az igazgató rámutatott, hogy az Európába tengeren érkező földgáz 60 százaléka is orosz, csak drágább. Márpedig az emiatt növekvő energiaköltség megbonthatja még egy ország külkereskedelmi mérlegét is. Európa problémája e téren az, hogy eddig viszonylag olcsó energiával táplálta az energiaintenzív iparágait, most viszont a drágulás miatt javítani kell az energiahatékonyságot, ami innovációt követel és azt, hogy kevésbé energiaigényes területekre váltsanak a vállalatok. Ez nem lehetetlen, de göröngyös az út. A jelenlegi irány ugyanis az energiaintenzív ágazatokról a nyersanyagintenzív ágazatok felé mutat, holott Európának nincs megfelelő mennyiségű bányája sem, a nyersanyagokban gazdag háttérországait elveszítette, új bányákat pedig nemigen vásárolnak a vállalatai a kontinensen kívül.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság Archive
A hidrogén az évtized egyik fő fejlődési iránya
A fenntarthatósági célok megvalósítása is buktatókat rejt, hiszen a zöld hidrogén bekerülési költsége megduplázódott, Magyarországon e téren egyelőre csak kísérleti projektek indultak. Ugyanakkor Bacsa György szerint ennek az évtizednek mindenképpen ez lesz az egyik legfontosabb fejlődési iránya, és elsősorban nem is a közlekedés terén, hanem az iparban, a metán megtakarításával. A Mol azonban minden olyan lehetőséget vizsgál, amely akár az ipari működés, akár a mobilitás terén jelentős kibocsátáscsökkentést eredményezhet. A RepowerEU másik fő iránya az energiaintenzitás csökkentése.
A Mol vezetője összességében úgy értékelte, hogy az innovációra nagy szerep jut a volatilis működési környezetre való reagálásban. A mostani helyzetben ugyanis a business as usual megoldások kockázatossá válnak, helyettük új piacok és új irányok kellenek.
Egyes számítások szerint aki krízis időszakban innovál, annak az mindenképpen megtérül, a teljesítménye, sőt akár 30 százalékkal nő.
Bacsa György ezt a becslést ugyan kételyekkel ismertette, de jelezte, ő is úgy látja, hogy aki 10-15 évig nem fejleszt, az nagyon hamar a klubon kívül találhatja magát. Ezt az S&P-toplistáival is szemléltette: abból a 10 vállalatból, amely szerepelt az S&P 2008-as felsorolásban, a 2023-as első tízbe már csak háromnak a neve került be:
- az Apple-é,
- a Microsofté és
- a Berkshire Hathawayé.
Hulladék, ásványvíz, flottamenedzselés és gasztrovonal
A Mol-csoport négy fő innovációs fejlődési irány szerint működik. A vállalati szintű k+f-re az igazgató a gumibitumen-gyártást és a szénhidrogén-termelés fokozását segítő tenzides eljárást emelte ki. Jövőre indul a lítium leválasztása is Kardoskút melletti régi olajkút vizéből. A második fő terület a kockázati tőke tevékenység, itt a csoport alapkezelőként és befektetőként is jelen van, az utóbbiban a startupokra összpontosít. A harmadik terület az új tevékenységeket jelenti. E téren a hulladékgazdálkodás és a biogáztermelés a legismertebb, de nagy hangsúlyt kap majd a zöld hidrogén előállítása is, már két ilyen pilot projekt is elindult. Végül olyan új területeken is megjelent a csoport, amelyek messze állnak az eredeti profiljától. Ilyen az ásványvizek bérpalackozása, amellyel a társaság hazai piacvezetővé vált a 16 százalékos részesedéssel. Hamarosan következik az ízesített vizek és a vitaminos vizek piacra dobása. E körbe tartozik továbbiak mellett a kávéforgalmazás és a flottamenedzselés is. Bacsa György a gasztrovonalat a Mol erős lábának tartja, de jelezte: nem könnyű új piacokra betörni.
Csak lassan kopik ki a piacról a hagyományos üzemanyag
A Molnál úgy számolnak, hogy a folyékony üzemanyagok iránti európai kereslet a következő 10 évben tovább erősödik, és a piac csak ezután telítődik, majd szűkül. Minden jel arra utal, hogy a szénhidrogének iránti igény még legalább 20 évig megmaradhat. Ehhez igazodik a csoportnál zajló átalakulás is: a vállalat az energiaátmenethez kapcsolódó beruházások és termékfejlesztések során egyszerre vizsgálja a fenntarthatósági és ellátásbiztonsági szempontokat.
A 2016-ban kitűzött cél szerint tizenöt év alatt a Molnak akkora EBITDA-t – 300 millió eurót – kell felmutatnia az új üzletágaiból, mint amekkorát 2016-ban az üzemanyag-értékesítésből elért. Úgy tűnik, ez teljesíthető, a hulladékgazdálkodási területet is figyelembe véve.
Az üzemanyag-termelés csökkentése miatt azonban nem kell bezárni az érintett létesítményeket, hanem át kell állítani vegyipari termékek gyártására. Egyébként nem vehető teljesen biztosra a benzin és a dízel visszaszorulása, mert nem egyértelmű az elektromos és a hidrogénalapú közlekedés gyors általánossá válása sem. Éppen ezért az átmeneti időszakban akár jó irány is lehet e két termék további használata, persze fenntartható formában, vagyis a növényi és állati eredetű alapanyagokból előállított bioösszetevők arányának fokozatos növelésével.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság Archive
A Molnál hisznek abban az igazgató szerint, hogy van esélye a folyékony üzemanyagoknak, összhangban a fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) fejlesztésekkel. Ezek valószínűleg nem lehetnek tisztán szintetikusak, de ettől függetlenül lehetnek fenntarthatóak, azaz karbonsemlegesek. Ehhez blendinges gyártási folyamatfejlesztésre van szükség, azaz a biokomponens és hidrogén bekeverés mellett az újrafeldolgozás arányát kell erősíteni. Fejlesztésekre is van szükség van a gyártás széndioxid-kibocsátásának csökkentésével, illetve a karbonkibocsátás megfogásával kapcsolatban.
