Jól mellétrafáltak az uniós hidrogéntervvel
Az Európai Unió vegyes sikerekkel biztosította a megújuló forrással előállított hidrogén feltörekvő piacához szükséges építőköveket – állapította meg az Európai Számvevők.
Igaz, az Európai Bizottság tett pozitív lépéseket, de továbbra is sok a kihívás a hidrogén teljes értéklánca mentén, és úgy tűnik, hogy az unió aligha teljesíti a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozó, 2030-ra kitűzött céljait. A számvevők ezért azt szorgalmazzák, hogy a döntéseket alapozzák a valós helyzet vizsgálatára: így biztosítható, hogy
- az uniós célok reálisak legyenek,
- hogy a stratégiai döntések ne rontsák a főbb iparágak versenyképességét,
- és ne teremtsenek új függéseket.
Sok iparág jövője múlik a hidrogénen
A megújuló vagy zöldhidrogén szerepe jelentős a főbb uniós iparágak jövője szempontjából, mivel elősegítheti különösen a nehezen villamosítható ágazatok, például az acélgyártás, a petrolkémiai ágazat, a cementipar és a műtrágyák dekarbonizációját. Abban is segíthet, hogy az unió elérje a 2050-re kitűzött nulla szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos éghajlat-politikai céljait, és tovább csökkentse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. „A megújuló hidrogénnel kapcsolatos uniós iparpolitikát a valós helyzethez kell igazítani” – jelentette ki Stef Blok, a számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja. – „Az uniónak döntenie kell a dekarbonizáció felé vezető stratégiai lépésekről, miközben el kell kerülnie a főbb uniós iparágak versenyhelyzetének romlását, illetve új stratégiai függőségek létrehozását.”
Ahány tagállam, annyi hidrogénterv
Először is az Európai Bizottság túl ambiciózus célokat tűzött ki a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozóan (10–10 millió tonna 2030-ig). Ezek a célok megbízható elemzés helyett politikai akaraton alapultak. Ráadásul elérésüket több kezdeti probléma is veszélyeztette. A tagállamok eltérő ambícióit nem mindig hangolták össze a célokkal.
Másodszor, a tagállamokkal és az ágazattal való koordináció során a bizottság nem tudta biztosítani, hogy valamennyi fél egy irányba haladjon.
A számvevők ugyanakkor elismerik, hogy az EB a legtöbb jogi aktusra rövid időn belül javaslatot tett: a jogi keret mostanra nagyrészt teljes, és képes megadni az új piac létrehozásához alapvetően szükséges biztonságot. Időbe telt azonban, míg megállapodtak a megújuló hidrogénre vonatkozó szabályokról, emiatt pedig számos befektetési döntést elhalasztottak. A projektfejlesztők azért is későbbre halasztanak egyes beruházási döntéseket, mert a kínálat a kereslettől függ, ám ez fordítva is igaz.
Az uniós finanszírozáson is lenne mit csiszolni
Az uniós hidrogénipar kiépítéséhez óriási köz- és magánberuházásokra van szükség, de a bizottság nem rendelkezik teljes körű áttekintéssel a szükségletekről, illetve a rendelkezésre álló közfinanszírozásról.
Ugyanakkor az uniós finanszírozás – a számvevők becslése szerint a 2021–2027-es időszakra nézve 18,8 milliárd euró – több program között oszlik meg, így a vállalatok számára nehezebb megállapítani, melyik típusú finanszírozás a legmegfelelőbb az adott projekthez.
Az uniós finanszírozás nagy részét azok a tagállamok használják fel, amelyek nagy arányban rendelkeznek nehezen dekarbonizálható ágazatokkal, és amelyek a tervezett projektek tekintetében is előrehaladottabbak (Németország, Spanyolország, Franciaország és Hollandia). Még mindig nincs azonban garancia arra, hogy az unió hidrogéntermelő lehetőségeit teljesen ki lehet aknázni, illetve, hogy a közfinanszírozás lehetővé teszi az uniónak, hogy gondoskodjon a zöldhidrogént szállításáról a jó termelési adottságú országokból a nagy ipari keresletű országokba.
A számvevők arra kérik a bizottságot, hogy a következő három fontos terület gondos értékelése alapján frissítse hidrogénstratégiáját:
- miként kell kalibrálni a megújuló hidrogén előállítására és felhasználására irányuló piaci ösztönzőket;
- hogyan és az értéklánc mely részeire összpontosítva priorizálható a szűkös uniós finanszírozás;
- és mely iparágakat kívánja megtartani az EU és milyen áron, tekintettel az uniós termelés geopolitikai következményeire, összevetve a nem uniós országokból származó behozatallal.
A hidrogén különböző módokon állítható elő, például vízből villamos energia felhasználásával (elektrolízis) vagy földgázból (reformálással). Az uniós nehézipar többek között megújuló hidrogén – azaz megújuló villamos energia vagy biomassza felhasználásával előállított hidrogén – révén tehető éghajlat-kímélővé.
Nem kapkodnak a vevők a hidrogénért
A megújuló hidrogén használata azonban kihívásokkal is jár: ilyenek például az előállítási költségek, illetve a megújuló villamos energia és víz iránti igény. 2022-ben a hidrogén Európa energiafogyasztásának kevesebb mint 2 százalékát tette ki, a kereslet legnagyobb részben a finomítóktól származott. A jelentés szerint az ösztönzött kereslet 2030-ig várhatóan nemhogy a bizottság által eredetileg tervezett 20 millió tonnát nem éri el, de még a 10 millió tonnát sem éri majd el. A számvevők megjegyzik továbbá, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem beszélhetünk átfogó uniós hidrogénbehozatali stratégiáról.
Itt egy friss, ígéretes magyar kísérletA Wienerberger Zrt. 30 éven belül teljesen karbonsemlegessé kívánja tenni gyártását, többek között hidrogén használatával. A Miskolci Egyetem szakembereivel arra keresi a választ, hogy a tégla- és cserépgyárakban zöld hidrogén bekeverésével fokozatosan kiváltsák a tiszavasvári téglagyárban használt tüzelőanyagot. A társaság és az egyetem tavaly indította el különleges hidrogén-tüzelési kísérleti projektjét. Ez év áprilisára már új biztonságtechnikai berendezéseket, a földgáz-hidrogén bekeverésére szolgáló bypass-csőágat, valamint egy szabályozórendszert is kiépítettek az üzemben. A hidrogént tartálykocsikból nyerték. A sikeres tesztüzem során az égetéshez használt földgáz negyedét tudták hidrogénnel kiváltani. A projekt azonban kulcsrakész technológia híján számos nyitott kérdést vet fel. A költséghatékonyság, az égési tulajdonságok, és a füstgázösszetétel terméktulajdonságokra gyakorolt hatásai kapcsán, a kutatásra létrejött konzorcium a kutatás-fejlesztés további szakaszában keres válaszokat. |
