Német szenvedés, magyar siker - eltérő energiapolitika
A közelmúltban publikált European Electricity Review 2026 című elemzés szerint az Európai Unióban tavaly az erőművek összességében 2792 terawattóra villamos energiát termeltek. Ebből az uniós tagországokban üzemelő atomerőművek 2025-ben 652 terawattóra villamos energiát termeltek, 6,3 százalékkal meghaladva a 2022-ben elért 613 terawattórás termelési értéket. Ebben döntő szerepet játszott az, hogy az atomerőművek a növekvő villamosenergia-igények, a szén- és gázerőművek magasabb termelési költségei, valamint a nap- és szélerőművi kapacitások egyre gyakoribb kiszabályozása miatt a lehető legmagasabb teljesítményszinten üzemeltek – ismertette Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő, akinek a bejegyzését az Origo szúrta ki.
Megjegyezte, az atomerőművi termelés akár magasabb is lehetett volna, de nem lett, mert a nap- és szélerőművi termelés kötelező átvétele miatt egyre gyakrabban fordult elő, hogy egyes atomerőművek teljesítményét vissza kellett fogni – ahogyan az a Paksi Atomerőmű esetében is történt. Az atomerőművek teljesítményét ugyanis azért csökkentik, hogy a megújulók által termelt energiát át lehessen venni, pontosabban kötelező átvenni, és messze nem épült ki olyan tárolókapacitás, ahol a megtermelt „felesleg” akárcsak egy fél napig tárolható lenne. Holott Hárfás Zsolt rendre hangsúlyozza, az atomerőművi termelés és a megújulók nem konkurensei, hanem kiegészítői egymásnak.
A lap cikke felidéz több olyan állítást is, amelyet a szakértő a Magyar Nemzetben visszatérően hangoztat. Egyik ilyen, hogy Európa-szerte egyre többen ismerik fel, hogy a zöldátállás jelenlegi formájában és ütemében nem fenntartható. Németország a tévutat jelentő zöldideológia mentén kivezette az atomenergiát. Az elmúlt hetekben ugyanakkor Friedrich Merz nyilvános megszólalásaiban már elismerte, hogy az atomenergia kivezetése stratégiai hiba volt, amelyhez nem műszaki vagy ellátásbiztonsági kényszer vezetett. A kancellár kimondta: Németország saját magának okozta a rekordmagas energiaárakat, és ma Európa egyik legdrágább energiapolitikai átmenetét fizeti meg. Ráadásul – mutatott rá Hárfás Zsolt – azért fontos mindez, mert nem ellenzéki kritika volt, hanem kormányoldali felismerés.
Ezzel szembeállítja Franciaországot, ahol az atomenergia szerves része az energiamixnek, a villamosenergia-szükséglet nagyjából kétharmadát fedezi és részben ebből az atomerőművek termelte áramból jut Németországba is.
Hárfás Zsolt nem először állítja azt sem, hogy a magyar energiamix már most példaértékű, mivel nem egyetlen technológiára vagy ideológiai irányzatra épül, hanem tudatosan kialakított, kiegyensúlyozott energiamixre. Magyarország egyrészt jelentős mértékben fejleszti a megújuló kapacitásokat, különösen a naperőművi termelést. Másrészt az ország következetesen kiáll a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbítása mellett. Ezzel párhuzamosan a Paks II. Atomerőmű mielőbbi megépítése nemcsak energetikai, hanem szuverenitási és versenyképességi kérdés is: garantálja, hogy Magyarország hosszú távon is megfizethető, biztonságos villamos energiával rendelkezzen. Ha az új blokkok is működésbe lépnek, az atomerőművi és a naperőművi kapacitások az ország energiaszükségletének 70 százalékát képesek lesznek fedezni.
