A koronavírus-járvány okozta kényszerhelyzetből az Egyesült Államok munkavállalói tartós életmódváltást eszközöltek: három évvel a Covid kitörése után az amerikaiak 40-60 százaléka tért csak vissza az irodába, míg az európai és a közel-keleti térségben ez az arány 70-90 százalék körül alakul.
Az ázsiai dolgozók még erre is rátettek egy lapáttal: 80-110 százalékos visszatérési arányt sikerült ugyanis elérniük, ez azt jelenti, hogy
Ázsiában egyes helyeken többen tértek vissza az irodába, mint dolgoztak ott a járvány kitörése előtt
a The Wall Street Journal (WSJ) számításai szerint . Három fő indok áll az amerikaiak alacsonyan alakuló visszatérési statisztikái mögött: a nagyobb lakások, a hosszabb ingázási idő és a feszes
Az Amerikában jellemző családi házas lakókörnyezetben könnyebb egy külön home office helyiséget kialakítani, mint az Európában, de főként Ázsiában jellemző kisebb lakásokban, így az otthonról való munkavégzés elméletben sokkal kevesebb fizikális akadályba ütközik a tengerentúlon, mint máshol.
A hosszabb ingázási idő is majdhogynem igazi amerikai sajátosság: a sok esetben fejletlen közösségi közlekedési hálózat és a nagy földrajzi távolságok kifejezetten nehézzé, hosszadalmassá és költségessé teszik a munkába járást, főleg az európai körülményekhez viszonyítva.
A feszes munkaerőpiac pedig gyakran földrajzilag nagy távolságokra lévő munkavállalók felvételét teszi szükségessé, hiszen sok esetben helyben egyáltalán nem találni alkalmas munkaerőt a nyitott pozíciók betöltésére, így esetükben elkerülhetetlen a távmunka.
A munkavállalók otthon maradása ugyanakkor a városok járvány utáni visszapattanását is erősen hátráltatja.
Az európai és ázsiai nagyvárosok – jelentős részben a fogyasztók visszatérte nyomán – viszonylag jól talpra tudtak állni a lezárásokat követő időszakban, ugyanakkor ez az amerikai metropoliszokról nem mondható el.
Legjobb példa erre a jelenségre New York: a városban 83 500 ember vesztette el az állását 2020–2022 között, arányaiban kiemelkedően rossz helyzetbe kerülve még az amerikai statisztikákat tekintve is. Az újdonsült munkanélküliek jelentős része korábban a kereskedelemben vagy a vendéglátóiparban dolgozott, ezeket a területeket különösen érzékenyen érintette a tömegek távolmaradása.
Az üresen álló irodák a városok költségvetését is veszélyeztetik.
A pangó irodaépületek miatt ugyanis jelentős adóbevétel esik ki települések kasszájából, ahogy a ki nem váltott közösségi közlekedési bérletek miatt elmaradó pénzeket is megérzi a rendszer, hatalmas nyomást helyezve a hálózat üzemeltetőjére.
A WSJ információi szerint az európai országok fővárosai körében 2021–2022-ben megszokottá vált a 75 százalék feletti irodakihasználtság: Párizs, Stockholm, Szöul és Szingapúr járnak e tekintetben az élen.
Amerikában eközben egyetlen város sem érte el a 75 százalékot.
